1989-ben Románia is lerázta magáról a kommunista láncokat. Bár a magyarság szempontjából ez lényegi javulást nem hozott, hiába vállaltak oroszlánrészt nemzettestvéreink a vörös démon alóli felszabadulásban.
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Az 1989-es romániai forradalom elsősorban Temesvárhoz, illetve Tőkés Lászlóhoz kapcsolódik, akkor is, ha ez sok helyen, sok fejben nemtetszést szül. De hát akkor és ott olyan fordulóponthoz jutott a történelem, hogy a marakodás szelleme (rövid ideig) palackba záratott.
Eltelt azóta 33 év, az élet visszatért a medrébe, a szellem pedig előbújt a palackból. Tessék, a legfrissebb példa: Szatmárnémetiben a pénteki szent napon megemlékeztek az 1989-es forradalom eseményeiről és mártírjairól. Sajnos haltak meg ott is polgárok, magyarok is, románok is. Na de az eseményt szervező prefektúra az ő nagy bölcsességében csak az ortodox imát engedélyezte, a római katolikus, református és görög-katolikus imákat letiltotta. Nyilván ki az évszázados baráti kapcsolatok ápolása jegyében.
Kereskényi Gábor polgármester és Pataki Csaba megyei tanácselnök egy-egy Facebook-bejegyzésben reagáltak a bájos gesztusra. Pataki úr úgy zárja gondolatait, hogy:
„Ilyenkor azt érezzük, hogy hősi haláluk hiábavaló volt, és a 89 előtti eszmék még ma is felütik fejüket.”
Nyilván a forradalom mártírjainak halálára gondol. Na de tegyük csak fel nyugodtan a kérdést: tényleg arról van szó, hogy az említett eszmék „ma is felütik a fejüket”? Néha az ember úgy érzi, egy pillanatig sem bújtak el.
Gondolkodás nélkül utasították el a románok a székely autonómiát
(Foter.ro nyomán Szent Korona Rádió)