A kormány megvette a gyárat az államnak, majd szép lassan elfogytak a rendelések.
A kétezres évek elejére érett be a magyar állam és a RÁBA azon törekvése, hogy új, korszerű terepjáró tehergépkocsikkal lássák el Magyar Honvédséget. Ebből született a RÁBA H-sorozat. 2004-ben kötötték meg a szerződést az első 110 járműre, az átadás abban az évben meg is kezdődött.
Az első járművek tehát már 15 évesek lesznek!
Népszerű tévhitek, hogy 1; a magyar (hazai) fejlesztés azt jelenti, hogy teljes egészében magyar tervezés, magyar gyártmányról beszélünk, amit esetleg irigyel a fél világ is. 2; Csak MAN koppintás, jó esetben liszensz és átnevezés, mert hát Szégyenországban csak ennyi telik, bezzeg Romániában!
Mindkét elképzelés téves, ugyanis a teherautó-család egyébként a nemzetközi piacon igen sikeres RÁBA futóművek és egy egyszerű, de masszív létra alváz köré lett megtervezve úgy, hogy a hiányzó komponenseket más piaci szereplőktől vették, így került MAN fülke, motor a gépekbe, vagy például PALFINGER önrakodó berendezések.
Eredetileg mintegy 12000 különböző teherautó megrendeléséről volt szó, 20 évre lebontva, a gyár erre is rendezkedett ám ennek a mai napig a 5%-a sem teljesült!
Mindennek tetejébe a tavalyi év folyamán egyetlen teherautóra sem érkezett megrendelés.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szovjet, román, magyar, német, esetenként 40 éves teherautókat, bázisjárműveket egyetlen családdal váltsák le, és ebben van is ráció. Csakhogy 15 év és mintegy 500 jármű nem volt elég erre, még úgy sem hogy a Honvédséget közben töredékére zsugorították. Így sem sikerült hát elérni a célt, pedig új járművekre folyamatosan szükség lenne, pláne, hogy a RÁBA járművek tervezett élettartama 20 év, amit szépen lassan el is fognak érni.
Holott egy gyermekbetegségeit már leküzdött típusról, illetve típusokról beszélünk. Igaz, a párhuzamosan beszerzett, de a RÁBÁ-kkal ellentétben négytengelyes, nagyobb teherbírású MAN-ek valamivel ritkábban hibásodnak meg, ám azoknak javíttatása jóval drágább, ráadásul a „magyarok” az esetek majdnem felében emberi hiba miatt kerülnek szerelőhöz, másik nagy hányadban pedig időszakos karbantartás miatt.
Meg kell említeni, hogy a járműcsalád felett részben az idő is eljárt, illetve kezdetek óta jogos kritika tárgya a motorja. Természetesen a legolcsóbb motorral rendelték, így a legkisebb teljesítményűvel is. Ez az alap, kéttengelyes H14-es modellnek még meg is felelt, a nagyobb H18, H25-ös típusoknak azonban már nem. Erőltetett magyarázat, hogy egyetlen motortípussal akarták lefedni a palettát.
Talán az enyhe elavulás jó ürügy lehet a rendelések elmaradására, de könnyen belátható, hogy némi modellfrissítéssel orvosolhatóak a problémák, sőt külön mérnöki kapacitást kötne le a már meglévő flotta esetleges átalakítása is.
Ennek fényében teljesen érthetetlen a gyártó 2011-es megvásárlása, akkor került ugyanis többségi tulajdonába az államnak, mintegy 10 milliárd forintért.
Vanek úr