Boldog Brenner János, aki végül a kommunizmus áldozatává, és a kereszténység vértanújává vált pappá szentelése előtt súlyos vívódásokon ment keresztül. Egy el nem küldött leveléből betekintést nyerhetünk az akkori ínséges idők világába. Látta, hogy ha folytatja az utat melyet Isten kijelölt számára, akkor élete hamar véget ér, viszont tudta, hogy nincs más lehetőség számára, nem tehette le keresztjét.
Tudta, ha fölszentelik, át kell mennie a „hídon”, és ott tigris és párduc áldozata lesz. Előre látta mártírsorsát, s ez túlságosan „meredek” volt számára. Azok, akik papként ismerték János atyát, erről a rettenetes harcról semmit sem tudtak. A falujabeliek tanúsága szerint mindig derű és béke sugárzott az arcán. A halála előtti reggelen így tárta ki a szívét a reggelit szolgáló asszonynak: „Málcsi néni, olyan gyönyörű a reggel! Átölelném az egész világot!” A Vigilia Facebook-oldala részletet közölt a levélből.
„Kissé ramatyul írok, ágyból írok. Talán olvasható. Szombat óta nyomjuk egymást az ágy meg én. Röplabdáztam. Egyik ugrásból szerencsétlenül értem földet, ennyi az egész. Levelem talán túlontúl emberi, tessék türelemmel lenni irántam. Küszködök a szavakkal, fogalmakkal, érzésekkel és élményekkel és most úgy érzem, hogy el tudnám mondani is. Persze csak úgy, mint a rossz kocsi, nyikorogva-nyekeregve. Nem szégyenlem ezt, hogy szégyenlős vagyok, legalábbis szeretném bebeszélni magamnak. Mégis szeretnék elbújni valahová a jó Isten árnyékába, ahol nem talál rám senki.
Kertelés nélkül bevallom, nehezen vagyok. Ebből az apokaliptikus világból keresem a kiutat. Vagy nem találok, vagy ha találok, az olyan meredek, hogy kishitűvé tesz. Át tudok-e menni a hídon? Miért hívott a jóságos Isten, ha nem, hiszen Ő azt úgyis látta! Úgy érzem, nem tudok. Itt az énnek már holtnak kellene lennie. Minek is indultam el oly nagy akarással, hisz az utam felén utamat állja a tigris és a párduc, és áldozatuk leszek. Mi lesz velem, ha a fájdalom bozótjaiban elveszek és a szeretet nem talál rám többé? Tele van durva bokorral a hegyoldal, félelemmel a lelkem. Reszketek a hit félelmében. Mégis szeretnék, akarok hinni. Tessék segíteni! Szeretnék megfogódzkodni valahol.”
A levél szövege Kereszty Rókus bevezetőjével a Vigilia augusztusi számában jelenik meg.
(Magyar Kurír nyomán Szent Korona Rádió)