1463 forró júliusában a magyar küldöttség hazaindult Bécsújhelyből. Talán a követség vezetője Vitéz János volt a legelégedettebb, mert volt náluk valami, amit 23 évvel ezelőtt raboltak el Magyarországról. A III. Frigyessel kötött békénél is fontosabb volt, hogy a Szent Korona újra magyar kézbe került, és Hunyadi Mátyás hamarosan a választott királyból törvényes uralkodóvá léphet elő. De tudta Mátyás, hogy a koronázásra még várnia kell, mert a királysága egysége még nem teljes. Bosznia egy része és Jajca vára török kézre került. Előbb ezt kellett a királynak visszaszereznie…
Hunyadi Mátyás boszniai hadjárata 1463-64.
A törökök 14-15. századi előretörésével, és a hódításokkal harctérré vált a Balkán-félsziget is. A szomszédos déli népek, fejedelemségek és királyságok két hatalom szorításában, a Magyar Királyságéban, és az Oszmán-Törökében próbáltak éltben maradni. Az szinte bevett szokás volt, hogyha valaki trónra került ezekben az államokban, akkor a testvére, vagy szinte bármelyik rokona fűhöz-fához kapkodott segítségért a hatalom fejében. A rámai (boszniai) helyzet 1461-ben fordult kritikussá, amikor István Tamás király halála után fiai a szintén István és az ifjabb Zsigmond között kiéleződött a hatalmi harc. Zsigmondot támogatta bátyja ellenében Radivoj bán is, és ez a párt azonnal a szultánhoz fordult segítségért. Hódító Mohamed még ez év nyarán utasította az Üszkübben (Szkopje) székelő Isa beglerbéget a boszniai rendcsinálásra. Ez természetesen abból állt, hogy a muzulmánok betörtek az országba, kifosztották azt, és egészen Raguzáig nyomultak előre. A város ostromához csak azért nem fogtak hozzá, mert nem voltak megfelelő ostromgépeik. István örökös pedig Mátyás királyhoz, a pápához, és Velencéhez fordult segítségért…
Ezek az események cselekvésre késztették az ifjú Mátyás királyunkat. Nem tudván a törökök valós szándékáról – egy elkövetkezendő újabb támadás esetén-, az uralkodó rögtön mozgósította a déli magyar határvédelmet. Amíg ő maga nagyobb sereggel oda vonulna, addig Szakolyi Pétert egy dandárral az alsó Száva mentére, Dengelegi Pongrácz Jánost a zsoldjába fogadott, cseh és székely zsoldosokból álló dandárjával pedig az Alvidékre Keve környékére rendelte. (Ez utóbbi vált a magjává a későbbi Fekete Seregnek, amivel a következő részben részletesen foglalkozom. Ny.Gy.)
A király reálpolitikusként tökéletesen tudta, hogy külföldi segítségre nem számíthat, ezért a Tolnára hirdetett országgyűlésen általános nemesi felkelést rendelt el, és a rendkívüli hadiadót is megszavazták a jelenlévők 1463 márciusában. Az általános mozgósításon a későbbiekben enyhítettek, hiszen kiderült, hogy a török nem Magyarország, hanem Bosznia ellen fog vonulni. Az országgyűlés után a király visszatért Budára, ahol elrendelte a Dunai hajók összevonását a Tolnánál gyülekező seregéhez, megtartotta menyegzőjét Podjebrád Katalinnal, majd ő maga is táborba szállt a déli végen. Bécsújhelyben pedig Frigyes és a tárnokmesterei lassan kezdhették számolni azt a nyolcvanezer aranyat, amiért a nemzet visszakapta a legfontosabb dolgot a számára…
Koronázásra viszont nem volt idő, mert sötét viharfelhők gyülekeztek a Balkánon. Mohamed szultán Drinápolynál gyülekező serege 150 ezer fővel megindult Bosznia ellen. Mátyás táborában ekkor körülbelül 15 ezer fő lehetett. Elterelő manőverként Ali szendrői bég betört Erdélybe, hogy a magyar határvédelmet megzavarja. De Dengelegi Pongrácz János dandárja gyorsan felfejlődve útját állta Alinak, megverte a seregét és visszakergette őket a Duna túloldalára. István bosnyák király nem hallgatott a magyar tanácsra, miszerint Mátyás felmentéséig vonuljon vissza seregével és népével együtt a hegyekbe, és várja be a magyar király megérkezését. Gyors egymásutánban „mint a diót” rázta le a török a bosnyák erődöket. Travnik esett el először vesztegetés útján harc nélkül, Jajca következett majd Kljucs, ahová a király zárkózott fiával. A török fölény elsöprő volt. Nyolc nap alatt hetven erődített hely került oszmán kézre. De a hadművelet még nem állt le. Hercegovina felé vette az irányt a török henger, és annak szívós védelme, majd adófizetési kötelezettsége bírta csak visszafordulásra II. „Hódító” Mohamedet Mátyás király kedves rokonát.
„1489-ben Magyarország királya, Hunyadi Mátyás személyesen erősítette meg a pápa követének, hogy nagyanyja nővérét a törökök elrabolták s a szultán háremébe hurcolták, ahol az uralkodónak fiút szült, így ő rokonságban áll a szultáni családdal.( ) A rokonság tényét a törökök is visszaigazolták: II Mehmed szultán végrendeletében egy szablyát hagyott „kedves öccsére”, Mátyás királyra. A szablyát később Mátyás személyesen mutatta meg a ferrarai herceg követének. Az 1488-ban kötött békeszerződésben II Bajazid szultán Mátyást „testvérének és rokonának” nevezte. (Idézet Gyöngyössy Márton: Mátyás és a török rokon című cikkéből Rubicon 2016/4.)
„Mikor a hollós ninják délre mentek büntetni a muzulmánt…”
Ekkor lépett működésbe a magyar hadi gépezet, amit a király maga irányított. Szeptemberbe hajlott már az idő, és az ellenség erős védelmet hátrahagyva igyekezett a téli szállásai felé Ruméliába. Az előre rendelt dandárok a Száva (Szakolyi) és a kevei ( Dengelegi Pongrácz) rajtaütésszerű támadásokkal sokkolták a visszavonuló török sereget.
Folyókon átúsztatva hirtelen lecsaptak rájuk, majd visszavonultak. Szakolyi hada egy esetben 15 ezer foglyot számos marhát és egyéb értéket szabadított ki a muzulmánok karmai közül. Ahogy vonult vissza a török, a magyar had immár 25 ezer fősre duzzadt támadása úgy árasztotta el Bosznia völgyeit. A király szeptember utolsó napjaiban a Vrbasz és Una folyók torkolatánál két részre osztott seregével átlépte a határt. A gyengébb hadoszlopot Szapolyai Imre vezette a Vrbasz völgyében, a másikat Mátyás az Unáéban. Miután Majdan vára, Kamengrad, és Klujcs is ellenállás nélkül adta meg magát, két seregtest pár nap alatt egy időben érkezett Jajca alá. Ma már szinte elképzelnünk is nehéz milyen tekintélye lehetett a magyar királynak. Nem telt még el sok idő 1456 óta. Hunyadi Jánost is legendák és félelmek övezték az ellenség köreiben, és úgy tűnik a kisebbik fia is örökölte ezt a karizmát. Az erődök a puszta jelenlététől megadták magukat, és Jajca várost is sikerült elfoglalni, de a vár tartotta magát. Október elsején kezdődött az ostrom, és a bevehetetlennek tűnő erősséget Haram bég 7 ezer emberével szívósan meg akarta védeni.
Nehéz, ostrommal és munkával és ágyúzással telt fagyos hónapok következtek mire Haram a 400! fősre fogyatkozott védőseregével a víz és élelemhiány miatt december 25-én végre feladta a várat. Miért is nevezik Mátyást igazságosnak? Azért például, ahogy hogy a legyőzöttekkel bánt, és értékelte a katonát, álljon az bármelyik oldalon is. Haram béget és 400 fős megmaradt „seregét” bársonyba öltöztette, és felajánlotta nekik, hogy nemcsak az életüket hagyja meg, de tovább szolgálhatnak az ő zsoldjában. Egyes források szerint 200, mások szerint, mind a 400 török elfogadta a király ajánlatát…
(clicks: 10)
A bosnyák hatalmi harcok és a török közbelépésekor tárgyalások kezdődtek a magyar udvar II. Pius pápa, és Velence között, egy együtt indítandó nagy támadásról. A pápa ezt azzal hárította el, hogy neki most az olasz háborúkkal kell törődnie. Mátyás azonnal visszahívta az állandó vatikáni követét, és megüzente őszentségének, hogy ne csodálkozzon rajta, ha innentől a török kérdést a saját érdekei szerint fogja intézni. A határozott erős hangnem megtette a hatását. Pius 1000 nehézlovas egy évi zsoldját küldte Mátyásnak. A velencei signoria sokkal bőkezűbb volt. 20 ezer aranyat küldött a magyar királynak, és a boszniai hadműveletekkel egy időben támadást indított Morena ellen, jelentős oszmán erőket kötve le ezzel. István bosnyák királyt, és Zsigmond fiát Mohamed még Klujcs bevételekor foglyul ejtette, és pár hónapnyi őrizet után mindkettőjüket lefejeztette.
Jajca megerősítése után Hollós Mátyás várnagynak Székely Jánost, míg Bosznia kormányzójának, és Horvát-Dalmát bánnak pedig Szapolyai Imrét nevezte ki. Ha a szokatlan kemény tél és az sereg élelmezése nem akadályozta volna, akkor az egész tartományt vissza lehetett volna foglalni. Jajca bevétele után így is 60 helyőrség adta meg magát a magyaroknak. 1464 februárjában Haram bég embereivel a magyar sereg Mátyással az élen diadalmenetben vonult be Budára. Az ünnepet, az örömöt és a közelgő koronázás fényét elhomályosította, hogy szülés közben Mátyás hitvese Podjebrád Katalin és a magzat is elhunyt…
Epilógus
Záporként hullottak a könnyei az idős érseknek. Szécsi Dénes V. László, I. Ulászló után harmadszor tartott koronázási ceremóniát Székesfehérvárott. 1464. március 29-én Hunyadi Mátyás fejére került a hazájába visszatért Szent Korona. Nem tudjuk, hogy a viszontlátás, vagy a magasztos pillanat miatt törtek e ki az érsek könnyei, de innentől nem választott, hanem törvényes királya volt az országnak. A korona hazahozatala elsősorban Vitéz (Zrednai) János fáradhatatlan diplomáciai munkájának volt az eredménye. A koronázással egy újabb korszak vette kezdetét Mátyás uralkodásában. Családi ügyei nem alakultak a legszerencsésebben, de a királyi hatalma a koronázás által kiteljesedett.
Forrás:
Bánlaky József: a Magyar nemzet hadtörténelme 11. a Hunyadiak kora. Hunyadi Mátyás boszniai hadjárata 1463-64.
Rubicon történelmi magazin 2016/4 Mátyás király a magyar történelem egyik csúcspontja.
Következik:
„na mondd meg otthon, amikor a hit olyannyira elgyengül, hogy már senki se jár e három hegyre, felkelek és eljövök fekete seregemmel!”
(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)