A festői szépségű Bükkben túráztak a miskolci HVIM tagjai. A tavalyi évben általuk először megszervezett IV. Béla Emléktúra a kialakult járványhelyzet és az eső miatt sem maradhatott el, szűk, zárt közben került megrendezésre.
A túráról készült rövid videó itt tekinthető meg:
Az alábbiakban egy rövid beszámolót olvashatnak a túra útvonalának történetéről:
1237-ben a magyarok keleti rokonait kereső Julianus barát egy levéllel tért haza. Egy levéllel, melyben Batu Kán megadásra szólította fel IV.Béla magyar királyt. A király természetesen nem kívánta országát alávetni a kán uralmának, inkább határvédelmi intézkedésekbe kezdett. Eltorlaszolta és megerősítette a fontosabb határátkelő szorosokat. 1241 márciusában a mongol sereg megindította a Magyarország elfoglalására irányuló offenzíváját. A mongolok három irányból támadtak az országra. Erdély felől, Halics felől és a Vereczkei-hágón át. Március 13-án a mongol fősereg áttört a Vereczkei-hágón lemészárolva annak mintegy 5000 fős őrségét. A király a betörés hírére sereget toborzott a betörő tatárok ellen. Kisebb portyázó csapatok egészen Pestig eljutottak, ezeket a király körülbelül 50000 főt számláló serege üldözőbe vette. A mongol csapatok folyamatosan visszavonultak maguk után csalogatva, ezáltal a magyar sereget. A magyar sereg a Muhi mellett elterülő síkon vert tábort, a Sajó mellett. A folyó két partját egy kőhíd kötötte össze. A folyó másik oldalán található rengetegben várakozott az immár egyesült mongol sereg, arra várva, hogy a magyarok támadást indítsanak, és a rengetegben csapdába csalják őket, IV. Béla király azonban megerősített szekértábor építésére adott parancsot. A mongolok látva azt, hogy a magyarok nem támadnak, helyette védekezésre rendezkedtek be, támadást indítottak. A kőhídon próbáltak átkelni, de mivel csak kis létszámú katonát lehetett egyszerre a hídon átvinni ez sebezhetővé tette őket. Egy szökött orosz fogoly elárulta a mongolok tervét, így Kálmán herceg, a király öccse, és Csák Ugrin kalocsai érsek a hídon átvonulni kezdő mongol csapatokat sikeresen visszaverte. A mongolok visszavonultak a folyó túlpartján lévő szálláshelyükre, a magyarok pedig a saját táborukba tértek, egy kisebb őrséget hátrahagyva. Batu Kán új stratégiához folyamodott. Április 11-én éjjel a főseregről levált két kisebb sereg, amelyek Ónodtól északra és Nagycsécstől délre található gázlókon átkeltek a folyón. Eközben a fősereg támadást indított a hídon át. A fősereg támadása váratlan volt, és mivel ezúttal katapultokat is bevetettek, semlegesíteni tudták a nagy veszteségeket okozó számszeríjászokat. A támadás hírére Kálmán herceg, és Ugrin érsek a templomosokkal az oldalukon kitörtek mongol erők visszaverésére. Sikeresen küzdöttek mindaddig amíg a Szübotej által vezetett sereg meg nem érkezett, és visszavonulásra nem kényszerültek. A küzdelemben a templomosok mind odavesztek, meghalt Ugrin érsek is, Kálmán herceg pedig olyan súlyosan megsérült, hogy később belehalt sebeibe. Reggelre a tatárok teljesen körülfogták a tábort, melyre nyílzáport indítottak, gyújtónyilaikkal sikeresen felgyújtva azt. A tűz miatt eluralkodott a káosz. Egyesek áttörtek a mongolok sorain, de a legtöbben azon a kapun menekültek, melyet a mongol sereg szándékosan nyitott meg, hogy az átkelőket útközben lemészárolhassa. A küzdelem egész nap tartott, a tábort csak estére sikerült teljesen elfoglalnia a tatár seregnek a folyamatos menekülés ellenére. A király csak leghűbb emberei hősies önfeláldozása révén tudott megmenekülni. Menekülési útvonalnak a sereg többségével szemben nem a Pest felé vezető országutat, hanem a Bükk hegység hágóin át található ösvényt választotta. Bár a fősereg nem akadt a nyomára, egy kisebb csapat folyamatosan kergette a királyt. Végül sikerült az üldözőket teljesen lerázni, és a király egy kolostorban lelt ideiglenes menedékre.
(VNL – Szent Korona Rádió)