Hunok és a magyarok hadi lova
Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája az ahal-tekini (taka) hajdani lovashadak lóállományának zömét képezte. E lovakról (így ez a lófajta a világ legősibb kultúr-lófajtájának tekinthető) Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák megemlítik, hogy Közép-Ázsiában csodálatos “vért verejtékező mennyei lovakat” tenyésztenek. A kínaiak hadjáratokat indítottak a “mennyei” lovak megszerzéséért. Sikertelenül.
CEY-BERT RÓBERT GYULA ” Hun-Magyar ősvallás” című könyvéből
Hogy miért is nevezik a fajtát vért izzadónak? Vékony bőrű lovakként a bőrhöz közeli hajszálerek nagy terhelés esetén – nyomás alatt, a megnövekedett tempó miatt – enyhén vért választanak ki, ami az izzadsággal letörölhető. Innét a legenda, hogy vért izzadó ló.
És, hogy hogy kerül a ló ide, a Kárpát medencébe? Dr. prof. Raskó István kutatásai alapján a honfoglalók lova egyértelműen tiszta vérű ahalteke, vagy 50-70%-os ahalteke félvér. A mai hagyományőrző közhiedelemmel ellentétben nincs más ló! Tehát a Hucul nép által megőrzött hucul, mint kárpáti hegyi ló és katona ló valójában málhás állat. Valójában a hucul hadi feladatok ellátására teljes egészében alkalmatlan. Ugyan játék jelleggel meg lehet tanítani dolgokra, mint bármelyik magyar félvért, de az előbb fentebb említett ahalteke tempót nem lehet összevetni egyével sem. Dokumentált példákból adódóan tudjuk, hogy egy min 50%-os vértisztaságú, vagy egy tiszta vérű ahalteke szemrebbenés nélkül tesz meg egy nap alatt 100 kilométert, és mindezt úgy, hogy másnap ugyanúgy munkára fogható, míg egy huculnál ez még csak a komolytalan kategóriát sem éri el.
Érdemes megfigyelni néhány magyar eredetmondákból és a meséinkből visszaköszönő, vele kapcsolatos motívumokat is: az égbe törő ló, a fehér ló, a tüzes ló, a réz, ezüst, és az aranyszőrű paripa.
Származása:
A ló ismert történelme az Ahal oázisban kezdődik a Tekini népnél, úgy 3500 évvel ezelőtt. Azonban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egy kis oázisban születik meg, hisz a leírások – amelyek régészetileg ránk maradtak – a régi szkíta elterjedésű területeken is említenek hasonló lovat, így például Perzsiában, vagy akár Makedóniában, ahol Nagy Sándor lova Bukephalosz élt. Bukephalosz, mint ahalteke mén elképzelhetőleg eddig a leghíresebb ló a világon. Leírások bizonyítják, hogy Bukephalosz vérvonalát Krisztus után még 1500-ban számon tartották, ami azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen 1800 évig jegyezték ennek az egyetlen ménnek a vérvonalát. Ez már önmagában véve egy rendkívüli tény! Nincs több ilyen ló a világon! Feltehetőleg nem is lesz, talán csak a mitikus Árész lovai.
Jellemzői:
Az akhal-tekini általában erős akaratú és élénk, karcsú testű ló. Jellemzői a kicsi fej, a hosszú, egyenes orrhát, a kifejező szem, a széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik. Tipikus nomád ló, nagy kitartásáról ismert. Néhány országban ma már versenylónak is használják. Marmagassága 145–157 cm között van, színére az aranysárga, a szürke, a legjellemzőbb, a pej kevésbé elterjedt.
Magyarországon jelenleg:
Mára az Akhal állománylétszáma már nagyon kicsi, főként Európában. Magyarországon néhány (8-10) tenyésztő van és azok is általában csak 5-10 lovat tartanak. A legnagyobb nem tisztavérű állomány hazánkban az ópusztaszeri ménes, átlagosan 60 egyedet számoló létszámmal.
„Akbar” a Taskent-i versenyen 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött. Ő az 1976-ban Magyarországra került Musztafa apja, aki ideérkezése után Ópusztaszerre került, és ő volt a ménes alapítóménje. Itt fedezett a fia, Musztafa 53 is, aki az előtt eredményes díjugró ló volt, valamint szabadon ugróban 2 méter felett ugrott…
A tény, hogy ez az a lófajta melyet őseink használtak, mellyel honunk egykori birtokbavétele zajlott, fontosságát nemzeti értékké növeli. Létszáma miatt egy olyan lófajta sorsa forog kockán, amely jelen volt már a fajták születésének kezdetén és olyan kiaknázatlan lehetőségeket hordoz, oly sokféle területen, ami kevés más lófajtáról mondható el.
Forrás:
http://www.opusztaszerimenes.hu
http://ahalteke-harka.hu/en/node/1
(Szécsényi Ádám – SZKR – Ősök szelleme)