Mátyás elfoglalja Bécs városát

cultura-koroknyai-otto-matyas-becs-elott

Ha elolvasunk egy művet, amit a szerző úgy jelölt meg, hogy  “a magyar nép zivataros századaiból”, akkor a harmadik versszakban találhatunk egy különösen sokat idézett mondatot. A mai írásomban szeretném bemutatni a tisztelt olvasómnak Hunyadi Mátyás és Bécs viszonyát. A király látogatásait, ott tartózkodását, a bevételét, és dicsőséges bevonulását. Fogjunk hát bele!

„S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.” Kölcsey Ferenc – Himnusz

„Messze még a határ?
Minden perc egy halál!”
„Legitten át kelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek a fogoly.”*

1457.

Hunyadi Mátyás először az év júniusa és szeptembere között töltött hosszabb időt a Bécs városában – túszként. A város ekkor már mintegy 20 ezer lakosával, a Duna-medence vezető kereskedelmi központjává nőtte ki magát. A végzetes prágai út előtt László király – e néven az ötödik – ide hozta magával az ifjú Hunyadi grófot, miután testvérbátyját Lászlót Budán lefejeztette. A fogoly Mátyásnak, viszont a bécsi és a prágai rabság a koronához vezető út volt, ami dicsőséges hazatéréssel zárult. Mátyás uralkodásának első éveiben szinte minden erejét a Szent Korona visszaszerzésére fordította, ami a nagy ellenfelének, III. Frigyesnek a kezében volt elzálogosítva. A tárgyalások Vitéz János esztergomi érsek közvetítésével azon nyomban megkezdődtek, aminek az lett az eredménye, hogy 1463-ban a korona vissza került Magyarországra.

1470.

Mátyás királyként először ebben az évben kereste fel Bécs városát. Látványos bevonulását, ami februárban történt 1500 lovas kíséretében két éves harc előzte meg a cseh koronáért. Frigyes hol Mátyást támogatta, hol a magyar király volt apósát, Podjebrád Györgyöt. A helyzet rendezésére jött létre a találkozó, amit ünnepi lakomák, és lovagi tornák színesítettek. A Frigyessel folytatott tárgyalások azonban nem jártak eredménnyel. Nem ismerték el Mátyást cseh királynak, így dolgavégezetlenül távozott, úgy hogy Frigyestől el se köszönt. Érdekesség képen Mátyás ekkor és itt ismerte meg Edelpöck Borbálát, aki a fiának, Corvin Jánosnak az édesanyja lett.

1477.

Ettől az évtől kezdve Mátyás már fegyverrel érkezett Bécs alá. Az indokot a cseh királyi korona szolgáltatta ismét, és az hogy Frigyes Jagelló Ulászlót támogatta a magyar uralkodóval szemben. Hunyadi Mátyás támadását, először a várost övező erősségek ellen irányította, mielőtt körbezárta volna a Bécset. Őt támogatták az osztrák ellenzékiek is, akiknek már elegük volt Frigyesből. Ostromra azonban nem került sor, mert a Bécstől nyugatra lévő Duna parti Korneuburgban megkötetett a béke. Mátyás 100 ezer forint megfizetését, és Ulászló támogatásának visszavonását szabta meg feltételül a csapatkivonás fejében. De leszögezte, hogy amennyiben az összeget nem kapja meg időben, újra visszajön.

„ De visszajő a rab…!”*

A fenyegetését, vagy ígéretét Mátyás az 1480-as évek elején váltotta valóra, amikor is sikerült rendeznie a helyzetet az oszmán birodalommal, és stabilizálni a cseh frontot is. A hivatalos hadüzenetet 1482-ben küldte el Frigyesnek, és egy bő másfél évig tartott a felvonulás, hogy erőivel Bécset támadja. A császár rohamléptekben már 1483 tavaszán elhagyta az ostromolt várost, és innentől kezdve Grazból és Linzből küldözgette a kitartásra felhívó leveleit.

A város parancsnokának egy Wulsko nevű cseh kalandort jelölt ki. A védelem 2000 gyalogosból, és 1000 lovasból állt. A főként csehekből és rácokból álló Hunyadi sereg Pozsonynál kezdte meg a gyülekezését. A felvonuló zsoldosok létszámáról nincsenek pontos adatok. Feltételezhetjük, hogy egy 15-20 ezer fős kiválóan képzett és felszerelt had kezdhette el Bécs meghódítását.

A terv szerint a sereg előbb a Duna jobb partján lévő erődök bevételével kívánta elvágni a császárvárost 1484 tavaszán. St. Pölten, Schottwien és Neunkirchent egy-egy erős sereg menetből el is foglalta. Áprilisban Stammersdorf, és Klosternneuburg megszállása következett a jobb parton. Ezek után a baden-bécsi úton fekvő városokat szállta meg a hollós had, Korneuburg azonban szívósan tartotta magát.

Az ostromgyűrű folyamatos szűkítésével is csak nehezen lehetett megakadályozni, hogy a városba élelmiszer- készleteket juttassanak be. Az ostromállapotokról drámai képet fest a városi tanács és a császár levelezése, a szemtanúk, és Johannes Tichtel doktor naplója, valamint Jacob Unrest krónikája. A lakosság és a város legnagyobb gondját az jelentette, hogy nem tudtak már megfelelő mennyiségű élelmiszert bejuttatni, mert a fekete sereg lépésről-lépésre vonta össze a halálos ölelését a város körül, úgy vízen, mint a szárazon.

A remekül megerősített város, és a védők szívós ellenállása miatt Mátyás király a kiéheztetés mellett döntött. Érezte, hogy az ágyúzás, és az ostromszerkezetek nem dönthetnek. Ő maga paraszt ruhában tojást és vajat árulva maga ment felderítésre a városba, máskor pedig kerékgyártóként jelent meg. (Talán innen van, az álruhás király mondája? – Ny. Gy.) Az egyik alkalommal fel is ismerték, és csak nagy nehezen tudott kiosonni a Stuben-kapun át. Mekkora különbség. Frigyes Linzből levelezgetett, és biztatta a városát a kitartásra, Mátyás maga indult meggyőződni a kialakult helyzetről. Jól gondolta, hogy a körbezárt jó módhoz szokott városban az ínség hatalmas volt. Sokan már csak lóhússal, macskákkal, egerekkel, és egyéb tisztátalan állatokkal (patkányokkal?) táplálkoztak. Az élelmiszer árak az egekbe szöktek. De a város kitartott.

1485.

Az év májusa végre döntést hozott a közel két éve ostromolt városban, amely végre megadta magát. Az eseményt 13-án egy utolsó ágyúzás előzte meg, majd másnap az egyetem küldöttsége tárgyalásokat kezdett az uralkodóval. Mátyás 1485. június 1-jén a Stubentor előtti hídnál átvette a város kulcsait. Ezután a Magyar Királyság összes püspöke, 4000 lovas, valamint 2400 gyalogos kíséretében Hunyadi Mátyás magyar király ünnepélyesen bevonult Bécs városába. Itt mutatkozott meg Mátyás jellemének egyik fénypontja. A menet elején és végén a kiéheztetett város iránt méltányossággal 32 társszekér élelem, és 200 ökör haladt. A magyar király így vonult be Bécsbe.

A város elfoglalása után folytatódtak az ausztriai tartományok meghódításai. Bár a királyunk erejét és figyelmét ekkor már az utódlással kapcsolatos gondok kötötték le, sokat tartózkodott Bécs városában. Kubinyi András számításai szerint a király hátralévő életéből 665 napot töltött itt, illetve a város környéki táborokban, míg Budán 366 napot időzött. Részben gyakorlati okok miatt, ugyanis az elfoglalt területeket innen könnyebben tudta igazgatni. Itt érte a végzetes húsvét is 1490 áprilisában.

Megjegyzés:

Az osztrákok nagyon büszkék arra, hogy Bécs 1529-ben, és 1683-ban is ellenállt a hódító oszmán hadaknak, és nem esett el. Kitartott a többszörös túlerővel szemben is. Ha szóba kerül, mindig emlegetik, dokumentum filmeket készítenek róla. Azt viszont szeretik elfelejteni, hogy az egyetlen sereg, amelyik meghódította a várost a magyar volt. Ha ők e felett nagyvonalúan továbbsiklanak, mi azért emlékezzünk rá büszkén, felemelt fejjel!

Forrás:

*Arany János: V. László
Bánlaky József: A Magyar nemzet hadtörténelme. –a Hunyadiak kora. 1481-1489 évi osztrák háború.
Szende Katalin: Hunyadi Mátyás és Bécs. Rubicon történelmi magazin 2016/4
Kiss-Béry Miklós: Magyar Királyok és uralkodók 13.rész. I (Hunyadi) Mátyás
(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)

2143 Total Views 1 Views Today



Bejelentkezés

Kövess minket!