A 17. századi Erdélyről sokan csak háborúkat, fejedelmeket, török és Habsburg nyomást emlegetnek. Pedig ez a világ nemcsak csatatér volt, hanem műhely is. Kolozsvár, vagyis Klausenburg, Erdély egyik legfontosabb városa volt, ahol ötvösök, fegyverművesek és céhes mesterek dolgoztak olyan színvonalon, amely ma is zavarba ejti az embert.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
A kolozsvári mester, a japán penge és Erdély acélba zárt világa
Ennek egyik legkülönösebb bizonyítéka egy 1674-ben készült, japán jellegű kard, amelyet a források Thomas Kapustran, illetve a feliraton olvasható alak szerint Tho.Kapusino erdélyi mesterhez kötnek. A tárgy a drezdai fegyvertár, a Rüstkammer és a híres Türckische Cammer világához kapcsolódik, ahol ma is a keleti, oszmán és egzotikus fegyverkultúra egyik különleges darabjaként tartják számon.
Nem egyszerű kard, hanem egy világutazás acélban
A fegyver különlegessége az, hogy japán szamurájkardra emlékeztető pengeformához európai, erdélyi díszítés társult. A katalógusadatok szerint a kard teljes hossza körülbelül 91 centiméter, a penge hossza mintegy 77 centiméter. Markolatát ametisztek és zománcozott aranydíszek ékesítik, hüvelye rája- vagy cápabőrrel borított fa, aranyozott, zománcos veretekkel. Ez nem hétköznapi fegyver volt. Ez rangtárgy volt. Olyan luxusdarab, amelynek elkészítéséhez nemcsak fegyverműves tudás, hanem ötvösművészet, keleti formaismeret és udvari reprezentációs igény is kellett.
A kard felirata különösen fontos: „Tho.Kapusino Transilvan fecit 1674”, vagyis nagyjából: „Tho.Kapusino, erdélyi, készítette 1674-ben.” Ez a néhány szó önmagában is történelmi üzenet. Egy erdélyi mester neve egy olyan fegyveren, amelyben Japán, Erdély és a keleti udvari ízlés találkozik.
Kapustran vagy Kapusi? – A név maga is történelmi kérdés
Itt kell óvatosnak lenni. A név modern szövegekben gyakran Thomas Kapustran alakban szerepel, de a tárgy feliratán a Kapusino forma olvasható. Más közlésekben Kapusi vagy hasonló olvasat is előfordul. Ezért nem szabad könnyelműen kijelenteni, hogy pontosan milyen nemzetiségű volt a mester.
Egyes angol nyelvű közlések szász kardkovácsként említik. Más értelmezés szerint a Kapusino vagy Kapusi alak akár magyaros névformára is utalhat. A biztos állítás tehát ez: a mester Erdélyhez, azon belül Kolozsvárhoz/Klausenburghoz köthető, és 1674-ben olyan fegyvert készített vagy szerelt, amely ma is a 17. századi erdélyi kézművesség egyik legkülönlegesebb emléke. Ez a történet éppen attól erős, hogy nem kell hozzá túlkiabálni a forrásokat. Amit biztosan tudunk, az önmagában is elég nagy dolog.
Erdély nem peremvidék volt, hanem találkozási pont
Ez a kard azért fontos, mert egyetlen tárgyban mutatja meg Erdély 17. századi helyzetét. A Magyar Királyság öröksége, az Erdélyi Fejedelemség udvari világa, az oszmán-keleti ízlés, a közép-európai fegyverkultúra és a távoli Japán tárgyi hatása egyetlen fegyveren találkozik. Ez nem mese. Ez nem romantikus túlzás. Ez tárgyi bizonyíték arra, hogy Erdély nem elzárt, elmaradt szeglet volt, hanem közvetítő tér. Kelet és Nyugat itt nem könyvfejezetekben, hanem tárgyakban, viseletekben, fegyverekben és mestermunkákban ért össze.
A drezdai Türckische Cammer ma is az egyik legjelentősebb oszmán művészeti és fegyvergyűjtemény Törökországon kívül. Ebben a környezetben őrződik ez az erdélyi-kolozsvári kötődésű különlegesség is.
A penge nem csak vágott, emlékezetet is hordozott
A 17. század embere számára egy ilyen kard nemcsak harci eszköz volt. Üzenet volt. Hatalom, rang, ízlés, kapcsolatrendszer és politikai világkép sűrűsödött benne. Aki ilyen fegyvert birtokolt, az aligha egyszerű katona volt. Ez a kard valószínűleg főúri vagy udvari környezethez kapcsolódhatott, bár a pontos megrendelő személye nem ismert.
A kutatás óvatosan fogalmaz:
“a kard korábbi és későbbi útjának több részlete homályos, de az biztos, hogy 1684-ben már a drezdai gyűjteményben szerepelt.”
És éppen ettől izgalmas. Mert nem minden történelmi tárgy meséli el teljesen a saját útját. Van, amelyik csak annyit enged látni, hogy egykor létezett egy világ, ahol Kolozsváron olyan mesterek dolgoztak, akik japán formájú pengét, erdélyi ötvösművességet és keleti díszítővilágot tudtak egyetlen, páratlan fegyverré alakítani.
Ez a kard mondja el, amit sokszor elfelejtünk
Erdély története nemcsak veszteségek története. Nemcsak határvidék, nemcsak ostrom, nemcsak politikai kényszerpálya.
Erdély alkotott. Kolozsvár műhely volt.
És egy 1674-ben készült különleges kard ma is arról beszél, hogy a régi erdélyi kézművesség nem másolatokat gyártott, hanem saját világot teremtett.
Egy japán jellegű penge. Egy kolozsvári mester. Egy erdélyi felirat. Arany, zománc, ametiszt és rájabőr.
Ez nem egyszerű fegyver. Ez Erdély acélba zárt világkapcsolata.
(Magyar Királyság képekben facebook oldal, Hübler Attila nyomán Szent Korona Rádió)
Források:
Staatliche Kunstsammlungen Dresden – Rüstkammer / Türckische Cammer, Dresden Residenzschloss.
British Museum – gyűjteményi hivatkozás a Thomas Kapustran / Kapusino nevéhez kötött 1674-es drezdai kardra és a „Tho.Kapusino Transilvan fecit 1674” feliratra.
The Splendor of Dresden: Five Centuries of Art Collecting – no.156: Sword with scabbard, in the style of Japanese samurai sword, Thomas Kapustran, Klausenburg / Transylvania, 1674.
Materialized Histories – A Transylvanian Samurai Sword, Saxon Turks and Ottoman-Saxon Diplomacy, 2021.
Hungarian Conservative – A Mysterious Hungarian Samurai Sword from Transylvania, 2024. Hungarian History 2026