Miközben minden erejével igyekszik fenntartani hegemón hatalmát az USA a világban, addig egyre erőteljesebben kezd elgyengülni. Ennek egyik tünete az újgenerációs vadászgép gyártásuk is.
Kövesd Telegram-csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) egyértelmű megállapítást tett azzal kapcsolatban, hogy miért van bajban az amerikai hadiipar: az Egyesült Államokban évtizedek óta nincs saját galliumtermelés, és a nettó importfüggőség mértéke 100 százalék. Ezzel szemben Kína a globális termelés túlnyomó többségét ellenőrzi – a gyakran idézett adatok szerint a nyersgallium-termelés 94–98 százalékát adja. Ennek oka strukturális, nem pedig véletlenszerű. A galliumot a bauxit- és cinkfeldolgozás melléktermékeként nyerik ki, és ezekben az iparágakban Kína dominál. Egy ország nem dönthet úgy egyszerűen, hogy galliumot fog gyártani. Először ki kell építenie az alumínium- és cinkipart, amelyekből a gallium kinyerhető, majd ehhez hozzá kell építenie a kinyerési, finomítási, szeletelő és csomagoló gyártósorokat. Ez több mint egy évtizedes vállalkozás, nem pedig egy költségvetési tétel.
Ez a függőség 2024 decemberében fegyverré vált, amikor Peking betiltotta a gallium, a germánium és az antimon exportját az Egyesült Államokba, kifejezetten megtiltva az értékesítést az amerikai katonai végfelhasználók számára. Ez az amerikai félvezető-exportkorlátozásokra adott megtorlás volt, és éppen azt a Pentagont érintette, amelynek – a USGS saját adatai szerint – a Nemzeti Védelmi Készletben nem állt rendelkezésre gallium, így tartalékokra sem tudtak támaszkodni.
Egy kulcsfontosságú fejlemény, amelyet a történet riogató változata gyakran kihagy: 2025 novemberében, a Trump és Hszi elnök közötti szélesebb körű kereskedelmi fegyverszünet részeként Kína 2026 november végéig felfüggesztette a tilalom polgári részét, és ezeket az exportokat engedélyezési rendszer alá vonta. A felfüggesztésnek azonban volt egy rendkívül fontos feltétele: a katonai végfelhasználóknak szóló exporttilalom továbbra is hatályban maradt. Így a polgári ellátás Peking tetszése szerint – bármikor visszavonható módon – újraindult, míg a fegyvergyártók továbbra is elzárva maradtak. A fojtófogás nem oldódott fel; csupán áthelyezték.
Ennek a függőségnek a legszembetűnőbb tünete egyben a legkönnyebben félreérthető is. Igaz – amit fényképes bizonyítékok és iparági jelentések is alátámasztanak, bár a Hadügyminisztérium kezdetben tagadta –, hogy a 17. tételtől kezdve gyártott F-35-ösöket ellensúlyokkal, szó szerinti ballaszttal szállítják az orrkúpjukban, ahol a radaroknak kellene lenniük. A jelentések szerint az érintett példányok száma a több százra rúg.
De az ok annál bonyolultabb, mint hogy „Kína elzárta a gallium-ellátást”. A közvetlen ok az AN/APG-85 késedelmes fejlesztése és típusalkalmassági tanúsítása, amely a régebbi AN/APG-81-et hivatott felváltani. Az APG-85 gallium-nitrid (GaN) technológián alapul, amely sokkal nagyobb teljesítményt és jobb hőhatékonyságot biztosít – és körülbelül 82 kilowattot igényel, ami a repülőgép elülső törzsének szerkezeti, hűtési és energiaellátási áttervezését teszi szükségessé. A 17. tételhez tartozó repülőgépeket az APG-85 befogadására tervezték át, így már nem tudják befogadni a régi APG-81-et. Amikor az új radar nem készült el időben, ezen repülőgépek gyártásánál nem maradt más választás, mint az ellensúlyok alkalmazása.
A galliumellátás az a súlyosbító tényező, amely a műszaki késedelem mögött húzódik: a GaN-alapú radarok sokkal több galliumot használnak fel, mint elődeik; a DLA-nak nehézségeket okozott a beszerzés, mivel Japán és Németország nem rendelkezik elegendő kapacitással a hiány pótlásához, és az árak is meredeken emelkedtek. A helyzet őszintén megfogalmazva az, hogy Amerika radarfejlesztési és anyagellátási problémával szembesül, és mindkettő hátterében Kína monopóliuma áll. Eközben Kína saját J-20-as vadászgépét egy olyan új generációs radarra állította át, amely állítólag ugyanazon GaN-technológián alapul – így az APG-85-tel eredetileg megteremtendő minőségi különbség ehelyett éppen szűkül.
A sebezhetőség messze túlmutat egy repülőgéptesten. A gallium-nitrid képezi az EA-18G Growler nagy teljesítményű zavaróberendezéseinek, az F-35 saját elektronikus hadviselési rendszerének, valamint azoknak a nagy földi radarállomásoknak az alapját, amelyekhez hasonlókat a perzsa-öbölbeli harcok során megsemmisítettek. A Pentagon ellátási láncai állítólag a fegyveralkatrészek jelentős részénél érintik a kínai beszállítókat – a függőség rendszerszintű, nem pedig egyetlen hibaforrásról van szó.
Itt a történet a védelmi szférából egy szélesebb körű témára terelődik. Ugyanaz az ipari bázis, amely lehetővé teszi Kínának, hogy korlátozza a radarok gyártását, egyúttal lehetővé teszi a kínai kutatók számára is, hogy élen járjanak abban a technológiában, amely várhatóan meghatározó szerepet fog játszani a következő negyedszázad hálózati összeköttetéseiben: a 6G-ben.
A legfontosabb eredmény valós, és a Nature folyóiratban jelent meg. A Pekingi Egyetem és a Hongkongi Városi Egyetem tudósai által vezetett kutatócsoport megalkotta azt, amit a világ első „minden frekvenciát lefedő” 6G-chipjeként írnak le – egy körülbelül 11 × 1,7 milliméteres eszközt, amely a 0,5–115 gigahertzes teljes vezeték nélküli spektrumot egyetlen chipre integrálja. Ezt a tartományt korábban kilenc különálló rádiórendszerrel kellett lefedni. A tesztelés során egyetlen csatornán meghaladta a 100 gigabit/másodperc sebességet, ami független beszámolók szerint nagyjából 500-szorosa annak a valós sebességnek, amelyet a legtöbb felhasználó ma az 5G-től kap, és 180 mikroszekundum alatt képes átállni a 6 gigahertzes spektrumon belül, hogy elkerülje az interferenciát. A kutatók nem galliumból, hanem vékonyrétegű lítium-niobátból építették meg a készüléket, fotonikus-elektronikus tervezést alkalmazva, és azt tervezik, hogy plug-and-play modulokká zsugorítják azt telefonok, bázisállomások, drónok és IoT-eszközök számára.
A stratégiai szempont túlélte a technikai korrekciót. Akár a radarban a galliumról, akár az adó-vevőben a lítium-niobátról van szó, a mintázat ugyanaz: Kína egyre nagyobb mértékben ellenőrzi mind a nyersanyag-ellátást, mind pedig azokat a tudósokat és mérnököket, akik ezeket bevethető rendszerekké alakítják. A 6G jelentősége pedig valójában nem a fogyasztókkal kapcsolatos. Kevesen vannak, akiknek másodpercek alatt le kell tölteniük egy egész filmkönyvtárat. A kereslet az iparból származik – a precíziós robotikából, a fejlett gyártásból, a magánipari hálózatokból, az integrált érzékelésből, az alacsony magasságú drónok alkalmazásából – pontosan azokból az ágazatokból, ahol Kína máris meghatározó pozíciókat épített ki.
A Trump-kormány felismerte a tét jelentőségét: kijelentette, hogy a 6G alapvető fontosságú az Egyesült Államok nemzetbiztonsága, külpolitikája és gazdasági prosperitása szempontjából, és az amerikai vezető szerepre épülő politikát határozott meg – irányítva a frekvenciaspektrummal, a kereskedelmi alkalmazásokkal és a diplomáciai koalíciókkal kapcsolatos munkát az Egyesült Államok álláspontjának támogatása érdekében. A Boston Consulting Group előrejelzése szerint az 5G által generált, mintegy 1 billió dolláros gazdasági teljesítmény 2035-re akár 18 billió dollárra is növekedhet, mivel a 6G teljesen új üzleti modelleket és nagyszabású mesterséges intelligenciát tesz lehetővé a gyártás, a városok, az egészségügy és a közbiztonság területén.
De a szándék ugyanabba a falba ütközik. Az Egyesült Államok nem tud vezető szerepet játszani olyan dolog kiépítésében, amit nem tud biztosítani. A 6G-területen való vezető szerephez bányászatra, finomításra, gyártásra és – mindenekelőtt – több tízezer képzett mérnökre van szükség, akik a technológiát nagy léptékben alkalmazzák. Kína jelenleg ezt a munkát végzi. Amerika még mindig arról vitázik, hogyan is kezdjen hozzá.
(Sonar 21 Szent Korona Rádió)
