Magyarország a XVI. század második felére állandó hadi események színterévé vált. Tényleges ütköző állam lettünk két világbirodalom között, ahol a vérünk hullása senkinek sem számított. Következő két részes írásomban szeretném bemutatni a Mohács után kialakult helyzetet, a zavaros időket, két óriási hatalom összecsapását, amely majd egy mintegy 2300 fős sereg hősies ellenállásán törik majd meg 1566. szeptemberének első napjaiban.
„Szemem fénye, szívem vére kedves fiam! Amit írtál tudomásul vettem, és megértettem. Te tudod azonban, hogy a mi családunk a bátorság szilárd talaján áll, s nekünk nem illik senkinek beszélni gyengeségről, és tehetetlenségről, mert ez gyávaság lenne tőlünk. Ilyen élet nekem nem kell. Amíg élek a pasa a várat nem kaphatja meg tőlem.” Zrínyi Miklós levele fiának Györgynek 1566. szeptember 5.
Sziget a viharban. 1566. I. rész
Rengeteg veszett Mohácsnál. De a súlyos vereség ellenére, amely csak később fedte fel valódi arcát, a király eltűnése majd a halála volt az egyik legnagyobb csapás. Az ifjú II. Lajos halála csak hetekkel az ütközet után vált bizonyossá, addig egymásnak ellentmondó hírek kaptak szárnyra. A török haderő kivonult az országból, átadva a terepet a martalóc, gyülevész fosztogató rácoknak, akik még kegyetlenebbül bántak a magyarokkal, mint a törökök. De az országnak király kellett. A Habsburgok rögtön be is jelentették trónigényüket, Hunyadi Mátyás, és III. Frigyes megállapodására hivatkozva. (1463-ban a Szent Korona „megőrzéséért és visszaszolgáltatásáért” cserébe Frigyes feltétele többek között az is volt, hogy ha Mátyás törvényes fiú utód nélkül hal meg, a Habsburgokra száll a magyar korona. Ny.Gy) Ami most, Jagelló Ulászlónak a fiának a halálával ismét aktuálissá vált.
Ugyanakkor a magyar párti rendek magyar királyt akartak. Így lett előbb Szapolyai János megválasztva János király néven, a német párti urak pedig Habsburg I. Ferdinándot ismerték el törvényes uralkodójuknak. Az ország három részre szakad. A török pedig sorra vezette a hadjáratait hol Bécs, hol a magyar végvárrendszer ellen. Évtizedek teltek így el belháborúkkal, vérzivatarokkal, Buda elestével, amikor az idős 71 éves Szulejmán 1565-ben a máltai török fiaskó után utoljára fordította a lovát Magyarország felé.
Szulejmán szultán
Az 1520-ban trónra lépett 26 éves ifjú Szulejmán 46 éves uralkodása alatt érte el az Oszmán-Török Birodalom a hatalma csúcspontját. Atyjával, I Szelimmel ellentétben ő a nyugati hadjáratokra helyezte a fő hangsúlyt. (13 hadjáratot vezetett személyesen, ebből hetet Magyarország ellen, de a hazánkat teljesen soha nem tudta elfoglalni.) Az ő vezetésével veszítjük el 1521-ben Nándorfehérvárt, ő győz Mohácsnál, Budáig vonul, kifosztja, és felgyújtatja. 1529-ben Bécset ostromolja. 1541-ben Budát ragadja ki a kezünkből. Tehetséges, sokoldalú hatalmas uralkodó, akinek a birodalma Észak-Afrikától a Perzsa-öbölig terjed. Hódoltatja a Krími Tatár Kánságot, a Balkán népeit, Havasalföldet, Moldvát, és sajnos Erdélyt is.
II. Miksa
Az akkori világ ellenpólusaként Szulejmánnal szemben II. Miksa állt. Az 1564-ben apját, Ferdinándot követő uralkodó már az életének a közepén állt. 38 évesen került a trónra. A dinasztia, aminek a tagja volt, szintén kiterjed hatalommal rendelkezett. Német-Római Császár, Cseh és Magyar király. A rokoni szálak (főként a spanyol) révén a Habsburg ház uralja Dél és Közép Amerikát, és a nyugat Indiai szigetvilágot. Ez a két erő készül összecsapni Szigetvárnál.
1565-ben a Törökország helyzete megingott. Nagy a birodalom, de nagy a határa, és sok az ellensége is. Perzsiában felkelés tört ki, Máltát 4 hónapig sikertelenül ostromolták a muzulmánok a Johannita lovagrend óriási vereséget mért rájuk, és a birodalom több pontján is forrongások vannak.
„Arany és drágakő nem uralkodik. Engedelmességet csak a szablya szerez, és biztosít.” Ibrahim nagyvezír
A szultáni had 10 éve nem járt Magyarországon, az egri kudarc még mindig érzékenyen érintette Szulejmánt. Ő maga pedig már 22 éve nem vezetett hadat. Az eredeti célpont Bécs volt. A török hadvezetés, csak a végső célban értett egyet, a támadási irány bizonytalan volt, de a szándék nem.
„Felséges urunk kész a hadjáratra. Az Oszmán dinasztia padisahjának gyertyája az ellenség zsírjától szokott világítani. Íme, felséges urunk az iszlám hadseregével indulóban van, lába már a kengyelben. Szokollu Mehmed pasa szavai Hosszútóti György magyar követhez.
1566. május elején gyülekezett a török haderő kiegészülve a havasalföldi, moldvai, és a krími tatár segédcsapatokkal. A sereg gerincét a muzulmán elit egységek alkották. A szpáhik és a janicsárok létszáma körülbelül 30 ezer fő lehetett. A sereg a korabeli források szerint 120-155 ezer fős volt. A mai szakértők ezt nem teszik többre, mint 100 ezer. A roppant sereg a szokásos Konstantinápoly- Szófia- Nis hadiutat rekordidő – 49 nap alatt tette meg és ért a történelmi Magyarország déli határához, Nándorfehérvárhoz. De a Duna és a Száva áradása miatt egy 150 kilométeres kerülőre kényszerültek. Úttalan utakon vonultak, miközben 2 ezer málhahordó teve pusztult el. De a vert hídon így is két napig tartott, amíg a szultáni sereg átvonult. Itt Szulejmán kettéosztotta a seregét. Egy kisebb mintegy 15 ezer fős hadtest Gyula ellen vonult, hogy megsegítse a temesvári pasa már ostromra készülő csapatait, míg a fősereg Eger felé tört volna előre. Ám a szultán ekkor rossz híreket kapott. Siklósnál egy vonuló török menetoszlopot megtámadtak a magyarok, és az ő egyik kedvenc emberét Mohmmed tirhalai pasát fiával együtt levágták. Két zászlót, hat szekér ezüstneműt, 17 ezer aranyat zsákmányoltak, és számos foglyot ejtettek. Szulejmán mérhetetlen haragra gerjed. Seregét a támadó Zrínyi Miklós volt horvát bán, szigetvári kapitány ellen fordította…
Forrás:
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Szulejmán 1566. évi hadjárata Magyarország ellen.
Zsolnai Gábor: Zrínyi Mikós korának a haditettei.
Horváth Gábor: Sziget a viharban.
Következik:
„Azért fontos hogy igaz magyarok legyünk, hogy jó horvátokká tudjunk válni.”
(Nyitray György Szent Koron Rádió – Puskaporos szaru)