Amit már mindenki tud úgyis: Magyarország labdarúgó válogatottja sikeresen kvalifikálta magát a 2016-os franciaországi (?) Európa bajnokságra! Legutóbb 1972-ben jártunk kontinensviadalon, míg nagy világversenyen pedig az 1996-os olimpia óta nem voltunk jelen, érthető hát a szurkolók öröme.
Bár nagy esélyünk volt az egyenes ági kijutásra is, végül Norvégia legjobbjai ellen kellett pótselejtezőn megküzdenünk a repjegyekért. A válogatott pedig csattanós választ adott azoknak, akik szerint csak a könnyű csoportbeosztás miatt sikerült egyáltalán ideáig eljutni! Azt most hagyjuk is, hogy a csoportbeosztás azért is lehetett ilyen sima, mert a válogatott eredményei alapján bizony ilyen kedvező helyzetből, illetve kalapból várhatta anno a sorsolást, ahogy arról sem illett beszélni, hogy az egész selejtezősorozatban mindössze két vereséget szenvedtünk el, a csoportelső észak-írektől, illetve egy teljesen tét nélküli meccsen Görögországtól. Végül a csoport harmadik helyén végeztünk, és csak a spanyol-török duón múlt, hogy legjobb harmadikként kijutunk-e egyenes ágon a kontinens viadalra, végül a félholdasok örülhettek ennek a lehetőségnek.
Norvégiában örültek is nekünk, álomsorsolást emlegettek, egészen addig, amíg el nem kezdődött a meccs Oslóban. Talán mindenki ismeri az itt történteket Kleinheisler László bombagóljával – a magyar csapat kitűnően bekkelt, még az is belefért, hogy gyakoroltassuk a szögleteket északi riválisunkkal. A visszavágón aztán kétség sem férhetett hozzá, melyik is a jobb csapat, hiszen a magyar válogatott a telt házas Albert Stadionban szinte lemosta a pályáról Norvégia legjobbjait. Priskin bombagólja után egy ország ugrott talpra, és kezdte el fejben szervezni-tervezni a jövő nyári szabadságát, utazását. Dzsudzsák talán élete egyik legjobb meccsét játszotta a nemzeti csapatban, Király Gábor pedig megmutatta, miért is állt 101 alkalommal a magyar csapat kapujában, beállítva ezzel az Aranycsapat legendájának, Bozsik Józsefnek a rekordját – nem érdemtelenül, tehetjük hozzá végignézve a szürke mackónadrágos pályafutását. Böde pedig tényleg 100 kiló. A második gól pedig egyértelművé tette a jövő nyári programot, hiába szépítettek vikingék, ez a hajó már elúszott számukra. Annyiban igazuk lett a derék norvég fociszakértőknek, hogy sima továbbjutás lesz, még ha nem is feltétlenül így gondolták.
A stadionban 22 ezer ember őrjöngött (elképesztő, hogy nincs egy olyan arénánk, ahová beférne 60-80 ezer ember), a különböző vendéglátóipari egységekben pedig ennek a többszöröse. A belvárosban a Wesselényi utcánál alakult ki egy kis spontán ünnepség, több száz szurkoló gyűlt itt össze, és egyre csak érkeztek a drukkerek ünnepelni, azonban a rendőrség ezt sem nézte jó szemmel, és egy ideig félő volt, hogy ugyanaz lesz a vége, mint ami magyar-román alatt történt. Később a szurkolók egy része elindult a Deák térre, ahol szintén sokan voltak, ám szétszórva, így itt nem alakult már ki hasonló ünneplés. Ez a része a dolognak el lett rontva, jó lett volna egy egységes helyszínt meghirdetni, ahová minden szurkoló mehetett volna, és ahol a játékosokkal együtt lehetett volna egy nagy bulit csapni, ahogy az máshol is szokás hasonló helyzetben. Talán majd az EB alatt…
Magyarország utoljára 20 éve járt nagy világversenyen, nagyon sok fiatalnak és a magyar szurkolói mozgalomnak is ez lesz az első nagy megmérettetése, így biztos, hogy jövő nyáron igazi fociláz lesz idehaza, és olyan élményeket élhetünk majd át, amiket bizony nem gondoltunk volna alig két évvel ezelőtt, amikor az EB-re most ki sem jutó Hollandia sima nyolcassal küldte haza legjobbjainkat – na igen, a fociban tényleg bármi megtörténhet! És ha már ott vagyunk az EB-n… Kalandozásra fel!
(Aldo – Underground – SZKR)