A Rajna folyót és a környező római erődöket összekötő, nagyszabású ókori mesterséges csatornahálózatot azonosítottak németországi mezőgazdasági területek alatt. A kora középkorig használt, mintegy tizenöt méter széles vízi út a Római Birodalom északi határvidékének egyik legjelentősebb mérnöki teljesítménye volt.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Természetes folyómedernek hitték eddig
A nemzetközi kutatócsoport mágneses gradiometria, elektromos ellenállás-tomográfia és üledékfúrások együttes alkalmazásával vizsgálta a németországi Felső-Rajna-árokban, a hesseni Ried régióban található felszín alatti anomáliákat. A mérések és a kinyert minták igazolták, hogy a korábban természetes folyóágnak hitt, egyenes vonalvezetésű meder valójában egy teljes egészében mesterségesen kialakított római csatorna (a helyi Landgraben/Schwarzbach folyami rendszer része).
A körülbelül 15 méter széles és 2,4 méter mély hajózható útvonal közvetlen logisztikai összeköttetést biztosított a Rajna fősodra, valamint a trebur-astheimi „burgus” (késő római kiserőd és belső kikötő), illetve a környező települések között. Ez garantálta a csapatok és az utánpótlás biztonságos és gyors vízi szállítását.
A rómaiak folyamatosan karbantartották a vízi utat
Az üledékminták rétegtani elemzése kimutatta, hogy a csatornát az 1. és a 4. század között építették. Egy olyan útvonalon haladt, ahol már a Kr. u. 14–20 közötti időszakban is állt egy ideiglenes római katonai tábor. A rendszer központját jelentő trebur-astheimi erődöt és mesterséges medencét I. Valentinianus császár uralkodása (Kr. u. 364–375) alatt emelték. A geológiai rétegek – a paleozoikumi alapkőzettől a folyami kavicsokon át a homokos és finomszemcsés lerakódásokig – bizonyítják, hogy a csatornát évszázadokon át rendszeresen kotorták és karbantartották.
A vízi út a Nyugatrómai Birodalom bukása után, a Meroving- és a kora Karoling-korszakban, egészen a 8. századig funkcionált. A kutatók szerint az útvonal kulcsszerepet játszhatott a 829-ben már írásos forrásokban is említett treburi királyi palota (Kaiserpfalz) felépítésében. Ezután a folyamatos karbantartás hiányában végleg feltöltődött és mezőgazdasági területté vált volna.
A birodalom határvédelme és mérnöki tudása
A Rajna (Rhenus) a Római Birodalom egyik legfontosabb természetes határvonala és egyben legforgalmasabb kereskedelmi ütőere volt. A folyamatosan fenyegető germán törzsekkel szembeni védvonal, az úgynevezett limes fenntartása folyamatos logisztikai és infrastrukturális kihívást jelentett a római légiók számára. A határ menti csapatmozgások és a provinciák ellátása nagymértékben a folyami hajózástól függött.
A most azonosított trebur-astheimi csatorna azért bír kiemelkedő régészeti jelentőséggel, mert az Alpoktól északra fekvő területeken rendkívül ritkák a bizonyítottan hajózható, mesterséges római csatornák. A lelet rávilágít az ókori római hadmérnökök tájátalakító képességére: a mocsaras, ártéri környezetben egy olyan komplex vízgazdálkodási és közlekedési infrastruktúrát hoztak létre, amely messze túlélte magát a birodalmat. A hálózat több évszázadon keresztül meghatározta a régió geopolitikai és gazdasági stabilitását, és technológiai örökségként a kora középkori germán államalakulatok túlélését és fejlődését is megalapozta.
(mult-kor nyomán Szent Korona Rádió)
A templom padozatának süllyedése mutathatta meg d’Artagnan (A három testőr) nyughelyét
Honfoglalás kori lelőhelyek feltárása a Borostyánkő út mentén