Nem húztak se sisakot, se páncélt, mert meghalni mentek, nem fogságba esni…

banlaky-big_hadtortpic_1310

Sziget a viharban 1566. II. rész: Emlékezzünk a magyar és horvát hősökre, akik 450 évvel ezelőtt vállalták az áldozatot, elhulltak, mégis győztek, mert példájuk ma is csillagként ragyog a magyar történelem tragikus, és dicsőséges egén.

„ Fényes ösvényen az ég tengerén
Túl magas Kárpátok bérceinél
Őriznek minket jó hőseink
Csillag tüzek körül
S őrizzük mi bátor tetteik
Rendületlenül.”*

Az idős Szulejmán szultán irdatlan serege átkelt a Szabácsnál vert hadihídon, és Zimonynál táborozott, amikor a hír érkezett, hogy Zrínyi Miklós megtámadta az egyik vonuló menetoszlopot, és komoly zsákmányt ejtett. A szultán ekkor Szigetvár felé fordította a tekintetét, és a roppant seregét.

Zrínyi IV. Miklós

Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, hogy mikor született, így marad a feltételezés -1508 körül. Édesapja Zrínyi III. Miklós, édesanyja Karlovics Ilona volt. A Subic nemzetség jeles tagja, akik már IV. Béla királyunknak is segítséget nyújtottak a tatárjárás alatt. 1347-től a Zrini kastély után Zrínyinek kezdték hívni őket. A családi hagyományokat követve nem csak a harcban tűnt ki, hanem azzal is, hogy 1542-ben horvát bánná nevezte ki I. Ferdinánd (az egyik) magyar király. Ő volt az első Zrínyi, aki bán lett, a Subic nemzettség már többet is adott előzőleg. A Frangepán Katalinnal kötött házassága révén óriási vagyonra és földbirtokra tett szeret, amit a török hódítások folyamatosan veszélyeztettek. Élete folyamatos harccal telt. 1529-ben Bécsnél küzd a török ellen, 1542-ben Somlyónál, 1556-ban Kostajnicánál, majd Babocsánál veri meg őket. 1557-től szigetvári kapitány, 1561-től királyi tárnokmester. A tisztségéről 1566 elején önként mondott le, mivel Magyarországon állomásozó német csapatok parancsnokai semmiben sem támogatták a török ellenes harcát, sőt ha lehetett akadályozták. A horvátok is megrovással illették, hogy addig, amíg Magyarországot védelmezi, addig Horvátország prédául marad a muzulmánoknak. Ő erre azt felelte: „azért kell igaz magyaroknak lennünk, hogy jó horvátokká válhassunk.”

Hatalmas birtokai lévén mindennel foglalkozik. Szarvasmarha, arany és ezüst kereskedelemmel, főként Itáliába. Területein még a rabszolga adás-vételt is engedélyezi. Valószínűleg jó pénzért. De minden bevételét, erejét és tudását az ország védelmére fordítja.

felso_nagy_03_szigetvar

Sziget a veszélyben

Amikor a szultáni sereg átkelt a Száván Zrínyi Miksa császártól azt a parancsot kapta, hogy derítse fel, és támadja meg a török menetoszlopokat. Zrínyi 3000 gyalogost, és 6000 könnyű háti lovas katonát kért a hadműveletek végrehajtásához, amit nem kapott meg. Így amikor a muszlim haderő ellene vonult saját erején kívül csak a Bécs védelmére, a Győr alatt felsorakozott mintegy húszezres császári hadra számíthatott.

A török előőrsök már augusztus első napjaiban feltűntek a vár alatt, de a szultáni fősereg csak néhány nappal később érkezett meg a 100 ezer katonával és 300 ágyúval. Zrínyi kellőképpen fogadta őket. Vörös zászlók jelezték a bástyákon, hogy a támadók csak a vérük árán juthat fel oda. A gróf kitört a várból és az előőrsből hatvan törököt foglyul ejtett, akiket a karóba húzatott a falakon, megüzenve a szultánnak, hogy vele nem lehet tárgyalni. Következett az eskütétel.

„- Én Zrínyi Miklós gróf megígérem a Mindenhatónak, azután őfelségének és ennek a szerencsétlen vidéknek, azután nektek, akik összegyűltetek, hogy bármi történjék is, akár jó, akár rossz titeket sohasem foglak elhagyni, hanem veletek fogok győzni és meghalni.

Esküszünk, és szentül fogadjuk, hogy hűségesek és szófogadók leszünk, mindenben engedelmeskedni fogunk. Felajánljuk, hogy úgy a legyőzetést, mint a halált elszenvedjük.”

Az esküvel a várban eltűntek a nemesi előjogok. Mindenki katona volt ezek után. Megszűntek a békebeli törvények, egy Isten és uralkodó volt ezután: Zrínyi Miklós gróf. A kapu elé pedig egy nagy fakeresztet állítottak, jelezve a töröknek: a védők felkészültek a kereszthalálra.

A francia követ jelentése szerint, a török táborban a nagy létszám ellenére sok volt a fegyelmezetlen rabló, gyülevész népség. Az utat Szigetig, az emberek és a jószágok hullái borították, és a tábor is a szultán sátrait kivéve, borzalmas állapotokat mutattak. Valószínűleg vérhas pusztíthatott közöttük.

De a tűzerő, és a túlerő is nagyon nagy volt még így is a mintegy 2300 fős védősereggel szemben. (Kiszámították, hogy egy katonának 66 négyzetméternyi területet kellett védenie, amíg Egerben tizennégy évvel korábban ez 33 négyzetméter/ per fő volt.) Az áradat körbe fogta az erősséget, és megkezdődött az ostrom. A tüzérség rontani kezdte a falakat, az aknászok pedig ástak, és megindult a várat körülvevő vizesárok lecsapolása is.

46676

Sziget erőssége földvár volt, például a már említett Eger kővárával szemben. A földvárakat fa, döngölt föld, vesszők, és sár elegye alkotta, ami rugalmassága miatt jobban ellenállt a tüzérségi lövedékeknek. Zrínyi intézkedésére a vár udvarán lévő kövezetet felszedték, hogy a becsapódó ágyúgolyók ne pattanjanak meg rajta, a fákat kivágatta, minden gyúlékony dolgot vizes marhabőrökkel takartatott le. A készletek kiválóan fel voltak halmozva, négy! hónapra elegendő élelmiszer és hadianyag állt rendelkezésre, és a vár védői – akikkel ott voltak az asszonyok és a gyerekeik is felkészültek arra, hogy a végsőkig tartsák a posztjukat. (Alapy Gáspár vicekapitánynak kilenc gyereke és a felesége tartózkodott a várban. Képzelhetjük, ez milyen pluszt adhat egy katonának…)

„Kézzel, verítékkel építettek
Vérrel és fegyverrel védelmeztek
Békében éltek, büszkén haltak
Ha látták halni kell
Áldozattá szépült életük
Nem felejtjük el.”*

Augusztus kilencedikén ki kellett üríteni az újvárost. Nem lehetett tovább tartani ezt a részét a várnak. Zrínyi és a védősereg az óvárosba vonta vissza az erőit. A törökök a kiszáradó tómederben töltéseket emeltek, így osztva meg még jobban a védelem erejét. Tíz napig sikerült tartani az óvárost, amikor a lendületes muszlim roham bevette azt. Eddig a magyar kitörések is szinte mindennaposak voltak. A visszavonulást nem sikerült rendezetten végrehajtani, így a védők nagy része, mintegy ezerötszáz ember az óváros védelme közben elesett.

„Ez a vár az én szívemet égeti, így azt kívánom: ez is tűzben égjen!” Szulejmán levele a védőkhöz

Elég lett volna, ha a török haderő hírt vesz arról, hogy a császári had megindult Szigetvár felmentésére. De a császári had, Miksa szigorú parancsára egy lépést sem tett az ostromlott vár felé. A tartása lehetetlenné vált. Megmaradt pár száz katonájával Zrínyi a belső várba húzódott vissza.

Szeptember ötödikéről hatodikára virradó éjszaka azonban meghalt Magyarország pusztítója, és rossz szelleme a 71 éves Szulejmán szultán. Tartva az ostrom lendületének megtörésétől, és a janicsárok esetleges újabb lázadásától a halálát titokban tartották. (A hadjárat során többször voltak forrongások az elmarad zsold kifizetése miatt.) A török aknászok ekkor robbantották fel azt a tornyot, amiben a védelem a lőporkészletét tartotta. A tűz és a füst elképesztő volt.

Szeptember hetedikére a felgyújtott palánkvár már mindenhol lángolt. A belső várnak csak egy kis vizes árka volt, így nem lehetett már tartani. Kétszáz vitéznek, és körülbelül négyszáz asszonynak és gyereknek kellett választania: vagy bent égnek, vagy pedig kitörnek. Zrínyi gyorsan határozott. Selyemruhát öltött, a két zsebébe 100-100 aranyat tett, – hogy aki majd kifosztja, ne panaszkodjon, hogy nem volt a grófnál semmi – páncélt nem húzott, csak szablyát fogott és egy kerek pajzsot, sisakot se tett fel. A törökök már várták a csapóhídnál a magyar kitörést. A gróf az élre állt, lecsapódott a kapu, és a magyar kartácstűz rendet vágott a törökök között. Zrínyi egy pasát és még néhány tisztet levágott, amikor egy golyóval a jobb halántékában sikerült leteríteni őt. A törökök értetlenül álltak, hogy a magyar vitézek se páncélt, se sisakot nem öltöttek magukra. Nem, mert meghalni mentek, nem fogságba esni…

Szigetvár 42 napig tartotta magát. A 2300-as védőseregből csak néhány túlélő maradt. A támadó muzulmán sereg veszteségeiről a budai pasa 18 ezer szpáhit, és 7 ezer janicsárt említ. Ez összesen 25 ezer török, a hadseregük elitje veszett oda. Elmondhatjuk, hogy a csatát elvesztettük, de a háborút, amit túlélésnek is hívhatunk megnyertük. A mai napon emlékezzünk Sziget hőseikre, akik meghozták értünk ezt az áldozatot!

„Kérem, Öregisten, áldásodat
Mennyei Országban tartásodat
Tisztító vízen túl magasló
Lélekőrző Fán
Békében szálljanak lelkeik
Jó Hadak Útján.”*

Forrás:
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Szulejmán hadjárata 1566.
Zsolnai Gábor: Zrínyi korának haditettei.
Horváth Gábor: Sziget a viharban.
*Az idézet Sólyomfi Nagy Zoltán fohász a hősök lelkéért c. verséből.

(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)

19134 Total Views 13 Views Today