Nagy Lajos büntetőhadjárata I. rész

Orvul meggyilkolták öccsét, Andrást, ezért kardjával tett igazságot. A Magyar Királyság dicső pillanataiból szemezgetünk.

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ösi hírnevének,
Hej! csak úgy böngész már valamit – mesének.
Engem is a bánat megviselvén zordul,
Vígaszért hő lelkem a multakba fordul;
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
Mit az élet megvon, megadják a holtak.”
Arany János: Toldi szerelme; első ének

Nagy Lajos első nápolyi hadjárata 1347-1348. I.rész.

A mostani három részesre tervezett történetünket az Adriai-tenger partján, egy Zára nevű városban kezdjük, az 1345-os évben. Velence, mint kereskedelmi nagyhatalom szerte a Földközi-tenger medencéjében az uralma alá tartozó „bázisokat” hozott létre. Ilyen volt többek között Korfu, Kréta, Amalfi, és az 1202-ben a Magyar Királyságtól elragadott Dalmát kikötőváros Zára is. A polgárok megelégelték a velencei dózse hatalmaskodását, felkelést robbantottak ki, és segítségért a korábbi urukhoz, a magyar királyhoz fordultak. 1345 augusztusában Velence viszont villámgyorsan reagált. Itáliai és német zsoldosokkal tengeren és szárazföldön ostrom alá vonták a várost. Lajos király egy 15 ezer fős felmentő sereget küldött a megsegítésükre, de a ravasz velenceiek megvesztegették Kotramanovics bosnyák fejedelmet (Lajos későbbi apósát), és Széchy Miklóst a magyar sereg vezéreit, akik a nehézkes ellátásra hivatkozva harc nélkül visszavonultak. De ezekben az időkben a király figyelmét már a nápolyi események kötötték le.

András herceg meggyilkolása.

Lajos öccse, András herceg korán, már hat évesen a nápolyi udvarba került, és a későbbi hitvesén, Johannán keresztül a trón első számú várományosa lett. A személye körüli gyűlöltséget Johanna nagyapja Róbert király vetette el, amikor testamentumában megparancsolta, hogy országát az unokájára, és nem az ifjú magyar hercegre hagyja. Az András elleni pártot szintén erősítették a késő középkori mércével mérve is velejéig züllött udvarban lebzselő Tarantói és Durazzói hercegek is. Ők szintén pályáztak Johanna kezére, de feltételezhetjük, hogy inkább a trónra. 1345 szeptemberében az összeesküvők cselekvésre szánták el magukat. Ha kell, erővel távolítják el „az Anjou ágra szállt sólymot” (Andrást) az útból. Johanna nagy vadászatot rendezett, amiről a férje sem hiányzott. A népes társaság Aversa városába tért meg pihenni napszálltakor szeptember 18-án, de a királyi párt a városon kívüli San Pietro kolostorban szállásolták el. Éjfélkor kopogtattak az ajtajukon azzal az ürüggyel, hogy sürgős hírek érkeztek Magyarországról. Ezzel csalták ki Andrást a folyosóra. Az ifjú magyar herceg kilépett az ajtón, és öten ugrottak rá! András kiszabadította magát az orvgyilkosok szorításából, vissza akart jutni a szobába a kardjáért, de a nehéz tölgyfa ajtót belülről bezárták. Nem kétséges, hogy ki… A nápolyi udvarban járt egy szóbeszéd, miszerint a herceg az édesanyjától kapott egy varázsgyűrűt, így nem fogja se tőr, se méreg. A hosszú küzdelemben a latrok kötelet használtak. András herceget a nápolyi trón örökösét megfojtották, és hurokkal a nyakában kidobták az udvarra. Később a dulakodásra felriadt szerzetesek találtak rá, akik a templomba vitték és reggelig virrasztottak mellette. Johanna sietve elhagyta a tetthelyet. Csak Durazzói Károly tett meg annyit, hogy később a holttestet Nápolyba vitette, ahol a dóm Szent Lajos kápolnájában helyezték örök nyugalomra.

Égre kiállt a bosszú! Lajos azonnal követelte Nápolyban és Avignonban is VI. Kelemen pápánál, hogy az öccse gyilkosait elsősorban Johannát vonják felelőségre, és büntessék meg! De ha ez nem történne meg, akkor ő maga megy Nápolyba, és kardjával szolgáltat igazságot. Egy pápai kiátkozást kilátásba helyező Johannához küldött bullán kívül semmi se történt. Nem is vették igazán komolyan a távoli magyar király fenyegetéseit, sem a pápai széknél, sem Nápolyban. Így Lajos először szövetségesek után nézett. Megkereste a pápa és Johanna politikai ellenfeleit és előbb Bajor Lajos német császárral, majd rajta keresztül III. Edward angol királlyal is szövetségre lépett. A politikai és diplomáciai bravúr csak ez után következett. Mivel Magyarország hadban állt Velencével, és ekkor nem volt a kezünkben egyetlen Adriai kikötő sem, Lajosnak és seregének szárazföldön, nagyobb kerülővel kellett eljutnia Nápolyban. Velencével fegyverszünetet kötött, mi több a kalmárállam Tízek Tanácsa azt is engedélyezte, hogy egy velük hadban álló királyság hadereje átvonuljon a területükön! Mit csinált ez idő alatt Johanna? Először is még a gyászévet se várta meg, és máris hozzáment Tarantói Lajos herceghez. Amint hírét vették, hogy a magyar király büntetőhadjáratot indít, elkezdték szervezni az ellenállást. Csakhogy a kincstár üres volt, a fényűző, léha nápolyi udvar életvitele miatt. A magyar király 1347–ben böjt közepe táján (március 7.) nagy pénzösszeggel elküldte feltétlen híveit Garai János veszprémi püspököt, és Kont Miklóst; legjobb diplomatáját, hogy a hadjárat tervezet útvonalán nyerjenek szövetségeseket neki. Lelkükre kötötte, hogy mindenkivel barátságosan bánjanak, kárt senkinek se okozzanak, és viselkedésükkel az ő királyi nevét be ne mocskolják. Lajos király pedig Mindenszentek körül indult útnak. Az ország irányítását édesanyjára hagyta, és annak védelmében körültekintően és alaposan járt el. 1200 válogatott lovaggal, Gilétfi Miklós nádorral, és sok kinccsel kelt útra. ( A kor szokásai, és a gazdasági szempontok is azt mutatták, hogy olcsóbb útközben bárhol kapható zsoldosokat felbérelni, mint otthonról vinni katonákat.) Velencén keresztül a sereg útja az Udine -Vicenza –Verona -Modena- Cesena- Rimini- Perugia- Aquila- Benevento útvonalon halad. Az előreküldött követek, és a csengő körmöci aranyak minden tekintetben sikeresek voltak. A magyar sereg szabad átvonulást, élelmiszert és szállás kapott mindenhol, és a szívélyes fogadtatáshoz az is hozzájárult, hogy a király kemény fegyelmet tartott a magyarjai, és a felfogadott zsoldosok között is. Nem volt erőszak, nem volt se rablás, se fosztogatás. Lajos igazi hadvezérként a felvonuló hadat úgy mozgatta, hogy sose legyenek egyszerre együtt egy időben. Százas, ezres alakulatokban vonultak, így nem rémisztették a lakosságot, az élelmezésük, majd az elszállásolásuk is könnyebb volt a helyi lakosok számára. Az egész magyar hadsereg csak 1348. január 11-én állt össze teljesen. A Volturno folyó partján, ahol egy híd mögött Tarantói Lajos a gyilkos Johanna új férjének a serege, és egy Capua nevű város állta az útjukat.

Forrás:

Kiss-Béry Miklós: Magyar Királyok és uralkodók 10. Károly Róbert és Nagy Lajos.

Következik:

Meglakolt Durazzó, meg is érdemelte;
De sötét s kietlen Lajos király lelke,
Mintha most ocsúdnék buta, nehéz borbul,
Oly érzés maradt fenn a bosszu-mámorbul.”

(Nyitray György Szent Korona Rádió – Puskaporos szaru)