Tábori püspök a kommunizmussal szembeni szent harcról

“A vörösöknek ugyanis első, de legelső gondjuk és dolguk mindig és mindenütt az, hogy a templomokat, oltárokat, zárdákat, kolostorokat és temetőket földúlják, a vallást kiirtsák, az Isten szent nevét kiejtő ajkakat örökre, de örökre elnémítsák – olyan borzalmas kegyetlenségek közepette, hogy a poklok fejedelme maga is bizonyára elrémül láttukra!” – Hász István, tábori püspök szavai 1943-ból, ami üzenet még ma is aktuális, hiszen a vörös rém ugyanúgy jelen van, és ugyanúgy harcolnunk kell ellene. Itt és most, 2020-ban, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján és Nagyböjt kezdetén még érvényesebbek ezek a gondolatok.

SZERETVE SZERETETT HONVÉDHÍVEIM!

KEDVES BAJTÁRSAK!

MAGYAR TESTVÉREK!

Főpásztori szeretettel üdvözöllek Mindnyájatokat!

De különösen is forró szeretettel köszöntlek Titeket, akiket gondviselő Istenünk akarata, Hadurunk parancsa odavezényelt a Keresztesháború szent frontjára, szent harcába!

I.

Mert szent ez a harc, háromszor is szent!

1. Szent először azért, mert vallásunkért, Anyaszentegyházunkért, teremtő, fönntartó, megváltó és megszentelő Istenünk imádásának és tiszteletének szabadságáért, templomainkért, oltárainkért, zárdáinkért, temetőinkért, papjainkért, apácáinkért és minden hívő lélekért folyik!

A vörösöknek ugyanis első, de legelső gondjuk és dolguk mindig és mindenütt az, hogy a templomokat, oltárokat, zárdákat, kolostorokat és temetőket földúlják, a vallást kiirtsák, az Isten szent nevét kiejtő ajkakat örökre, de örökre elnémítsák – olyan borzalmas kegyetlenségek közepette, hogy a poklok fejedelme maga is bizonyára elrémül láttukra!

2. Szent ez a harc másodszor azért, mert Hazánkért, édes Hazánkért, ezerév rengeteg verejtékével, könnyével és vérével megszentelt szépséges magyar Hazánkért folyik: tehát házainkért, bölcsőinkért, hitveseinkért, szüleinkért, gyermekeinkért, nyelvünkért, műveltségünkért.

A vörösök ugyanis megmutatták, hogy tanításukhoz híven, mindenütt elpusztítanak minden nemzeti kincset és értéket, hogy egyformán minden népet beletörjenek vörös igájukba – megint olyan kegyetlen kínzások és pusztítások közepette, amilyeneket a világ még nem látott.

3. Szent ez a küzdelem a vörösök ellen harmadszor azért, mert mindegyikünknek az életéért, mindegyikünk magyar mivoltáért, mindegyikünk keresztény-katolikus méltóságáért folyik!

A bolsevikiek ugyanis amint a saját országukban, úgy másutt se akarnak embert látni, hanem állatot, az állatnál is lejjebb szorított szánalmas és félelmetes szörnyeteget: szörnyeteget akarnak ők csinálni mindegyikünkből, hogy megvalósíthassák kárhozatos világtervüket, az egész emberiség leigázását, minden emberi kultúra és civilizáció elpusztítását a Márdokhájból lett Marx mesterük pokoli kiáltványa és tervezete szerint!

Ezt a háromszor szent harcot Istennek, a Hazának és minden egyes embernek szörnyű veszedelme és ellensége ellen – kezdettől fogva – nagy figyelemmel kísérte Ég és Föld egyaránt!

Mert Ég és Föld tudta és érezte, hogy a legnagyobb döntésért folyik a küzdelem!

Mivel pedig ez a gigászi harc most érkezett el legdöntőbb szakaszához, azért Ég és Föld most lélekzetet visszafojtva nézi és figyeli a viaskodást!

De nemcsak figyeli, hanem minden eszközzel segíti is azokat a seregeket, amelyek a vörösök kárhozatos hatalmát megdönteni, Istennek és az Emberiségnek az ügyét megmenteni, édes Hazánkat és mindegyikünket megszabadítani igyekeznek!

II.

A hit fényénél látjuk és érezzük, hogy külső és belső frontunk fölött itt járnak Magyar Szentjeink!

1. Igen, itt táborozik fölöttünk Szent István királyunk és buzdít bennünket szellemi hangokon: Magyar Gyermekeim! Édes Unokáim! Honvéd Fiaim! Honvéd Leányaim! Most mutassátok meg, hogy igazán az én gyermekeim és unokáim vagytok és nem fajzottatok el tőlem! Mutassátok meg, hogy amint én nem féltem semmi nélkülözéstől és harctól, sőt örültem, ha szenvednem és véreznem kellett a Hazáért és a szent Keresztfáért: úgy ti is, ne csak ne fázzatok és zúgolódjatok a harcokban és bajokban, hanem örüljetek, hogy küzdhettek és szenvedhettek Istenetekért és Hazátokért!

Szent István mellett itt áll és jár fölöttünk Szent László királyunk! És látjuk és halljuk, amint mennydörgő hangon végig zúg szava a magyar embererdőn, a külső és belső szent csatasorokon: Magyar Fiaim! Magyar Unokáim! Most válik el, egészen megrontottak-e benneteket Krisztus fölfeszítőinek az utódai, vagy megmaradtatok igazvérű és igazlelkű unokáimnak! Ha zúgolódtok és kislelkűsködtök, akkor készüljetek a halálra! De ha nem akartok a halálnál is rosszabb vörösrabságba jutni, ha igazi magyarok vagytok és akartok is maradni, akkor az én példám szerint ujjongva kell minden bajjal és ellenséggel szembeszállnotok!

2. Két nagy királyunk fölséges alakja mellett itt ragyog, itt jár fölöttünk a leventék Leventéje, Szent Imre herceg, a gyöngyvirágok Gyöngyvirága, boldog Margit apáca és a rózsák Rózsája, Szent Erzsébet asszony! És mindnyájan szólnak hozzánk! Mindnyájan, mint örök Csillagaink, besugároznak bennünket! És lelkünk mélyein halljuk mennyei izenetüket: Drága Magyar Nővéreink és Testvéreink! Különösen ti, drága magyar Honvédeink odakinn és idehaza egyaránt, tudjátok meg, hogy az irántatok égő szeretetünk lehozott hozzátok bennünket! Itt vagyunk, itt lebegünk fölöttetek, hogy közeletekben legyünk és segítsünk benneteket most, amikor a legnagyobb veszedelem fenyeget benneteket és azt a drágalátos földet, amelynek rögein mi is éltünk hajdanában! Kérünk azért benneteket, ne felejtsétek el, hogy minekünk is sokat kellett szenvednünk és küzdenünk Hazánkért! És mi nem csak megnyugodva, hanem örömmel is megtettünk mindent a fenyegető veszedelmek elhárítása, édes Hazánk megmentése végett!

3. Szentjeink fölött ott látom és veletek együtt hallom Nagyasszonyunknak, Boldog Asszony Anyánknak, Égi Nagy Pátrónánknak magasztos arcát ás hangját: Fiaim! Gyermekeim! Amint a földi édesanya mindig szereti gyermekeit, de különösen akkor remeg értük és siet feléjük, ha halálos veszedelem fenyegeti őket: úgy vagyok én is tiveletek! Itt járok, itt szállok, itt lebegek én is fölöttetek és arra kérlek benneteket, százszorozzátok meg erőtöket és mutassátok meg, hogy őseitekhez méltó gyermekeim vagytok! Akkor majd én is megmutatom Édesanyai Hatalmamat! És ha ti megfeszített munkával, lemondással és önfeláldozó hősiességgel szembeszálltok Ég és Föld ádáz ellenségeivel, akkor majd meglátjátok, hogy az én édesanyai karom oltalmazó és győzelemre segítő ereje megment benneteket a pusztulás örvényétől!

III.

De az Ég és Föld Ura és Örök Királya az emberiség Megváltója és Üdvözítője, a Hősök Hőse, – az Úr Jézus Krisztus is megjelenik népeink és seregeink fölött! Fölragyog mindnyájunk hívő szeme előtt! És szól hozzánk!

De úgy, ahogyan csak Ő, a Hősök Hőse, a világ Megváltója és Üdvözítője tud szólni hozzánk – ebben a különösen is szentséges időben, amikor az Ő szenvedésének az emlékezete és az általa megváltott emberiség gigászi küzdelme az Ő és mindnyájunk ellensége ellen, csodálatos módon egybe esik!

És az Úr három isteni szót intéz hozzánk:

1. Az első szava így szól: Én megszenvedtem értetek, hogy megváltsalak benneteket! Ti most szenvedtek érettem és magatokért, hogy megváltásom gyümölcseiben részesülhessetek, a kárhozat szellemét és hatalmát megtörjétek, magatokat és Hazátokat megmentsétek! Tudjátok meg, hogy isteni Szívem minden erejével szeretlek és támogatlak benneteket szent harcaitokban és szent szenvedéseitekben! És tudjátok meg, hogy célt is értek, ha szenvedéseiteket és harcaitokat az én példám szerint viselitek!

És íme, Krisztus Urunk és Anyaszentegyházunk emlékezetünkbe idézi az Ő szenvedéseit: azt a tenger kínt és fájdalmat, amit a gonoszok okoztak szentséges testének és lelkének egyaránt!

És mi ezekben a szent napokban látjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a mennyek akarata előtt leborulva milyen isteni hősiességgel viselte el a kimondhatatlan fájdalmakat, amelyeket megostorozása, töviskoronázása, kigúnyolása, halálraítélése és fölfeszítése okozott isteni Szívének! Példát adtam nektek és kegyelmemet adom nektek, hogy amiképpen én cselekedtem, ti is úgy tegyetek és az Érettem és érettetek folyó szent küzdelem minden szenvedését hősies, diadalmas lélekkel viselhessétek!

2. De másodszor is szól az Úr hozzánk!

Szava a Szent Keresztről hangzik el hozzánk!

Gyermekeim, én örömmel adtam oda isteni életemet borzalmas kínok között a Keresztfán – értetek! Ti se sajnáljátok élteteket odaadni Énérettem és édeseitekért a szent küzdelemben!

És látjuk a Keresztfát! És rajta az Isten Egyszülött Fiát! Véres a keresztfa! Véres rajta az Isten Egyszülött Fia! Lélekben boruljunk le a véres keresztfához! Fogjuk át az Isten Egyszülött Fiának véres, átszegezett lábait, hullassuk rájuk könnyeinket a saját bűneinkért és a szörnyű bolsevikiek vétkeiért! És rebegjük el hősi fogadalmunkat: Hősök Hőse, világ Megváltója és Üdvözítője, nincs az a szenvedés és nincs az a halál, amelyet el ne viselnék Te érted és édeseimért! Csak arra kérlek, csöpögtesd Véredet, csöpögtesd kegyelmedet az én lelkembe és mindnyájunk lelkébe, hogy mindent megbíró és mindent legyőző erővel küzdhessünk közös ellenségeink ellen!

3. És harmadszor is szól az Úr hozzánk!

Ez a szava – mindenekfölött vigasztaló!

Mert halljátok csak mit mond harmadszor: Feltámadtam – Alleluja! Feltámadtok Ti is – Alleluja!

Feltámadtok Ti, akik Érettem élteteket adtátok! És feltámadtok Ti is a szomorúságból új életre, akik a szent küzdelemben Érettem sebeket kaptatok!

És látjuk az Urat, amint kiszáll a sírból és odaáll annak bejárata, szikla kapuja elé és kezét kitárva mondja szentséges izenetét: Feltámadtam – Alleluja! Feltámadtok – Alleluja!

És íme, fején a töviskorona helye fénylik! Arcán a vér nyomai ragyognak! Kezén és lábán a szögek helyei tündökölnek! Átszúrt szentséges Szíve pedig mennyei fényt sugároz! És azt mondja: Amint engem szenvedésem és halálom vitt a feltámadás dicsőségébe: úgy Titeket is mostani szenvedésetek és hősi halottaitok visznek és segítenek az új életnek, a jobb életnek, a boldogabb életnek a dicsőségébe!

Íme, minden titkok titka, minden győzelem nyitja: a szenvedés visz a megdicsőülésbe, a Nagypéntek fájdalma és gyásza a Nagyszombat és Húsvét örömébe és boldogságába!

Krisztus Urunk, valóban Te vagy a Hősök Hőse, Te vagy a szenvedők erőssége, a haldoklók vígasza, a feltámadás biztosítója és záloga!

Azért imádunk Téged és áldunk Téged, követünk és lelkünkbe kérünk, lelkünkbe fogadunk, lelkünkbe zárunk és itt hordozunk Téged harcainkban, szenvedéseinkben és halálunkban, hogy Hozzád hasonlóan tudjunk szenvedésen és halálon diadalmaskodni s magunknak és édes Hazánknak új életre feltámadást biztosítani!

Végezetül mint szerető Püspökatyátok kérve kérlek Benneteket: töredelmes lélekkel végezzétek el húsvéti szentgyónásotokat, a szentáldozásban áhítatos örömmel fogadjátok és zárjátok lelketekbe a Hősök Hősét, a mi Urunk Jézus Krisztust és utána folytassátok a szentséges harcot lelkünk és Hazánk minden ellensége ellen!

Mutassátok meg, hogy – ha az Istennek és az emberiségnek ádáz ellenségei tudnak kitartani, szenvedni, nélkülözni és harcolni a nyomoruságért, a rabságért, földi és örök kárhozatukért, Ti dicsőséges Szövetségeseinkhez, a babéros német, olasz, finn és japán Bajtársainkhoz hasonlóan és örök ragyogású Őseinkhez méltóan, a vörösöknél százszorta nagyobb hősiességet tanusítotok mindenben és mindenütt: a hazai fronton és a keresztes háború frontján egyaránt!

Erre segítsen és ezért áldásainak legjavával halmozzon el Benneteket a Mindenható Atya, Fiú és Szentlélek Úristen! Amen.

Kelt Budapesten, az Úrnak 1943. esztendejében, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február hó 2. napján.

Hász István s. k.,
tábori püspök

Megjelent: Hász István: Szent Harcok – Szent Erőforrások (Nagyböjti főpásztori szózat a Róm. Kath. honvédekhez, az Úrnak 1943. évében). Budapest, 1943. 3–12. o.

(Trón és Oltár – Szent Korona Rádió)