Sokan találgatják, hogy mi volt a pontos indítéka az USA-nak, a Venezuela elleni támadásra. Fontos a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, Maduro pedig egy kommunista, de azért sejthető, hogy ezek nem lennének elég nyomós indokok az USA-nak. De van, ami sokkal fontosabb, mégpedig a venezuelai olaj, és a dollár vezető szerepe.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Egy X-en terjedő bejegyzés elég markáns geopolitikai narratívát vázol fel a venezuelai események hátteréről. E szerint az Egyesült Államok fellépése Venezuelával szemben nem a drogkereskedelemről, nem a terrorizmusról és nem is a demokráciáról szól, hanem az amerikai dollár globális szerepének megőrzéséről.
The real reason the US is invading Venezuela goes back to a deal Henry Kissinger made with Saudi Arabia in 1974.
And I’m going to explain why this is actually about the SURVIVAL of the US dollar itself.
Not drugs. Not terrorism. Not “democracy.”
This is about the petrodollar… pic.twitter.com/JV9w1JFHpC
— Ricardo (@Ric_RTP) January 3, 2026
A szerző szerint a konfliktus gyökere egészen 1974-ig nyúlik vissza, amikor Henry Kissinger megállapodást kötött Szaúd-Arábia vezetésével. Az olajat világszerte amerikai dollárban árazzák, cserébe Washington katonai védelmet biztosít.
Ez teremtette meg az úgynevezett petrodollár-rendszert, amely évtizedekre mesterséges keresletet biztosított a dollár iránt.
Venezuela ebbe a rendszerbe „rúgott bele”, amikor bejelentette: olaját nem dollárban, hanem jüanban, euróban és más valutákban értékesíti, miközben szorosabb pénzügyi együttműködést épített ki Kínával és jelezte csatlakozási szándékát a BRICS-hez.
A szerző hangsúlyozza: Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított kőolajtartalékával, így kulcsszereplő lehetne a dollármentesítés (de-dollarizáció) globális folyamatában. Éppen ezért állítja azt, hogy Washington számára stratégiai fenyegetést jelentett Caracas politikája, nem pedig biztonsági kockázatot.
Az érvelés történelmi párhuzamokat is felvonultat.
- Felidézi, hogy Saddam Hussein 2000-ben euróban kívánta elszámolni az iraki olajat, majd három évvel később Irakot megszállták.
- Hasonlóképp említi Muammar Kadhafi tervét egy aranyalapú afrikai valuta létrehozásáról, amelyet a NATO 2011-es líbiai beavatkozása követett.
A szerző narratívája szerint a minta egyértelmű: aki nyíltan megkérdőjelezi a petrodollár-rendszert, az előbb-utóbb katonai nyomás alá kerül. Ebbe a sorba illeszti Nicolás Maduro politikáját is.
A szerző végkövetkeztetése szerint a helyzet paradox módon visszafelé sülhet el. Miközben az Egyesült Államok erővel próbálja fenntartani a dollár dominanciáját, éppen ezzel gyorsíthatja fel a globális dollármentesítést.
Kína, Oroszország és Irán már most alternatív pénzügyi rendszereket építenek, a BRICS-országok gazdasági súlya pedig folyamatosan nő.
Az üzenet így nemcsak Venezuelának szól, hanem a globális dél minden államának: a dollárhegemónia fenntartása mögött erőpolitika áll – kérdés, meddig működik még ez az eszköz egy átalakuló világrendben.
Nem a drog, hanem Irán, a Hezbollah és Oroszország miatt kell Venezuela az USA-nak
Venezuela Amerikáé – felkészül Kuba, Kolumbia, Grönland és Irán
Szuverenizmus: Egyedül Magyarország nem írta alá a langyos EU-s nyilatkozatot Venezueláról
Venezuela: Kábítószer elleni harc, vagy az olajról szóló gyarmatosítás?
(Mandiner nyomán Szent Korona Rádió)