Legalább egy hónapja figyeli a közvélemény a Színművészeti Egyetemen zajló eseményeket. Egyesek szemében valami hatalmas diáklázadásról, szabadságharcról, világrengető megmozdulásról van szó, de azt mindenképp látnunk kell, hogy az ott tanuló fiatalok milyen abszurd módszerekkel próbálják kivívni a maguk igazát, az előttük letérdelő tanárok és balliberális erők támogatásával. Közben egy anarchista, tanulni nem akaró, vadliberális közösség képe rajzolódik ki előttünk. Szerkesztőnk írása.
Lássuk először, mi indította el a folyamatot. Még júliusban szavazta meg az Országgyűlés, hogy a Corvinus Egyetemhez hasonlóan a Színház- és Filmművészeti Egyetem is alapítványi tulajdonba kerüljön. Miután az intézményt működtető Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumának névsora nyilvánosságra került, közfelháborodásnak lehettünk tanúi a diákság és a baloldal részéről. Gyurcsány Ferenc, Kunhalmi Ágnes és Stummer János mellett valamennyi baloldali sajtótermék a védelmébe vette a tiltakozókat, az elnöknek megválasztott Vidnyánszky Attila pedig támadások kereszttüzébe került, mivel (vélhetően) fideszes hátszéllel került a Nemzeti Színház élére, és baloldal szerint a teljes magyar színházi szakma irányítása az ő kezébe került.
Gyurcsány tagadta, hogy ő mozgatná a szálakat:
Az SZFE vezetése és szenátusa lemondott, mert azt az intézmény fenntartását keddtől átvevő alapítvány „minden alapvető jogkörétől megfosztotta”, az önálló vezetés látszatát csakis vállalhatatlan kompromisszumok árán lehetne fenntartani – állították a távozó rektorhelyettesek.
A demonstrációk, és az azt követő intézkedések már kezdetben is a káosz jeleit mutatták. Augusztus végén több száz ember barikádot emelt az épület bejárata elé. Csak az egyetem polgársága léphetett be, több bejáratot piros-fehér szalaggal tekertek körbe. A fórumon rögzítettek különböző követeléseket, az oktatókat viszont csak szavazás után engedték be a fórumhelyzetbe, feltételként nekik is el kellett fogadniuk a diákok által létrehozott közös szabályrendszert. A Hallgatói Önkormányzat elnöke, Csernai Mihály a Népszavának adott interjújában elmondta: volt, akinél ez nehezen ment, de végül konstruktív vita alakult ki.
A napokból hetek lettek, a blokád maradt, a tanév elkezdődött. Mindennapossá váltak a tüntetések (több helyszínre is ellátogattak, a Hősök terén Árpád fejedelem szobrát is meggyalázták, a Nemzeti Színház előtt egy Márai Sándor-drámát zavartak meg), melyeken „kapuőrként” ismert hazai színészek, zenészek is megjelentek, lejáratva ezzel önmagukat, és az ún. ellenállást.
Ilyen jellegű művészetet favorizáltak eddig – Sárosdi Lilláék „örökérvényű” klasszikusa:
Árpád szobra:
Neoliberális divatbemutató:
Upor László lemondott rektorhelyettes a 2020/21-es tanév megnyitásakor bejelentette, hogy kísérleti tanköztársaságot (?) építenek ki, melynek kialakításán egy héten át (!) dolgoztak. A hallgatók nyilatkozatban rögzítették, hogy mindezt az oktatás hagyományos keretrendszerének elvetésével teszik. „A köztársaság valutája az elfoglaltság lesz, amiről mindenki önmaga dönthet, hogyan használja fel: a klasszikusnak számító oktatási egységektől kezdve az egyetemi blokád fenntartásában végzett munkáig minden ugyanolyan értékes tevékenységnek számít majd” – írta a baloldali Mérce.hu.
„Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre, jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk”
– zárult a hallgatók anarcholiberális nyilatkozata, amiből világosan látszik, hogy itt igazából mindennemű renddel és felügyelettel van bajuk.
És itt most álljunk meg egy szóra, mert személy szerint én ennél a pontnál kaptam fel a fejemet. A történelem során aligha nyert volna legitimitást, hosszan tartó támogatást (lásd a marxista gyökerű ’68-as párizsi diáklázadásokat, melyek hatékonynak bizonyultak ugyan, de rövid idő alatt kifulladtak), ha valamely diákközösség egy része felülbírálja a törvényhozó hatalom döntését, elfoglalja a képzési hely épületét, a saját maga kreált oktatási rendszernek megfelelően pedig kizárja a munkából a neki nemtetsző elemeket, akkor és úgy jár órára, ahogy neki tetszik.
Jelen esetben a következő kérdések merültek fel bennem:
– Órarend hiányában milyen idő- és terembeosztás szerint zajlik az oktatás, és hogyan értesülnek a hallgatók a változásokról?
– Amennyiben jelenléti ív nincs, hogyan ellenőrzik az órákon való részvételt, a hiányzásokat, és ha az aktivitás nem feltétel, mi alapján teljesíthető egy tárgy?
– Ha az egyetem jelenlegi vezetői nem léphetnek be a campusra, ki fogja ellenőrizni az intézményi működés és az oktatás zavartalanságát, az ő jogkörükbe tartozó feladatokat ki fogja ellátni? (pl. rendezvények lebonyolítása és megnyitása, úgy mint nyílt napok, konferenciák, egyéb adminisztratív teendők végrehajtása)
A félév érvényessége is kérdésessé válhat, ha ez így folytatódik, ezt pedig már az SZFE megbízott oktatási rektorhelyettese jelezte nemrég. Ez esetben a hallgatóknak még egy félév erejéig tanulniuk kell: újra fel kell venni a tárgyakat, újra órákat kell látogatni, el kell olvasni a szakirodalmat, krediteket pedig nyilván nem kapnak, ha a vizsgaidőszakig, vagy a félév lezárásáig sem jutnak el.
Tombol a koronavírus-járvány második hulláma, több hallgató tesztje pozitív lett, ez sem titok. Hogy a mostanra folyamatos sztrájkká alakult hőzöngés mennyire számít jogkövetőnek, szakemberek állásfoglalásából kiderül. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője és ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász a Magyar Jelen hírportálnak arról beszélt, hogy az SZFE épületének elszigetelése a külvilágtól „barikádokkal” felvetheti a dolog elleni erőszakkal elkövetett csoportos garázdaság gyanúját, és a kényszerítés bűncselekményének egyes fajtái is szóba jöhetnek.
„az egyetemi épület önkényes és jogellenes blokád alá vonása a hallgatókat fosztja meg attól a joguktól, hogy tanulmányaikat folytathassák, az oktatásban részt vegyenek és mindez emberi méltóságukat sértheti, amelyek okán személyhez fűződő jogok megsértése miatt kártérítési igénnyel léphetnek fel a jogfosztott hallgatók a szervezők és végrehajtók ellen. Személyi szabadság megsértése is felmerülhet, ha valaki – legyen szó rendeltetésszerű egyetemi tevékenységét végezni kívánó oktatóról, hallgatóról vagy kuratóriumi tagról – hivatalos ügyben szeretné átlépni az egyetem kapuit, és ebben a tiltakozók megakadályozzák.”
A jogvédő azt is hangsúlyozta, az SZFE elfoglalói jogalap nélküli birtoklói a köztulajdonban álló és oktatási célokat szolgáló egyetemi épületnek, velük szemben birtokvédelem kérhető, magánlaksértés bűntettét is elkövethetik.
Tény, hogy a felsőoktatásban ma már nem teljesen érvényesül a tanár irányító szerepének feltétel nélküli elfogadása, a tanulókat inkább tekintik partnernek, közel egyenrangú félnek, mintsem alárendelt növendéknek, ami az egymás közti kommunikáción is látszik. Viszont, ha ez még tovább fordul, és a tanárok kénytelenek a hallgatók játékszabályai szerint tanítani, az már nemcsak, hogy a hagyományos rendszernek, és az akkreditált programnak, de a józan észnek is ellentmond. Azt hiszem mára már tisztán látható, hogy ahogyan az LMTBQ+ propagandának, úgy ennek a mozgalomnak is van egy mögöttes, letagadott, de nyilvánvaló célja. Ez már rég nem az egyetemi ifjúság autonóm törekvéseiről, reformköveteléseiről szól, hanem az anarchiáról és a zavarkeltésről, amely mögött a köztársaságpárti, demokrata, liberális eszmék mellett magyarellenes nézetek is megbújnak.
(Rózsa András – Szent Korona Rádió)