Ludwig Feuerbach (1804-1872) gondolatai következnek a kereszténységről, érdekes módon már a modernitással összevetve. Ő alighanem eladta magát a téveszméknek, hiszen a materializmus egyik megfogalmazója, rendszerbe állítója volt. Ennek ellenére világosan látszik – s itt ez az érdekes -, hogy anno a tradicionális alapkarakterű, de antitradicionális eszméket felvett embertípus sokkal többet ért, mint a mai szervesülten antitradicionális alapkarakterű, de történetesen tradicionális nézeteket felvettek többsége. Ez utóbbiak egy ilyen gondolatmenetre autonóm módon sohasem lennének képesek. Feuerbachtól néhány idézet.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A vallásos kereszténységben nincs semmilyen princípium vagy indíték a tudományos vagy tárgyi kultúrára.
A kereszténység gyakorlati célja és tárgya egyedül a menny, azaz az általam megvalósított lelki üdvösség.
A keresztény elvi célja és tárgya egyedül Isten mint a lélek üdvösségének a lélek üdvösségével azonos lénye. Aki ismeri Istent, az mindent tud, és ahogy Isten végtelenül nagyobb a természetnél, úgy a teológia is végtelenül nagyobb minden világi ismeretnél.
A teológia boldoggá teszi az embert, mert a teológia tárgya nem más, mint a megtestesült boldogság. „Szerencsétlen az, aki mindent tud, de nem ismer Téged, ám boldog az, aki ismer, még ha mást nem is tud”. Ágoston (Vallomások. lib. V G- 4).
Ki kívánná, ki tudná ezek után az áldott isteni lényt felcserélni ennek a világnak az áldatlan, hiábavaló dolgaira? Igaz, hogy Isten jelenvaló a természetben, de csak átvitt értelemben, és erősen meghatározatlan tulajdonságaiban; – Csak a vallásban, a kereszténységben tárja fel Önmagát, igazi, személyes lényét.
Istennek a természetből való megismerése pogányság, Isten megismerése a kezdetből, Krisztusban, akiben az istenség teljessége élőlényként megtestesült, a kereszténység. Miért is érdekelné azt, aki keresztény, az anyagi, természeti dolgok tanulmányozása? A természet, a kultúra iránti érdeklődés alapvetően pogányságot von maga után vagy ahhoz vezet, jelesül minden világi, antiteológiai és antimetafizikai tudás és hit.
Éppen ezért a modern keresztény népek kultúrája nem a kereszténységből származik, ellenkezőleg, ez a kezdettől fogva gyakorlatias jellegű kultúra csak a kereszténység elutasításával vált lehetővé.
Alapvető különbséget kell tennünk aközött, amit a keresztények keresztényként mondtak és tettek, és aközött amit pogányként, természeti emberként mondtak és tettek, vagyis aközött amit hitük szerint mondtak és tettek és amit nem, vagyis amit modern voltuk előtt mondtak és tettek.
Ezért olyan hamisak a modern keresztények, amikor azzal kérkednek, hogy a modern népek művészetét és tudományát a kereszténység teremtette! Mekkora tiszteletet érdemelnek e tekintetben az ókeresztények a modern boszorkányokkal szemben! Ők csak azt a kereszténységet ismerték, amely a keresztény hitben van. Így nem tulajdonították a kereszténységnek sem világ jólétét, sem gazdagságát, sem művészetét, sem tudományát. Mindezekben e vonatkozásokban az ókori pogányokat, görögöket és rómaiakat előnyt élveznek a keresztényekkel szemben.
Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege
(Szent Korona Rádió)
