Vannak helyek a világon, ahol nem világíthat a szentjánosbogár. Ahol a gazdaság dübörög, a technológia szárnyal, mégis mindenki homokba dugja a fejét. Akik pedig mégis felszólalnak, célponttá válnak. A Tökéletes bizalom című dokumentumfilm a sajátos kínai kommunista rendszert mutatja be, és a néző elé tárja, hogyan lehet pszichésen sakkban tartani egy egész társadalmat.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Mintha George Orwell 1984 című könyvét és a Black Mirror című sorozat egy bizonyos részét ötvözték volna a Tökéletes bizalom című dokumentumfilmben. Kínáról mindig hallani-olvasni ezt-azt, hiszen a világ második legerősebb gazdaságával büszkélkedhet, miközben az ország sajátos kommunista rendszert tart fenn.
De abba belegondolni, hogy a Nagy Testvér és a Gondolatrendőrség már nem is disztópikus elképzelés, egészen elborzasztó.
A kínai társadalom ugyanis megfigyelésen és ellenőrzésen alapul. A piacgazdaság és a technikai fejlődés előnyeit nagyon hamar felismerő Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke olyan rendszert alakított ki, amelyben tényleg „tökéletes a bizalom”.
Ez a rendszer valóban disztópikus paródia lehetne, ha nem lenne már a teljes valóság maga.
Jialing Zhang Emmy-díjra jelölt, Massachusettsben élő független kínai filmkészítő megmutatja a nézőknek két kínai család és egy független újságíró történetén keresztül, hogyan zajlik az élet egy olyan városban, ahol folyamatosan megfigyelik az embert.
Arcfelismerés és kreditrendszer
Kínában az állam ma többet tud a lakosságról, mint az emberek saját magukról. A megfigyelésnek sokféle módja van: az arcfelismerő rendszer, az elképesztő mennyiségű adat elemzése és egy pontrendszer egyvelege, amelyben a viselkedés alapján lehet szerezni vagy veszíteni kreditet – mint a Black Mirror Szabadesés című részében.
S hogyan lehet kreditet szerezni? Például önkéntes munkával, ami abból áll, hogy időseknek főz az ember, vagy lesi az utcákat, hogy ki parkol tilosban, ki sétáltatja póráz nélkül a kutyáját.
Ha azonban valaki ittasan vezet, átmegy a piroson, vagy kérvényt nyújt be a hatóságokhoz, pontot veszít.
És ha egy személynek túl kevés pontja van, a gyermeke csak kevésbé elismert vagy kifejezetten rossz hírű iskolába juthat be.
A megfigyelés hálójában élő családok a digitális börtönben küzdenek az igazságért. A dokumentumfilmben szereplő Chen férje ügyvéd, emberi jogi aktivista, akit 2020 óta börtönben tartanak jogi munkája miatt. Azóta éjjel-nappal figyelik Chent, aki meg sem látogathatja férjét. Mellette más jogvédő ügyvédeket is hosszú évekre bebörtönöztek.
Találkozunk azon ritka független újságírók egyikével is, aki az állandó fenyegetettség ellenére bátran feltárja a világ legnagyobb hatalmának gaztetteit. A kormánynak nem tetsző témákról ír, emiatt pedig folyamatos zaklatásnak van kitéve. A film végén kiderül, hogy Londonban szeretett volna tanulni, de a reptéren megállították.
Elhangzik az is, hogy nem mernek a rendszer ellen tenni a lakosok, mert aki felszólal, célponttá válik. Mindenki szívesebben dugja a fejét a homokba, ha az a kényelmes élet záloga. A többgenerációnyi kontroll miatt pedig az emberek cenzúrázzák magukat, ahogy a média is. Viszont ha senki nem szólal fel, akkor sosem változik semmi.
És nincs szükség állami cenzúrára ott, ahol működik az öncenzúra.
Az újságírók pedig nem írhatnak a rossz törvényekről, mert az már szinte bűnnek számít. Egyiküket például azért tartóztatták le, és került házi őrizetbe, mert a hongkongi kiadatási törvény elleni tiltakozásról írt. Vannak azonban olyanok is, akik optimisták: bár annak ellenére, hogy az autoriter rendszer egyre inkább kiépül, a fiatalok körében egyre többen lázadnak is.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A digitális állampolgárság a poklok kapuit nyitja rá az emberi szabadságra
(Index nyomán Szent Korona Rádió)