Előző cikkünkben Marton Gábor maglódi 64 vármegyés, önkormányzati képviselő írásának első részét tettük közzé, mely az elvadult, élettől elrugaszkodott zöldpolitikát veszi górcső alá. A második részben a hagyományainkon alapuló gazdálkodásról, önkormányzatiságról, természetvédelemről és a modern, fogyasztás-centrikus, öngyilkos társadalmunkról értekezik. Megdöbbentő személyes példát is felhoz agonizáló önkormányzatiságunkra: elhangzott felszólalását egy az egyben hagyták ki egy ülés jegyzőkönyvéből, amit nem is hajlandóak egyelőre javítani. Itt tartunk 15 év “nemzeti kormányzás” után.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Szemléletváltás és organikus rend a környezetvédelemben is…
Az élhető, fenntartható jövőnk alakulása miatt rendkívül fontos kérdések a vízmegtartás, a kis-táblás regeneratív mezőgazdaságra való visszaállás, a zöldítés, de mindez szervezetten felülről irányítva lenne ideális, nyilván nem össze-vissza kaotikus módon. Vannak rendkívülien jó és dicséretes mintagazdaságok példaként előttünk. És ami működik kicsiben az működhet még kisebben és nagyban is. Valljuk be, hogy megszakadt a folytonosság a tradicionális kis-gazdálkodások terén.
Alulról lehetnek és vannak is nagyon jó ötletek és van hozzá megoldási javaslat és segítő jó szándék is. De nemcsak az ötletelés szintjén, hanem akkor is, amikor meg kell fogni a vasvilla végét. A legfontosabb, hogy a kellő önismerettel és a megfelelő hozzáállás mellett, meg kell tenni mindent amit meg lehet mindenkinek a saját szintjén. Kiemelten kell kezelni a hagyományozáshoz elengedhetetlen példamutatást és újratanulás folyamatát.
Visszatérés a hagyományainkhoz
És a régi-új szemléletformát képviselni kell ehhez egy nagy szatyor alázat és vagy a meghívásos alapon, engedéllyel megfelelő fórumokon kifejtve az ezzel kapcsolatos álláspontot, vagy őszintén és bátran egymás szemébe nézve. Nem dirigálva, követelőzve gyermekded, személytelen facebook hisztik formájában, mert akkor nem kell csodálkozni, hogy olyan lesz a fogadjisten amilyen az adjonisten. Állatvédelem a hagyományainkra épülve és a hagyományainkat tisztelve. És persze kellenek normák, amit be kell tartatni, de a hangsúly a betartatás, nem rombolva, hanem építve kell megtalálni hogyan tudunk segíteni egy kritikusabb állattartási helyzeten.
Jómagam azt látom időnként rengeteg haszontalan időt eltöltünk a gombok világában, amit hasznos munkával is eltölthetnénk. Az egyéni példamutatás az egyik legfontosabb tényező, mert ha sok kicsi változik az kiteszi lassan újra az egészet. Lehetőségeinkhez mérten ki a teraszán, ki a kiskertjébe, ki a telkén kezdje el a saját kisgazdaságát. Vissza kell térnünk a kertgazdálkodási hagyományainkhoz. Vissza kell jussunk ahhoz az egészséges egyensúlyi állapothoz, ahol a haszonállat tartása felülemelkedik a porontyként majmolt házi kedvenc tartásán. A megfelelő helyén kezelve nem vagyok a házi kedvencek ellen, de ismerjük fel, vegyük már észre, hogy ez az eltúlzott ajnározási divatirányzat csak egy újabb fogyasztási forma.
Ahol a jószág ott a jóság!
De az embert nem helyettesíti! Anno pedig a megélhetésünkért léteztek, segítették a mindennapjainkat a jószágok. A gazdasszony a méltó módon tisztelve és meghálálva tart macskát cserébe, hogy gyérítse a kártevő rágcsálókat a ház táján. A gazda ugyancsak méltó módon tartja a kutyákat, hogy cserében jelezzenek, védelmezzék a portát és ha kell kordában tartják a nyájat is. Háztáji gazdálkodásnak rengeteg a pozitív vetülete kezdhetném a valódi közösségépítéstől az önellátáson keresztül a csökkenő befolyásoltsági tényezőn át az egészséges táplálkozásig vagy a multikultiba nehezen illeszthető gondolati szabadságig…. Mindenkinek ajánlom figyelmébe és bízom benne, hogy sokan majd célul tűzik ki és küldetésüknek érzik majd a saját háztáji gazdaságuk kialakítását.
Az önkormányzatiság helyes működése
No igen és akkor most érkeztünk el ahhoz az intézményhez, ami nem idegen érdekeket, hanem a helyi érdekeket képviselné. Ezen belül a koncepcionális folytonosságot, szakmaiságot a gazdasági lehetőségek tükrében és az ehhez rendelt hierarchikus döntéshozatalt ami organizált módon működik fentről lefelé, ez lenne az ideális. Hogy ne a lábunk akarjon diktálni a fejünknek, hogy mi is az irány hanem fordítva. Egy erre felépített rendszer, ami képes hosszú távú célok megvalósítására. Nem rövid távú egyéni célok vagy pártpolitikai célok, hanem hosszú távú közösségi érdekeket képviselve. Az ilyen módon működő rendszer nem mérhető választási ciklusokban.
Az alábbi önkormányzati példáimmal támasztom alá érvelésemet:
1. Szennyvíz átemelő szivattyú
A történet kezdete a kilencvenes évek végére nyúlik vissza. Abban az időben még az önkormányzati működés műszaki területén sokkal több jogosultság és ennek hozadékaként sokkal több feladat is járt. Maglódon egy új, nagyságrendileg komoly városrész alakulhatott ki úgy, hogy több műszaki hiányosság között például a megfelelő közút és járda mellett a felszíni csapadékvíz elvezetés sem került se megtervezésre, se kivitelezésre. És, hogy mit eredményezett ez hosszútávra kis városunkra nézve? Minek után a csapadékvíz mederrendszere, elvezetése, szikkasztása nem valósult meg, ezért a szennyvízelvezetésére hivatott hálózatot terheltük le kvázi legálisan és akkor az illegális csapadékvíz rákötésekről nem is beszélve. A szennyvízcsatorna rendszerünk csapadékosabb időben túlterhelté vált és szó szerint elöntött minket több helyen is a szennyvíz. A legkritikusabb pontja a rendszernek a Luther Márton utca és a Madách-Liszt Ferenc utca sarkán elhelyezkedő átemelőszivattyú környéke. Az említett átemelő szivattyú és a kiömlések, bűzhatás körüli probléma minimum tíz éve visszatérő kísértet az önkormányzat napirendjeiben.
És most van az a rész, amikor meg kell jegyezzem, hogy ugyancsak tízen-éve módosított helyi építési szabályzat és a komolyabb közmű-hozzájárulási díjszabás valamelyest gátat szabott és hozzájárult, hogy településünkön mérséklődjön az új építések száma és ne rosszabbodjon az így is túlterhelt közműhálózat helyzete. Részemről mindig a megoldást keresve álltam a problémakörhöz. Most elértünk arra pontra, hogy a vízközmű szolgáltató megszünteti a problémás gócot (nevezett átemelőszivattyút) és egy vadonatúj műtárgyat létesít, egy a várostól kijjebbi eső helyszínére, ami nem mellesleg a városunkra nem ró többletköltségeket. A műtárgy tartalmazza az új zárt rendszerű aknát, szivattyút, pufferelő csövezettet.
Többször fordultam a közműfejlesztő tervezőjéhez és képviselőihez az új műtárggyal kapcsolatban
“Az üzembe helyezés után a mostani áldatlan állapotokhoz képest mire számíthatunk bűzhatás, zajhatás és a kiömlés tekintetében, bővíthető még a rendszer a jövőben?”
Válaszok a következők voltak:
- Nem lesz bűzhatás, nem lesz zajhatás, a művelet zárt rendszerben történik, a pufferelés lehetővé teszi, hogy havária helyzet esetén a jelenlegi állapothoz képest tízszer annyi idő áll rendelkezésre majd az elhárításhoz.
- A rendszer a későbbiek során fejleszthető további puffer teleppel, nagyobb átmérőjű nyomóvezetékkel akár ami növelheti a kapacitást.
Összegezve a közvetlenül érintettek, a közelben lakók többsége örült a hírnek. A sors pikantériája az, hogy a legtöbb kritikát az új átemelőszivattyú beüzemelése kapcsán pont a helyszíntől, a város egyik legtávolabbi körzetéből kapta, abból az új városrészből ami tulajdonképp a helyzetet részben előidézte.
És akkor mi a rövid és hosszú távú megoldás?
Nyilván ami költségeiben is kivitelezhető önkormányzati léptékben. Mi a hiányzó láncszem, amit eddig nem hallottam? Nyilván az előzmények ismeretében lehet erre megoldási javaslatot tenni. Ehhez vissza kell görgessünk a történet elejére és akkor most jöhet az a méltán híres és hangzatos környezet tudatosság! No hát kérem, meg kell fogni azt a rengeteg csapadékvizet, ami most befolyik a szennyvízcsatornába és máris hasznosíthatjuk öntözővízként! Erre már az elmúlt években volt helyi pályázat kiírva: tárgyi eszközök biztosításával járult hozzá az önkormányzat a csapadékvíz megtartáshoz.
Ezen az úton kell tovább haladjunk. De nyilván ezt a problémát már akkor meg lehetett volna oldani, megelőzni mielőtt túlterheltük volna a rendszert és meg is lett volna ha egy organikus következményekkel járó rendszerben működnénk. A hosszú távú megoldás a további fejlesztés, a megépülő átemelőszivattyú utáni nyomóvezeték és további puffertelep jövőében rejlik majd. Amire van lehetőségünk, de tetemes, több száz milliós összegbe kerül és nincs erre elkülönítve anyagi fedezete a városnak. Most jött el az idő a konstruktív munkavégzésre és a lakosság hergelése helyett kérem szépen azon munkálkodni és ötleteket adni, hogy hol találunk ezekre a fejlesztésekre anyagi forrást is.
2. Úttalan utakon
A következő példám egy kicsit komplexebb, mert túlmutat az önkormányzatiságon, de jól rá is világít arra, hogy a felsőbb szintek és az önkormányzatok közötti munka sem organikus működésű.
Az építési és közlekedési minisztérium a 31-es út elkerülő szakaszainak kiemelt állami beruházásának elbírálása miatt tanácskozási joggal vehettem részt és tettem eleget meghívásuknak 2025. november 11-én.
Ahogy arra képviselőtársam emlékeztette a tervzsűrit a 31-es út elkerülő szakaszának megépítését Maglód és Pécel közötti vonalvezetéssel a jelenlegi M0 csomóponti csatlakozással támogatja. (vagyis a mostani nyomvonalat és vagy azzal párhuzamosan Maglód északi oldalán).
Ahogy a 2024. 12.16-án benyújtott levélben is kifejezték, úgy most is jelzik, hogy Maglód, Gyömrő, Ecser és Pécel települések a 01-es és 02-es szakaszt nem támogatják. (Ezen szakaszok érintik Maglód, déli területeinek és Gyömrő nyugati területeinek közigazgatását.)
Felszólalásom, ami a kiküldött jegyzőkönyvből teljes egészében kimaradt:
„Marton Gábor (Maglód, az önkormányzat Pénzügyi- és Ügyrendi Bizottságának elnöke):
Először is szeretném megköszönni, hogy a sok évtizede töretlenül centralizáló politikának köszönhetően élhetetlenné váló agglomerációs közlekedésünkre keresik a megoldást! De hadd jegyezzek meg egy-két dolgot amit kérek figyelembe venni. Önök az ülés bevezetőben hivatkoztak a helyi sajátosságok felmérésére.
“Mi még mindig állítólagosan mezőgazdasági országban élünk, akkor kérdem én, hogy miért Maglód legértékesebb aranykorona értékű földjeire és a patak medrére tervezik az 01-es szakaszt?”
És hadd jegyezzem meg ha az a cél, hogy a világ legdrágább útszakasza kerüljön kivitelezésre akkor kiválóak ezek a tervek. Van egy régi szép magyar mondásunk: Ne add fel a járt utat a járatlanért! Ennek fényében kérdezem, azt ha önök mégis ragaszkodnak ehhez a Maglódhoz képest délre tervezett elkerülő nyomvonalhoz, akkor a tervezett útszakasztól pár száz méterre délre van az önkormányzat tulajdonában lévő élő M0 csatlakozással rendelkező aszfaltos kétszer egysávos út. Az önkormányzat partner lenne ennek a területnek az átadásában, ami ráadásként a költségeket is nagyban csökkentené, nem beszélve a környezeti hatásokról.”
Kicsit úgy éreztem magam mint Apponyi a Trianon palotában. Konkrét válaszokat nem kaptam.
“Felvetéseim kellemetlen jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy kihagyták a kiküldött jegyzőkönyvből. Kértük a hiánypótlást de ezidáig választ, visszajelzést nem kaptam ezzel kapcsolatban….”
Az út tervezése rámutat a vízgazdálkodási hiányosságokra is
A lehetőségemre álló rövid felszólalásom nyilván egy zanzásított kvázi ütős verzió. A téma nagyon összetett és számomra is nagyon fontos lett volna még tovább taglalni a helyi sajátosságokat, környezeti hatások mikéntjét, de muszáj voltam a negatív gazdasági oldalt domborítani, mert tudtam, hogy sajnos az a legkellemetlenebb tényező amivel eredményt lehet elérni annak érdekében, hogy bizonyítsam a nyomvonal kialakításához további szakmai alapokon nyugvó vizsgálatok szükségesek. Nem kérdés, hogy tudtam volna még taglalni, miért borzasztó ez a verzió amit terveztek. De nyilván feltételezem, hogy ezt ők, azaz a szakemberek vizsgálták minden oldalról, hogy mi a legmegfelelőbb nyomvonal és azt is látták az első kataszteri térképeken, a szóban forgó terület anno, Maglód vízgyűjtő területe mocsaras része volt. Ezen tényezőnek tudható be, hogy ilyen jó minőségű tőzeges, humuszban gazdag a talaj.
Most ha nagy esőzés van átszalad a csapadékkvíz az azóta szabályozott patakmederbe, amit a 17-es Dunával összekötött csatorna levezet, pedig van rajta gát, ami gyerekkoromba még volt is, aki működtesse. Most nincs se gátőr, se víz visszatartás, se vízi élővilág, se emberi minőség, csak hangos szavak és billentyűcsattogás… Nagy szüksége lenne a szakmai alapokon nyugvó vízgazdálkodásnak az aszályhelyzet miatt drasztikusan visszaestek az elmúlt években a talajvíz szintjeink. Szerény vélekedésem az, hogy egy ilyen volumenű munka, minekutána sokkal szerteágazóbb a terület, amiben képviseltetni kellene a szaktárca az álláspontját kizárólagosan egy organikus, összehangoltabb rendszerben szükségeltetik működnie. Számomra megdöbbentő, hogy a jelek szerint nincs kellő szakmaiság bevonva a munkába se a vízügy, sem az agrárium részéről. Lehet, hogy már ott sincs aki elvégezze a munkát? Vizsgálja ezt bárki is? Kérdezem, nem kéne a dolgok mögé nézni és őszintén szembenézni a valósággal?
A példák jól mutatják, hogy a romboló utóhatások és az érdekképviselet eredménytelensége rá a bizonyíték, hogy látens módon valósul meg egy szakmainak mondott munka kontra a normalitások melletti kiállás is.
Mezőgazdaság és természetvédelem
Láthatóan csekély a törekvés tapasztalható regeneratív kis táblás mezőgazdaságra való visszatéréshez a tradíciókkal szakított országos politika részéről. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy anno a kárpótlások, a privatizáció, állami föld árverések, pályázatok csekély kivétellel csak leginkább verbálisan törekedtek az államosítás előtti kis-közepes gazdaságok újragondolásának érdekében. A rendszerváltás óta várjuk az átütő sikert és úgy tűnik egyre messzebb és messzebb kerülünk attól, hogy a magyar kisbirtokrend visszatérjen régi méltó mivoltjához. Egy-két példa kivételével általánosságba véve a mindenkori nagytőke monopólium akiknek gazdagodott a birtokrendje. Ahol a pénz volt és a hozzávaló paripa, azoknak kedveztek az elmúlt évtizedek.
A földművelést újra divatba hozni kemény vállalás, de a jövőnk múlhat rajta. Kezdjük azzal, hogy bizony megszakadt a hagyomány, feledőben a tudás. De minden újra tanulható, és ami miatt nem tűnik divatosnak pont amiatt válhat azzá. A gazda mint férfias férfi és a gazdasszony mint nőies nő idea által lehet vonzó a fiatalok részére is, mindannál inkább mert az is.
Kezdjük a gyengébbik nemmel. Mi sem lehetne vonzóbb egy nőben, ha nem a gondoskodásra való hajlam és törekvés. Az általa őrzött otthon melegében várja haza a család többi tagját a munkából, ahol a saját tudásából, a saját kezével készített ételt készít nekik. Tisztán tartja a portát és annak minden eszközét, segíti, támogatja a családot a könnyebb háztáji munkák elvégzésével. És a férfi? Ő a családfenntartó, kemény munkával járul hozzá, hogy a család összes tagja az általuk megtermelt egészséges növények és felnevelt jószágok által az étel az asztalra kerüljön. Emellett a felelősségvállalása, tudása és a megoldóképessége kiemelkedő mert rendkívül szerteágazó és izgalmas az ő feladatköre. Bizony ez nem gyerekjáték hanem valódi férfi erő, tudás és kitartás kell hozzá.
Természetvédelmi szempontok és a regeneratív kisgazdaságok, puszta települések, tanyás gazdaságok tekintetében
Ha kérdezik miért is lenne szükség a kisbirtokrend visszatéréséhez, mert minél tagoltabb és változatosabb (diverzebb) a táj annál gazdagabb az élővilág többfélesége. Minél kisebbek a parcellák és minél jobban törekszünk a műtrágyák, kemikáliák helyett a hagyományos input anyagok felhasználására (bio) termelésre annál nagyobb az esély a termőréteg regenerációára, a vízmegtartásra és az elsivatagosodás elkerülésére.
Egy profán vadgazdálkodási példa, ami idevág: Az államosítást követően a mezőgazdasági táblák tömbösítése az úgynevezett vadváltók eltűnését eredményezte. Egyszerűen fogalmazva ez az a része a tájnak, ami a kisebb mezőgazdasági táblákat határolta. Jellemzően cserjés bokros fasorok. Ezeknek a funkciója nem csak a szél felfogása volt hanem búvóhelyet, költőhelyet szolgáltatott az apróvad számára. A monarchia alatt kimondottan gazdag apróvad állományunk volt. Az államosítást követően amióta a konvencionális gazdálkodást folytatja a mezőgazdaság az apróvad állományunk csökken. Mára ez a helyzet, hogy olyannyira kritikussá vált, hogyha nem lennének a vadgazdaságoknak tenyészetei ahonnan szabadon engedik a fácánokat, foglyokat akkor szinte a kihalás szélére, elenyészővé vált volna az apróvad állományunk.
Ha maradnak a giganagyságú mezőgazdasági táblák, ahol lassan teljesen robotizált gabonabányákat üzemeltetnek kvázi mesterséges környezetben, amihez már nem kell élő talaj sem csak egy porhanyós közeg, némi nedvesség, a műtrágya és növényvédő szerek (rovarölő kemikáliák), amik életben tartják a növény kultúrát, akkor ne csodálkozzunk majd, hogy lassan nemcsak a beporzók és az apróvad fog eltűnni a tájból hanem az ember is… Na de, hogy ezt még időbe megelőzzük vissza kell foglalnunk a vidéket, még nem késő!
Jóléti konzum társadalom kontra állatvédő vadászok
Fiam ne játssz a tűzzel mert az éjjel…! De a fiú játszott tovább és felgyújtott pár európai nagyvárost, lakóházakat, üzleteket, rendőröket és egy sí-bárt is, ahol aztán sokan meghaltak. De hát milyen jópofa dolog ez a csillagszóró apu! Vegyünk olyat is, ami lerobbantotta a szomszéd kezét tegnap! Kisfiam a rendszer tehet erről is, mára már csak pár tízezer jutott fejenként pirotechnikára!
Társadalmunk szellemi bugyra milyen mélyre fog még alászállni, amiben az emberi tudatot temeti az ördög üzleti érdekei? Év végi akció! Ma féláron gyújthatja fel az otthonát!
Lassan csak egy biztonságos helyre kell visszavonuljak a családommal és beindul az önmegsemmisítő rendszer. Mindenki meghal a többiek megsebesülnek és mindezért még fizetnek is. Mit lehet erre most mondani, ügyes… De oda kell figyeljek arra is hogy a búvóhely egy hangszigetelt Noé bárkája legyen, hogy az összes állat felférjen majd.
A régi iskola szerinti vadászember
Félreértés ne essék, férfi ember lévén szeretem a puskapor illatát, szeretem a velejáró hanghatást, de mindennek megvan a maga helye és ideje. Legtöbbször az erre kialakított lőtéren felügyelt és biztosított helyszínen, Vagy a hivatásos vadásznak bejelentett, dokumentált vadászterületen, ahol vadgazdálkodás zajlik. Hozzáteszem, hogy kinti területen több az alkalom, amikor nem dördül lövés.
Vadászideám a régi iskola szerinti vadászember, aki nem kivagyiságból és az elejtet trófeák számától tartanak vadásznak, hanem jó gazdája a vadállománynak, ha szükség van, akkor etet, ha szükség van, akkor itat. Ha szükség van, őrzi a mezőgazdasági növénykultúrát. Megfigyel, gyönyörködik a természetben, és ha kell gyérít, selejtez is, hogy egészséges maradjon az állomány és fenntartja az egyensúlyt évezredek óta a növényvilág, állatvilág és az emberek között. A vadászat és a vad elejtése ünnepi alkalom számára megadva a tiszteletet a vadnak, és húsából az ünnepi-asztalra került ételekkel örömet okozva közösségének. A lövése pontos találatot ér: a vadállatokat nem hagyja szenvedni, sőt! És most jön a lényeg: nem is hagyja, hogy zavarja bármi vagy bárki a természetes élőhelyén. Nyilván ezt sokan nem tudják az őket általában negatívan lefestő narratívák miatt, de a vadászoknak ez is a feladataik között szerepel és bizony komolyan is veszik.
A szilveszteri tűzijátékozás káros hatása az állatvilágra
Minden bizonnyal, akinek van háziállata, az tapasztalta szilveszterkor milyen hatással van az állatvilágra ez az úri hóbort, a tűzijátékozás. Az állatok eszeveszett menekülésre készteti vagyis zavarja. Nem kicsit, nagyon! Nincs ez másként a külterületeinken élő vadállománynál sem. Az embereknek szórakozniuk kell, és ezt megértem, de, hogy szinte napokon keresztül tartson az eszeveszett tűzijáték ostrom, azt az embereken kívüli világ már nem veszi túl jó néven. És az erre elköltött súlyos tízezrek is zavaró momentum lehet, bár az már csak az emberek számára. Azt gondolom ettől független egy évbe egyszer meg lehet ezt oldani, ha valaki költeni akar erre úgy, hogy kijelölt helyszínen, kellően felkészült körülmények közt, megszabott időtartamban adjunk erre lehetőséget arra az 1 órára. Meggondolandó… jómagam részéről ezt a verziót támogatom!
Marton Gábor
Önkormányzati Képviselő
Maglód, 2026. 01. 04.