„A korona sorsát saját sorsuk elé helyezték” – Így zajlott a XX. Szent Korona Emléktúra

A múlt szombaton sikeresen lezajlott a XX. Szent Korona Emléktúra, mellyel a HVIM tagjai arra kívánnak emlékezni, hogy 1944-45-ben a Kőszegi-hegységben őrizték a Szent Koronát és sokan az életüket is áldozták érte, a vörös hordával szemben. Alább a vármegyések beszámolója olvasható, valamint az Egy vármegyés lány beszéde is meghallgatható:

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07

A koronavírus óta először került nyilvánosan megrendezésre a kőszegi Szent Korona Emléktúra, amely az egyik legrégebbi rendezvényünk, a Trianon Felvonulás mellett és egyben a legrégebbi túránk. A rendezvényt az elmúlt években zárt körben tartották életben a helyi ős-vármegyések, idén azonban úgy döntöttünk, hogy az alapítók és mi, a fiatalabb generációt képviselve, közösen szervezzük meg a túrát és hirdetjük meg nyilvánosan, a korábbi évekhez hasonlóan. Ennek kiváló keretet biztosított a Hadak Útja Túrasorozat, ami keretbe foglalja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom összes túráját.

Március 23-a reggelén, fél 9-kor kezdtünk gyülekezni a kőszegi Szent Korona Bunker előtt. Voltak akik az ország másik végéből érkeztek a rendezvényre. Az ilyen túrák mindig kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy újra találkozzunk a rég nem látott bajtársakkal, ez most sem történt másképp. Sok régi ismerős találkozhatott, akik csak évente 1-2 alkalommal futnak össze.

Kilenc órakor hivatalosan elkezdődött a rendezvény. Először Kolonits László, a HVIM vezetőségi tagja, a Duo Gladii főszerkesztője köszöntötte a résztvevőket, majd röviden ismertette a túra történelmi hátterét. Őt Kónya Dorka, Egy vármegyés lány követte, aki beszédében kihangsúlyozta a Szent Korona őrzőinek bátorságát és önfeláldozását, majd ezt párhuzamba állította a mai korok emberével. Végül Dorka elhelyezte a megemlékezés koszorúját annál bunkernél, amit először a helyi vármegyések találtak meg, ők takarították ki a helyszínt, majd hosszú évek munkájával felhívták rá az emberek és az önkormányzat figyelmét, így az akkori vármegyéseknek köszönhetően ma már egy város által karbantartott emlékhelynél helyezhettük el a megemlékezés koszorúját.

A megnyitó után kezdetét vette a túra. Az első állomás a Kálvária volt, azonban itt csak egy pillanatra álltunk meg, hogy megvárjuk a kaptatón lemaradt résztvevőket és már folytattuk is utunkat a Trianoni-kereszthez. Kolonits László ismertette a kereszt történetét, majd Stampfel Szilárd ős-vármegyés, a túra megálmodója is köszöntötte a résztvevőket és szólt néhány szót a Trianoni békediktátumról, elhelyezte a megemlékezés koszorúját majd közösen elmondtuk a Magyar Hiszekegyet. Innen, a Pintér-tetőn keresztül, a Szálasi Bunker felé vettük az irányt, ahol Kolonits László röviden ismertette a bunker történetét. Kevesen tudják, de a bunker közvetlen közelében komoly harcok zajlottak, a hősi halált halt magyar és német katonák mellett a szovjet csapatok is komoly veszteségeket szenvedtek el. Ezután az Óház-kilátó felé mentünk, ez volt túránk első hosszabb megállója. Innen remek kilátás nyílt a Kőszegi-hegység festői tájaira és a hazánktól jogtalanul elcsatolt őrvidéki területekre is. Innen a Vöröskereszt mellett elhaladva a Stájerházak felé vettük az irányt, ahol megtudhattuk, hogy Mária Terézia idején telepítettek ide erdészeket Stájerországból, az Erdőrendtartásának kiadása után, majd továbbindulva még megálltunk a Hörmann-forrásnál, itt mindenki újratölthette a kulacsát, amire szükség is volt a szokatlan melegben. Itt sem időztünk sokáig, hiszen indulnunk kellett az Írott-kőre, a Dunántúl legmagasabb pontjára. A kaptatót leküzdve megcsodálhattuk, hogy milyen gyönyörű is a Kőszegi-hegység.

Innen Velem felé vettük az irányt, de előtte még megálltunk a Szent Vid-hegyen. Egy rövid pihenő után éreztük, hogy eltűnt az eddigi napsütés, az égen sötét fellegek gyülekeztek és elkezdett fújni a hideg szél, így sietősebbre vettük a tempót, hogy még időben befejezhessük a túránkat. Szerencsére időben megérkeztünk Velembe, ahol a Koronaőrző bunkernél még Dobay Gergely, a HVIM felvidéki vezetője elhelyezte a megemlékezés koszorúját, majd kiosztottuk a teljesítésért járó emléklapokat és ezzel a túránk véget ért. Köszönjük mindenkinek a részvételt, jövőre ugyanitt találkozunk!