Hogyan váltak az oroszok legelszántabb ellenségeiből szövetségesekké a csecsenek?

Ramzan Kadyrov neve az orosz-ukrán háború kapcsán ismételten reflektorfénybe került, az orosz föderációhoz tartozó Csecsen Köztársaság elnökének korábbi szerepvállalásai, továbbá a muszlim nép Putyin mellé állásásnak története nem közismert. Mi azonban most választ adunk a következő kérdésre: Ki Ramzan Kadyrov, és kik a csecsenek?

Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07

Ramzant mint az egyik leghatalmasabb és legfélelmetesebb hadurat tartják számon nyugaton, sokszor teljhatalmú úrként jellemzik. Mielőtt azonban kitérnénk az ő szerepvállalására, egy kicsit korábbra kell visszamennünk, mint az ő elnökségének kezdete. Először tisztáznunk kell, hogy kik azok a csecsenek, és miként alakult a sorsuk az Orosz Föderáción belül.

Kebelbarátok az oroszok és a csecsenek?

A csecsenek az észak-keleti Kaukázus egyik népcsoportja. Jelenlegi lélekszámuk körülbelül 2 millió főre tehető, ebből cirka 1,5 millióan laknak a tárgyalt területünkön. A muzulmán nép eredete történelmi homályba vész, bár azt tudjuk, hogy identitásuk kialakulása az 1800-as évekre tehető.

A csecsenek nem ápoltak túlságosan jó baráti viszonyt sem a cári Oroszországgal, sem a későbbi államalakulatokkal. Az 1800-as évek második felében is több felkelés robbant ki közöttük, majd a Szovjetunió vallásüldözése miatt Sztálin 1944-ben elrendelte deportálásukat a kazah és kirgiz tagköztársaságokba. 1956-ban a sztálini rendszerrel való szembefordulás után Hruscsov idején rehabilitálták a hazájuktól elragadottakat, s visszatérhettek népük ősterületére, visszaállították a csecsen-ingus autonómiát is.

1991-ben a Szovjetunió széthullásával a csecsenek úgy látták, elérkezett az idő, hogy ők is függetlenedjenek a birodalomtól. Megválasztották a szeparatista Dudajevet elnöküknek, s megindították terrorista akcióikat, egyre inkább megtagadták az oroszokkal való együttműködést, s ennek hatására gazdasági blokád alá került a terület. A szankciók következtében kikiáltották a Csecsen Köztársaságot, majd Boris Jelcin 1994-ben elrendelte a terület megszállását, ezzel kirobbantva az első csecsen háborút. A háború legmaradandóbb szegmense az 1994-1995 között elhúzódó grozniji csata volt. A csecsenek tudták, hogy miként kell fővárosukat védeni, így evakuálták a települést, s az oroszoknak minden egyes méterért meg kellett küzdeniük. 1995-ben megölték az orosz hadsereg főparancsnokát, Viktor Vorobjovot is. Végül sikerült az orosz erőknek elfoglalniuk a várost, de csak hatalmas veszteségek árán. A béketárgyalások a két fél között 1996-ban kezdődtek meg, s végülis sikerült tűzszünetet kötni, melynek beálltával megkezdődött az orosz csapatok kivonása. Oroszország lényegében elvesztette az első csecsen háborút, Csecsenföld – bár csak de facto – független állammá vált, ugyanakkor csupán Afganisztán ismerte el őket. Az állam státuszáról 5 évvel később kellett volna dönteni az 1997-re megszületett békeszerződés értelmében.

A békekötés után nem sikerült stabil államot létrehozni, a szélsőségesek egyre nagyobb teret nyertek, így 1999 nyarán Csecsenföldről megindult a támadás Oroszország ellen. Egymás után három városban robbantottak fel lakóházakat: kettőt Moszkvában és egyet Volgodonszkban, összesen háromszáz civilt meggyilkolva. Ezt követően Csecsenföldről néhány száz fegyveres betört a szomszédos Dagesztánba, hogy egy nagy orosz-ellenes felkelést robbantsanak ki a térségben. Bár Maszhadov (akkori csecsen elnök) elhatárolódott a robbantásoktól és az orosz titkosszolgálat provokációjának nevezte, a bosszúhadjárat hamar megindult ellenük. Ezen konfliktus is hasonlóan kegyetlen volt mint az előző, több százezer civilnek kellett elhagynia otthonát, Groznij városát ismételten letarolták. Többször előfordult, hogy az oroszok teljes falvakat romboltak le, és a szabad elvonulás ígéretében bízó civileket is kiirtották, ha településükön felkelőket sejtettek. 2001 óta több tucat tömegsírt találtak Csecsenföldön, a megcsonkított tetemekről szóló beszámolók szörnyű vérengzésekre utalnak.

A kezdeti gyors sikerek meghozták Putyin népszerűségét, s így májusban már államfőként jelentette be, hogy sikerült újra orosz ellenőrzés alá vonni Csecsenföldet. Ez azonban még sokáig nem következett be, a konfliktusok egészen 2009-ig elhúzódtak, amikor is az oroszok bejelentették, hogy elmúlt a terrorfenyegetettség. Egészen addig folytatódtak a terrortámadások, melyeket nem egyszer nőkkel követtettek el a csecsenek.

2000-től Oroszország próbálkozott egy hatékony helyi vezetés megszervezésével, ezért kinevezték Ramzan Kadyrov apját, a volt szeparatista vallási vezetőt, Ahmed Kadyrovot csecsen elnöknek. 2003-ban a választásokon Ahmed státuszát egy elsöprő választási győzelem láttatott bebiztosítani, azonban a szakadárok 2004-ben a grozniji stadionban robbantásos merénylettel végeztek vele.

Ramzan Kadyrov színrelép

Ahmed halála után nem sikerült szilárd, oroszhű vezetőt találni a csecsenek élére egészen 2006-ig, ekkor az ügyvezetői szerepben lévő, akkor 29 éves Ramzan Kadyrovot, Ahmed fiát választották meg Csecsenföld miniszterelnökének. A parlament előtt kijelentette, számít Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatására.

Megjegyezte: „azt hiszem, bíznak bennem, mert bíztak apámban”.

Az orosz támogatás nem maradt el, Putyin 2007-ben Ramzant terjesztette elő Csecsenföld elnökének, mely javaslatot meg is szavazták a csecsenföldi parlamentben.

Ramzan ezen kinevezések előtt is nagyhatalmúnak számított a térségben. De nem mindig volt Oroszország barátja. Apjával az első csecsen háború idején még a szeparatisták oldalán harcolt, csak 1999-ben, a második csecsen háborúban álltak be a föderalizmust támogatók mellé. Kadyrov saját zsoldoscsapata, a „Kadyrovtsy” fölött is rendelkezett már ekkoriban, őket a különböző nyugati „jogvédő” szervezetek kínzásokkal, emberrablásokkal és merényletekkel gyanúsítják.

Politikai példaképének Ramzan Putyint tekinti, mely a külvilág felé jól felépített imázst is magába foglalja, így számos sporteseményen megjelenik, a fiai is kiskoruk óta versenyszerűen küzdősportolnak, továbbá rengeteg olyan képpel áll elő, melyek célja követőinek megnyerése. A küzdősportoknak egyébként a politikában is helyet biztosít, például sportminiszterét boksz párbajjal győzte meg saját igazáról. Ez is része annak a macsó megjelenésnek, melynek fenntartásán folyamatosan dolgozik: szeret fegyverekkel és hadseregének tagjaival is pózolni.

A 2007-től kezdődő időszakot politikai ellenfeleivel való leszámolással és Csecsenföld gazdasági megszilárdításával töltötte. Legfőbb ellenfeleit 2009-re sikerült elintéznie. Szulim Jamadajevet aranyozott pisztollyal lőtték agyon közvetlen közelről Dubaiban, tengerparti lakhelye mélygarázsában; Jamadajev egyik testvérét Moszkvában lőtték le, miközben egy dugóban vesztegelt; Umar Iszrajlovot pedig Bécsben, a nyílt utcán végezték ki. A nyugati hírportálok számos „jogvédő” halálát is az ő számlájára írják.

Egy valamit semmiképpen nem lehet tőle elvitatni: Csecsenföldet a hamvaiból élesztette újjá. Míg az ENSZ a 2000-es évek elején Groznijt a Föld legelpusztultabb városaként jellemezte, addig a 2010-es évek közepére kézzel fogható eredmények láthatók. A várost teljesen újjáépítették, gyönyörű tereket, parkokat, sőt még felhőkarcolókat is kapott.

„Az élet, amit ma építünk, csodálatos” – jelentette ki 2012-ben Ramzan Kadyrov.

Az újjáépítés közben Csecsenföld hagyományait is visszakapta. A hagyományhű muszlim élethez való visszatérés fontos programpontjuk. Az alkohol már nem árusítható szabadon a boltokban; férfiak és nők számára elkülönített sportlétesítmények vannak; a grozniji szállodák szobáinak mennyezetén pedig egy Mekka felé mutató nyíl látható.

Az újjáépítésekben jelentős szerepet játszik a szövetségi szál, ugyanis a 2010-es évek közepén a Kreml évi 60 milliárd rubellel (252 milliárd forint) támogatta őket.

Az orosz politikai életben

Kadyrovot szoros szövetségi kapcsolat fűzi Putyinhoz, így természetesen az orosz politikai életben bekövetkező nem éppen polkorrekt események esetében azonnal felmerül a neve. Ennek megfelelően 2015-ben is felmerült szerepvállalása az ellenzéki Borisz Nyemcov megölésének kapcsán. Nem alaptalanul, ugyanis Ramzan többször is követelte annak letartóztatását a 2011-es moszkvai tömegtüntetések szervezésében való részvétele miatt.

Bár ha jobban megvizsgáljuk a körülötte zajló történéseket, nem is hat már olyan meglepőnek a tény, hogy eltenné láb alól politikai ellenfeleit, ugyanis ellene is kíséreltek meg számos alkalommal merényleteket, például 2016-ban egyik rezidenciájára telepítettek pokolgépet. Viszont azt is láthatjuk, hogy nem egy elvetemült gyilkosról beszélhetünk, ugyanis az egyik 2015-ös merénylet során megkegyelmezett az őt megölni szándékozó fiataloknak azon felszólítással, hogy egy szélsőséges imám irányítása alá kerültek, s nem tehetnek tettükről.

Csecsenföldön is, mint minden káoszba taszított területen, a helyi háborúk után elharapódzott a maffia hatalma, ezen erők letörésének egyik utolsó felvonásáról számolt be tavaly év végén Telegram csatornáján Kadyrov, aki személyesen részt vett az alvilági elemek likvidálásának megtervezésében.

A Csecsen Köztársaságot azonban nem csak a politikai gyilkosságok, jogvédők elleni fellépések miatt támadják. Ugyanis az iszlám szerves visszavezetésével a különböző devianciáknak is igyekeznek gátat szabni, mely magába foglalja a különböző LMBTQP személyekkel és csoportokkal szembeni fellépést. A balliberális szervezetek azonnal gyilkosságokkal, és jogtalan elzárásokkal kezdték vádolni Kadyrovot. A Kreml a megkeresésekre jelezte, hogy hozzájuk semmilyen brutális intézkedésekről nem jutott hír, a csecsen elnök pedig csak széttárta a kezét és a következőket mondta: kizárt, hogy üldöznék a homoszexuálisokat, hiszen az ő országában nincsenek is homoszexuálisok, de ha vannak, akkor vigyék őket Kanadába. Kétségtelen, hogy náluk nincs erőszakos LMBTQP-propaganda nyomulás.

Csecsen elitalakulat és Ukrajna megtámadása

Csecsenföld Oroszországhoz való hűségének kinyilvánításai után immár megkezdhette ismételten haderejének fejlesztését. 2015 februárjában jelentették be, hogy elitképzésbe kezdenek, mely igen sokrétűen valósul meg, a hírek szerint minden haderőnem és a titkosszolgálatok részére is folyik kiképzés. A kiképzők között a csecsenek értesítései szerint amerikai származásúak is helyet kaptak.

Mint ismeretes, Oroszország megtámadta Ukrajnát, s nem csak szigorúan vett orosz csapatok vesznek részt az invázióban, hanem a csecsenek elitalakulata is megérkezett a harcmezőre. Ez kb. 10-70 ezer katonát jelent, akik a következőképpen készültek az Ukrajnába való megindulásra:

A csecsen hatalmi harc viszont úgy látszik, hogy ezen konfliktusba is begyűrűződik, ugyanis a szeparatista Zakajev arról nyilatkozott, hogy előfordulhat, miszerint az emigrációban élő, oroszellenes csecsenek beszállnak az ukránok oldalán a harcba.

Csecsenek haladnak Ukrajna felépic.twitter.com/n5vjihhPeg

— The_Real_Fly (@The_Real_Fly) February 24, 2022

Ramzan Kadyrov elit katonái a nyugati médiainformációk szerint azon feladatot kapták, hogy kutassák fel és likvidálják Zelenszkij ukrán államfőt. Ez eddig nem sikerült nekik, ugyanakkor a csecsen elnök beszámolói szerint helyt állnak a csatatéren. Egy cikkünkből azt is megtudhatjátok, hogy korántsem olyan vérgőzös katonákról van szó, mint akikről az Ukrajnát mártírszerepbe állító nyugati média beszámol.

Az elit alakulat jelenleg úgy látszik, hogy elveszve a háború sűrűjében több fronton tevékenykedik, így jelenlegi állapotukról azon kívül, hogy Ramzan szerint csak pár embert vesztettek, nem sokat tudunk. Az ukrán propaganda azt állítja, a csecsen alakulatokkal kapcsolatban, hogy a 141. Kadyrov Gárda Motorizált Ezred, vagyis az elit csecsen egység parancsnokát, Magomed Tusajevet a hosztomeli reptérnél zajló ütközetben megölték. Kadyrov üzeneteiből azonban nem éppen erre következtethetünk, és az ukránok sem mutattak erre vonatkozó bizonyítékot.

Ramzan politikai humora is előkerült a helyzetben, ugyanis a szankciók bevezetésére válaszul ultimátumot küldött, melyben február 31-i határidővel követelte az Oroszországgal szembeni embargók megszüntetését, ellenkező esetben Csecsenföld a következőket vezeti be Nagy-Britannia ellen:

A csecsen légtér lezárása a repülőgépeik számára;
Johnson összes rubelben denominált vagyonának befagyasztása a csecsen bankokban;
Embargó bevezetése a brit oligarchák minden vagyonára Acsoj-Martanban, és ha a dolgok rosszabbra fordulnak, akkor Szamaszkiban is;
A baloldali forgalom a középkor aljas relikviájaként való elismerése;
Annak kinyilatkoztatása, hogy nincs olyan, hogy angol tea!

A csecsen katonák harci értékénél arra is ki kell térnünk, hogy elszántságukat és nagy teljesítőképességüket szinte biztosan annak is köszönhetik, hogy nem egy átlagos zsoldossereg hozzáállását látjuk köreikben, ugyanis hiába a háborús helyzet, nemcsak a gyilkolásra koncentrálva törnek előre, hanem igenis megtartják hitük előírásait, s akár konvojaikat megállítva, akár a csernobili radioaktív erdőben térdre vetve magukat imádkoznak Istenhez.

Összegzés

Amint láthattuk, a csecsenek és az oroszok kapcsolata igen bonyolult. Alapvetően két teljesen különböző kultúrához tartozó népről beszélünk, melyek közül az egyik ortodox keresztény, míg a másik muszlim. Mind a csecsenek részéről tanúsított nacionalista villongások, mind a Szovjetunió vallásellenessége nagymértékben hozzájárult a rossz viszony elmélyüléséhez és a katonai konfliktusok eszkalálódásához.

Jelenlegi vezetésük, bár oroszbarát, s mint megmutattuk, Kadyrov által a Csecsen Köztársaságnak jelenleg igen jó helye és szerepe van a föderációban, ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy ezen szövetségesi állapot meddig állhat fent. Mi történik, ha Putyin már nem lesz? Mit okozhat, ha valamelyik merénylet sikerül Kadyrov ellen? Jelenleg viszont úgy tűnik, hogy a csecsen-orosz együttműködés sikeres, találtak közös értékeket és érdekeket.

Források:

A háború története (Origo, 2004.12.11.)

Csecsenföld miniszterelnöke lett Ramzan Kadirov (Origo, 2006.03.04.)

Gyanúsan hullanak a csecsen főnök ellenfelei (Origo, 2009.04.08.)

Kadyrov’s Chechnya rises from the ashes, but at what cost? (BBC News, 2012.09.12.)

Chechnya’s rise from the ashes (BBC News, 2012.09.18.)

Megpofozta miniszterét a csecsen elnök (Origo, 2013.04.23.)

Ritkán látni ilyen kegyes hadurat (Origo, 2015.11.04.)

Amerikaiak is oktathatnak a csecsenföldi kommandósképzőben (Origo, 2016.11.23.)

Ramzan Kadyrov: Putin’s key Chechen ally (BBC News, 2020.05.21.)

A csecsen elnök hat fegyveres lázadó likvidálásáról számolt be (Origo, 2021.01.20.)

Csecsen harcosokat küldtek az oroszok Ukrajnába (Portfolio, 2022.02.24.)