Egyre nagyobb problémát jelent Franciaországban a fehérek elleni rasszizmus. A francia állam erre úgy válaszol, hogy megpróbál nem foglalkozni ezzel a kérdéssel. Persze, sokáig nyilván nem tehet úgy, mintha ez nem létezne. Most egy 6 évvel ezelőtti, kegyetlen gyilkosság körüli hallgatás (és persze a nyár eleji, enyhe bírósági ítélet) okoz megint botrányt Franciaországban.
2011-ben egy gyógyszerészeti egyetemre járó, francia fiú ment haza Toulouse Saint-Michel negyedében. A nagyváros történelmi negyedéről van szó, régebben egy börtön volt errefelé, de a város sok pénzt áldozott arra, hogy a kultúra és a művészet kerületévé alakítsa át a környéket. Általánosságban sikerrel. A legborzalmasabb az egészben, hogy két bevándorló éppen azért vadászott itt, mert arra számított, itt találhatnak maguknak fehér európai fiatalokat. Akiket összeverhetnek, megkínozhatnak.
Jeremy Roze tehát hat évvel ezelőtt hazafelé tartott este Toulouse-ban. Icham Ouaki és Driss Arab megtámadták, és egyikük egy hatalmas késsel elvágta az egyetemista fiú torkát. Olyan erővel, hogy a fiú azonnal meghalt.
A két gyilkost hamar elfogták, és hosszú tárgyalássorozat kezdődött. Miután kiderült, hogy nyilvánvaló a fehérellenes indíték, a francia baloldali újságok egyre szerényebb terjedelemben kezdtek beszámolni az ügy fejleményeiről. Hiába volt például Toulouse-ban hatalmas tüntetés, a Le Monde és a Libération számára ennek oka inkább a rossz közbiztonság miatti tiltakozás volt.
A fehérellenes gyűlölet akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a rendőrségi kihallgatások alapján kiderült: Ouaki és Arab azon az éjszakán öt másik fiatalt is megtámadt, volt, akit megszúrtak, volt, akit fejbe rúgtak, volt, akit ütlegeltek. És mind az öt fehér francia volt. Mindig csak az áldozat mobiltelefonját vették el, ez is arra utalt, hogy nem rablás volt a céljuk, hanem valamiféle sajátos büntetés (a mobilt természetesen azért vették magukhoz, hogy az áldozat ne tudjon segítséget hívni).
A bíróságon aztán el is szólták magukat a gyilkosok: azt mondták, hogy yankee-re vadásztak, ami a francia argóban nem amerikai embert jelent, hanem fiatal fehér európait. Máskor pedig azt mondták, hogy „babtou”-t akartak fogni. Ez pedig egy szenegáli eredetű kifejezés, és a francia közbeszédben szintén fiatal fehér európait jelent. (A két szó közti különbség Franciaországban, hogy a yankee jelentéstartalmához hozzátartozik, hogy az illető gazdag is, a babtou-nál meg nem.)
Mindezek ellenére a bíróság nem foglalkozott a rasszista indítékkal, egyszerű rablógyilkosságként kezelték az ügyet. Az idei jogerős ítélet nagy felháborodást keltett, és még tart is. 30, illetve 25 évet kaptak, és az egyik francia bűnügyi magazin részletezte is, hogy mik voltak az enyhítő körülmények. Nem nehéz kitalálni, az ezerszer ismételt, sokszor már ironikusan is idézett mentségek jöttek, amelyeket a bíróság furcsa mód el is fogadott: mentális problémák, sanyarú gyerekkor, nehéz szociális helyzet.
A meggyilkolt fiú szülei rendszeres szereplői a televízióknak és az újságoknak, úgy érzik, az enyhe ítélettel – jelképes értelemben – másodszor ölték meg éltanuló, szelíd fiúkat.
(Origó nyomán Idegenáradat – SZKR)