Egy bizonyos Irene Coslet nevű feminista propagandista a könyvében azt tárgyalja, hogy Shakespeare műveit valójában Emilia Bassano, Anglia első nyomtatásban megjelent női költője írta, aki amúgy mór-zsidó származású volt, csak a fehér, patriarchális világ hamisította meg a történelmet.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Fekete zsidó nő lett volna William Shakespeare?
A személyazonosság összetévesztése klasszikus dramaturgiai eszköz Shakespeare legismertebb darabjaiban – most azonban, ami akár a történelem egyik legnagyobb fordulatának is tekinthető, egy új könyv azt állítja: a Hamlet, a Rómeó és Júlia vagy az Othello szerzője nem William Shakespeare volt, hanem egy szefárd zsidó nő.
Irene Coslet feminista kutató és The Real Shakespeare című könyv szerzője szerint a Shakespeare-nek tulajdonított művek valódi szerzője valójában a jóval kevésbé ismert Emilia Bassano volt – Anglia első publikált női költője.
Coslet szerint a „nyugat- és eurocentrikus ideológia” vezetett oda, hogy Bassanót – férjezett nevén Emilia Lanier-t – háttérbe szorították William Shakespeare-rel szemben, és a téves szerzőség azért maradhatott fenn, mert egy „fehér zseni” gondolata elfogadhatóbb volt, mint egy többnemzetiségű női polihisztoré.
A feministák ezt is jobban tudják
„Emilia Bassano esetében nemcsak historiográfiai nőgyűlöletről, hanem historiográfiai rasszizmusról is beszélhetünk”
– állítja Coslet.
„Emilia Bassano mór volt. Zsidó volt. A modern történészek nem adták meg a kellő elismerést ezeknek az identitásoknak a nyugati történelemben betöltött szerepükért és hozzájárulásukért.”
Bassanót régóta kapcsolatba hozzák Shakespeare-rel; egyes kutatók azt feltételezik, hogy szerelmi viszonyban álltak, és hogy ő ihlette a Shakespeare-szonettekben szereplő „Fekete Hölgy” alakját. 2019-ben Bassano állt a középpontjában az Emilia című, kizárólag női szereplőkkel készült előadásnak a Globe Színházban, 2024-ben pedig Jodi Picoult By Any Other Name című történelmi regénye dolgozta fel az életét. Coslet a The Daily Telegraph-nak nyilatkozva így fogalmazott: „Ha Shakespeare színes bőrű nő lett volna, az a béke és az igazságosság társadalmi kérdéseire irányítaná a figyelmet.
Mi lenne, ha a nőknek meghatározó, civilizáló szerepük volt a történelemben, de elhallgattatták, lekicsinyelték és kitörölték őket az uralkodó narratívából?
Egy ilyen paradigmaváltás mit árulna el rólunk magunkról? Az efféle reflexió arra késztet, hogy újragondoljuk a társadalomról alkotott képünket.”
Az igazság Shakespearről
Dr. Sarah Dustagheer Shakespeare-kutató, a Kenti Egyetem Bölcsészettudományi Karának vezetője ugyanakkor kétségbe vonta Coslet elméletét.
„Mindig felbukkannak új jelöltek, akik állítólag ‘titokban’ Shakespeare műveit írták”
– mondta. „Shakespeare darabjai azonban az újkori színházi világ rendkívül alapos és elmélyült ismeretéről tanúskodnak: a színészekről, a dramaturgiai technikákról, a színpadtechnikáról, a kellékekről, a jelmezekről és a közönségről. Ez csak olyan embertől származhatott, aki szervesen része volt ennek az iparágnak – Shakespeare pedig tudjuk, hogy színész volt és a King’s Men társulat részvényese.”
Dustagheer hozzátette: „Amikor olyan alakokra gondolok, mint Emilia Bassano – mór és zsidó –, elgondolkodom azon, mit gondolhatott ő és közösségének más tagjai olyan szereplőkről, mint Shakespeare Othellója vagy a Velencei kalmár Shylockja, és milyen módon reflektálnak ezek a darabok a korabeli faji politikára és vallási kérdésekre.”
Shakespeare forog a sírjában: Pókember és egy csúnya néger nő az új Rómeó és Júlia
(Neokohn nyomán Szent Korona Rádió)