Több magyar borász méltatlankodik az új szabályozás miatt, mely 2024. július 1-től kötelezi őket arra, hogy csak regisztrált csomagolóanyagokban forgalmazhassák termékeiket, így a bort is. A borászok szerint ezek a bürokratikus követelmények szigorúbbak, mint a korábbi jövedéki adóztatás idején tapasztaltak. Néhány termelő úgy döntött, hogy nem fogadja el a szabályokat, és helyette kivárásra játszik.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Európai uniós elvárás, hogy a csomagolási hulladékok újrahasznosítása üvegek esetében 2025-ig 70, míg 2030 végéig 75 százalék legyen. A termékek előállítói június 30-ig kaptak haladékot arra, hogy az ital-csomagolóanyagokat (jellemzően PET-palackokat, alumíniumdobozokat és üvegeket) az új visszaváltási szabályoknak megfelelővé tegyék. Az új visszaváltási rendszerben a MOHU kihelyezett automatáiba július 1-től lehet majd bedobni ezeket a csomagolóanyagokat.
AZONBAN A BORTERMELŐK JELENTŐS HÁNYADA SZERINT A BOROSÜVEGEK VISSZAGYŰJTÉSRE ALKALMASSÁ TÉTELE BRUTÁLISAN BONYOLULTRA SIKERÜLT.
A dolog ott kezdődik, hogy minden borászatnak nyolc felcímkézett, dugózott, kapszulázott üveget kell beküldenie a MOHU-nak. 2-2-2-2 üveget kell postázniuk négy különböző helyre. Ez sok tízezer üveget jelent évente.
A hulladékhasznosító szerint erre azért van szükség, hogy meg tudják határozni a fizikai paramétereket (forma, tömeg, hossz, átmérő, színvilág, címke elhelyezkedés stb.) majd a mintacsomagolásokból egy adatbázist hoznak létre a visszagyűjtő automata gyártója számára. A gépekkel való kompatibilitás kialakítása érdekében töréstesztet is végeznek a palackokkal, hogy megelőzzék az esetleg épen maradt palackok ismételt visszaváltását. Ez után a vonalkód-generáló partnercég (GS1 Magyarország Nonprofit Zrt.) kiküld egy visszaváltási logót és egy vonalkódot a borászatnak, amelyet a már meglevő termékekre rá kell ragasztania, e nélkül ugyanis nem lehet forgalomba hozni a bort.
AZONBAN A BORKÉSZÍTŐ SZAKMA ÉRDEKELT KISEBB SZEREPLŐI SZERINT AZ AKÁR 45 NAPOT NAPOT IS IGÉNYBE VEVŐ BÜROKRATIKUS ÜGYINTÉZÉS A MŰKÖDÉSÜKET SZINTE TELJESEN ELLEHETETLENÍTI.
Az új borok esetében a legyártott új címkén az alkoholfok- és termékvonalkód mellett már az új, generált visszaváltási logót és visszaváltási vonalkódot is meg kell jelentetni. Erre értelemszerűen csak akkor kerülhet sor, ha kész a bor.
Van olyan borászat, amely azt feltételezi, hogy a most bevezetett visszaváltási rendszer jelen formájában annyira alkalmazhatatlan, hogy inkább kivár, és nem is küld be semmit.
Az Indexnek név nélkül nyilatkozó egyik érintett azt tette szóvá, hogy
AZ ÜVEGET AKKOR IS BE KELL KÜLDENI, HA HAZÁNKBAN EGYÉBKÉNT VÉGES SZÁMÚ (NAGYJÁBÓL 300 KÜLÖNBÖZŐ) ÜVEGFAJTA VAN. ELÉG LENNE EZEK FAJTÁJÁT BEÍRNI A KÉRVÉNYBE, HISZEN EZ ALAPJÁN MÁR AZONOSÍTANI LEHETNE A CSOMAGOLÓANYAGOT.
A MOHU álláspontja szerint a borászatokban általánosságban használt véges számú üvegfajta több száz típust takar, ezért az üvegek beküldését érintő egyszerűsítés a jelentős informatikai fejlesztési igény miatt ebben az évben nem reális. Az IT-fejlesztést követően mód nyílik majd a regisztrációra küldendő darabszámok csökkentésére, viszont ebben az esetben is be kell küldeni a termékcsomagolás ellenőrzése miatt egy-egy mintapéldányt. Ezt teljesen nem lehet kiváltani.
Másutt egyszerűbb
A legtöbb nagy bortermelő európai országban (Olaszország, Franciaország, Spanyolország) az italos csomagolóanyagokra nincs is ilyen kötelező visszagyűjtés, vagy ahol van, ott a borosüvegekre nézve nem kötelező, feltehetően azért, mert az üveg csomagolóanyagok összességében a borosüvegek ott is elenyésző arányt képviselnek.
NÁLUNK IS NAGYSÁGRENDILEG TÍZSZER ANNYI KONZERVES ÜVEG VAN FORGALOMBAN MINT BOROS, AZOKRA MÉGSEM VONATKOZIK A KÖTELEZŐ VISSZAGYŰJTÉS
(a nem hivatalos indoklás szerint a magyarok a konzerves üvegeket újrahasznosítják).
Az uniós visszagyűjtési direktíva mellett azért kellett a MOHU-nak lépnie, mert míg Ausztriában az emberek többsége bedobja a hulladékszigeteken a szelektív üveggyűjtő konténerekbe a palackokat, a magyarok lusták, és jobb esetben is a kommunális szemétbe teszik, rosszabb esetben szétdobálják. Nem is elsősorban a borosüvegeket, hanem a PET-palackokat és az aludobozokat, a nagy rendrakást azonban mégis a kisebb borászatok szenvedik meg. A lakosság szelektív üveggyűjtési hajlandóságát persze eddig sem ösztönözte, hogy alig van egy-két helyen üveggyűjtő sziget. Budapest egyik legnagyobb lakosságszámú kerületében, Újbudán csupán 8, a XII. kerületben pedig csak 4 található belőlük.
Dániában egyébként már széles körben elterjedt a „jótékonykodás” üvegvisszaváltáshoz kapcsolódó formája. A rászorulók számára ugyanis jól hozzáférhető helyen, kukaborogatás nélkül is elérhetővé teszik a visszaváltható üvegeket a gyűjtőpontokon. Az új magyar rendszer bevezetése egyelőre még nem párosult efféle szociális edukációval, így a legkiszolgáltatottabbak körében ismét lendületet kaphat a hulladékszigeteken az üvegkukázás, annak minden kellemetlen velejárójával együtt.
A MOHU jól kereshet rajta
Az új rendszerben a bortermelő a termék átadásával a forgalmazónak 50 forint termékdíjat is kiszámláz, de azt a MOHU-nak fizeti be. Ha üvegének vonalkódját a visszaváltó automata beolvasta, annak az utána befizetett 50 forintját a visszaváltó visszakapja vagy levásárolhatja, a kereskedés pedig a MOHU-val elszámol.
A magyarok felhasználási szokásait alapul véve az új szisztéma legnagyobb nyertese azonban minden bizonnyal maga a MOHU lesz, mivel nem várható, hogy a borfogyasztó hazai közép- és felső osztály nyár közepétől tömegével változtat a hozzáállásán, és cekkerekkel kezdi majd visszavinni az üzleteknél lévő automatákba a borosüvegeket. Ebből adódóan a vissza nem vitt üvegek után befizetett minden egyes 50 forint a MOHU-nál marad. (A hulladékhasznosító cég abból indul ki, hogy a szomszédos Szlovákiában az első évben 70 százalékos lett a visszaváltási arány.)
A mérleg egyik serpenyőjében az üvegregisztrációhoz kapcsolódó adminisztrációs terhek találhatók (melyek éppúgy sújtják a sok ezer embert foglalkoztató, sok milliárdos árbevételt realizáló üdítőital-gyártó multikat, mint a néhány főt foglalkoztató kis borászatokat), a másikban pedig az attól való hipotetikus félelem, hogy valaki majd csalni fog, és néhány olyan üveget is vissza tud váltani, amit nem regisztráltak. Látható, hogy a kettő nincs egyensúlyban.
A MOHU az ügyben azt közölte, hogy intenzív együttműködést folytat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával és számos borászati szervezettel.
Tapasztalataink alapján az egyszerűsítések és azok közös megértése segítette a borászokat a termékregisztrációs feladatuk elvégzésében, amit bizonyít nagy számuk a már jóváhagyott regisztrációk között. Természetesen mint minden érdekcsoportban, a borászok között is találkozunk elégedetlen hangokkal, de összességében elfogadják és jogkövetően alkalmazzák a jogszabályi rendelkezéseket.
Az Indexnek nyilatkozó érintett azt mondta, hogy a regisztrálók magas száma önmagában nem igazolja a szisztéma elfogadását, csupán azt, hogy a jelen adottságai között is sokan szeretnének bort értékesíteni.
Egy ismert bortermelő szerint még amikor a bor jövedéki terméknek minősült, és havonta jöttek ellenőrizni, akkor sem volt ennyire súlyos az adminisztrációs teher. A most bevezetett rendszer leegyszerűsítése vagy a borászatok törlése a kötelezetti körből ezért többet érne a szakma számára, mint az az évi 3 milliárd, amihez bormarketing-támogatás címén a borászok hozzáférhetnek.
(Index.hu nyomán Szent Korona Rádió)