…2014-ben ragyogó idő, jó tempó, vidám hangulat, szerencsés beérkezés…
…az idő most nem kegyes hozzánk. Habár az előrejelzés csekély esőt jövendölt, gyakorlatilag végig esik kisebb, nagyobb intenzitással, így az első fél óra után térdig, az első egy óránál pedig combközépig vizes mindenki az esőkabát ellenére…
…ugyebár a túra célja nem csupán egy teljesítményküszöb megugrása, hanem megemlékezés. Megemlékezés Budapest, az ország védőiről, az itt folyó harcokról, a honvédek helytállásáról. ..
…milyen bosszantó is tud lenni. Lépésről lépésre hozzáér a hideg vizes ruha az ember bőréhez…mikor viszont eszünkbe jut közben pl. a doni hősök helytállása, elszégyelljük magunkat…
…egész komfortos már a vizes nadrág. A zoknit is csak egyszer facsartuk ki, úgyis újra vizes lesz… -Tulajdonképp egész szép a táj! – persze közben meg az esőkabát idegesít, egészen belesül az ember… …alábbhagy az eső, le is vesszük, persze vissza már nem, mikor jobban megered újra. A víz már mindegy…
…a jelölőszalagokat utolsóként szedve mi vagyunk a megváltás az ellenőrző pontokon várakozóknak is, akik pakolhatnak, amint mi megkaptuk a pecsétet…
…újabb bosszúság össze-vissza csúszva tesszük meg a bokáig érő mocsárszerű sárban az egyébként máskor tempósan haladható erdei ösvényeket… az idő szalad, mi meg dagonyázunk… bosszúság? Ugyan! Volt, akinek teljes menetfelszereléssel kellett itt haladnia!
…a vizes nadrághoz jön a térdig sár… már a sár se zavar, csak legalább ne emelkedőn vagy lejtőn kelljen benne haladni…
…bokapróbáló a csúszkálás, eközben egyre nagyobb az elkeseredés, ugyanis a tempót számolgatva esélytelen nem, hogy a szintidőn való beérés, hanem az emberi időben való érkezés…
…a lélek a forrása az erőnek, nem a test, ezt számtalanszor bizonyították… mikor nyilvánvalóvá válik az esélytelenségünk,mintha minden sárdarab ólommá vált volna… vége.
Olyan görbe tükröt mutatott nekünk ez a túra, amire úgy tűnik, szükségünk volt. Az elmúlt időben az egyesület sikeresen teljesített minden programot, rendezvényt. Idénre járt egy kudarc is: 30 km után, szürkületben kiszállva a menetből, várva a sofőrünket átjárt a csüggedés. Mégis vacogva az átázott ruhánkban azon gondolkodtunk, hogy nekünk egy fél óra múlva véget ér. Fűtött kocsi visz haza a meleg fürdőbe, tiszta ruha, ágy vár odahaza. Akikre megemlékeztünk, azoknak jó része nem tért már haza puha ágyba.
Dicsőség a hősöknek!
(HVIM Bátaszék)