Szerkesztőségünk Aranyszájú Szent János karácsony reggeli homíliájának általunk elkészített fordításával kíván áldott karácsonyt minden olvasónknak.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Íme egy új és csodálatos rejtély. Füleimben visszhangzik a Pásztor dala, amely nem lágy dallamot fúj, hanem teljes hangon énekli a mennyek himnuszát. Az angyalok énekelnek. Az arkangyalok hangja harmoniában olvad össze. A kerubok örömteli dicséretüket zengik. A szeráfok magasztalják az Ő dicsőségét. Mindannyian egyesülnek, hogy magasztalják e szent ünnepet, szemlélve az Istenséget itt a földön, és az embert a mennyben. Ő, aki fent van, most a mi megváltásunkért alant lakozik; és aki alázatos volt, az isteni kegyelem által felemeltetik.
Betlehem ma olyan, mint a menny; a csillagoktól hallja az angyali énekeket, s a Nap helyett minden oldalról magába zárja az Igazság Napját. És ne kérdezd, hogyan: ahol Isten akarja, a természet rendje meghajol előtte. Mert Ő akarta; Ő mindenható; Ő alászállt; Ő megváltott; mindenek engedelmeskedtek Istennek. Ma megszületik, aki Van; és aki Van, azzá válik, ami korábban nem volt. Mert amikor Ő Isten volt, emberré lett; és mégsem szakadt el az Ő isteni mivoltától. És nem az istenségének elvesztése által lett emberré, sem nem az emberből lett Istenné felemelkedés által, hanem az Ige lévén testté lett, mivolta pedig, mivel szenvedélyektől mentes, változatlan maradt.
Így jöttek a királyok, és látták a mennyei Királyt, aki a földre szállt, nem angyalokkal, nem arkangyalokkal, nem trónusokkal, nem uralmakkal, nem hatalmakkal, nem fejedelemségekkel, hanem új és magányos úton, tiszta méhből született.
Mivel ez a mennyei születés leírhatatlan, így a mi napjainkban való eljövetelét sem szabad túl kíváncsian vizsgálni. Bár tudom, hogy egy szűz szült ma, és hiszem, hogy Isten minden idő előtt létezett*, mégis, a nemzés módját megtanultam csendben tisztelni, és elfogadom, hogy e titkot nem szabad túl kíváncsian, bőbeszédű szavakkal kutatni.
Mert Istenben nem a természet rendjét keressük, hanem hitünket az Ő cselekvő hatalmába helyezzük.
Milyen szavakkal forduljak hozzád, mit mondjak neked? Látom az Anyát, aki világra hozta; látom a Gyermeket, aki e világra született. A fogantatás misztériumát nem érthetem.
A természet pihent, míg Isten akarata munkálkodott. Ó, kimondhatatlan kegyelem! Az Egyszülött, aki minden korok előtt létezik, akit meg nem érinthetünk, akit meg nem láthatunk, aki egyszerű, test nélküli, most felvette az én testemet, amely látható és romlandó. Mi okból? Hogy eljövetelével tanítson minket, s tanítva kezünket fogva vezessen a dolgokhoz, amelyeket az emberek nem láthatnak. Mivel az emberek hiszik, hogy a szemek megbízhatóbbak a füleknél, kételkednek abban, amit nem látnak; ezért Ő testben jelent meg, hogy minden kételyt eloszlasson.
Krisztus, megtalálva a Szűz szent testét és lelkét, élő templomot épít magának, és akaratának megfelelően a Szűz méhében embert formál, és felöltvén, ezen a napon eljött, nem szégyellve szerénységét természetünknek.
Mert Neki nem volt méltóságcsorbítás, hogy felöltse azt, amit Ő maga teremtett. Legyen felmagasztalva örökké az a műalkotás, amely saját Teremtőjének köntösévé vált. Mert ahogyan az első teremtéskor az ember nem jöhetett létre, mielőtt az agyag az Ő kezébe került volna, úgy ez a romlandó test sem dicsőülhetett meg, mielőtt először Teremtője köntösévé vált volna.
Mit mondhatnék? Hogyan írhatnám le nektek ezt a születést? Ez a csoda teljesen ámulattal tölt el. Az Ősöreg csecsemővé lett. Ő, aki a fenséges és mennyei trónon ül, most egy jászolban fekszik. És Ő, akit megérinteni nem lehet, aki egyszerű, összetettségtől mentes és testetlen, most az emberek kezében van. Aki megtörte a bűnösök kötelékeit, most egy csecsemő kötelékeihez van kötve. De Ő úgy rendelte, hogy a gyalázat becsületté váljon, a becstelenség dicsőséggel öltözzön fel, és a teljes megaláztatás az Ő jóságának mértéke legyen.
Ehhez felvette az én testemet, hogy én is képes legyek befogadni az Ő Igéjét; felvette az én testemet, és nekem adta a saját szellemét; és így Ő ad, én pedig kapok, Ő készíti elő nekem az Élet kincsét. Felveszi testemet, hogy megszenteljen; szellemét adja nekem, hogy üdvözítsen.
Gyertek hát, tartsuk meg az ünnepet! Valóban csodálatos a születés történetének egész krónikája. Ezen a napon véget ért az ősi rabszolgaság, az ördög megzavarodott, a démonok menekülésre kényszerültek, a halál hatalma megtört, a Paradicsom megnyílt, az átok elvétetett, a bűn eltávolíttatott tőlünk, a tévedés kiűzetett, az Igazság visszatért, a jóságos beszéd kiáradt és mindenfelé terjed, a mennyei élet útja gyökeret vert a földön, az angyalok félelem nélkül kommunikálnak az emberekkel, és az emberek most már szót értenek az angyalokkal.
Miért van ez? Mert Isten most a földön van, és az ember a mennyben; minden oldalról minden összevegyül. Testté lett. Nem Istenné. Mert Ő már Isten volt. Ezért testté lett, hogy Azt, Akit a menny nem foglalt magában, ma egy jászol fogadja be. Egy jászolba fektették, hogy Ő, aki mindennek tápláléka, csecsemők étkét kapja Szűz Anyjától. Így hát az örökkévaló Atya, mint csecsemő a Szűz Anyja kebelén, fészkelődik, hogy a mágusok könnyebben megláthassák Őt. Mert e napon a mágusok is eljöttek, és kezdetét vette a zsarnokságnak való ellenállás és az ég dicsőséget ajándékoz, miközben az Úr egy csillag által nyilatkoztatja ki magát.
Őt tehát, aki a zavarból egy világos utat teremtett, Krisztust, az Atyát és a Szentlelket, dicsőítjük, most és mindörökké. Ámen.
*Kiegészítve a hitvallás szövegével a Fiú születését: És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született (…) – a fordító.
A legnagyobb jótétemény, hogy emberré lett – Eckhart mester karácsonyi prédikációja I. rész
Lásd, királyod jön hozzád! – Eckhart mester karácsonyi prédikációja IV. rész
(Glory to God for all things nyomán Szent Korona Rádió)