Van baj: az átlag kommentelő kiakadt a normalitást képviselő mesén. “Undorító propagandának” titulálták, és szerintük távol kellene tartani a gyermekektől… Szerintünk pedig hiánypótló, legalábbis a beharangozó történet alapján. Régóta áhítottuk már a woke-fertőzött Disney-től, hogy visszatérjen az alapjaihoz: a gyermekek számára tanító célzatú mesék gyártásához.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A Walt Disney Animation érzelmes rövidfilmje, a Versa, a múlt hétvégén került vetítésre az Animation Is Film fesztiválon. A rövidfilm képei heves érzelmeket váltottak ki a nézőkből.
Az egyik kép egy férfit és egy nőt ábrázol, akik kézen fogva állnak egy rózsaszín égbolton, ahol egy csillag megvilágítja a nő várandós hasát, és két további csillag ragyog a szívük közelében (borítóképünkön).
Ezzel szemben egy másik kép ugyanazt a párt sötét égbolton ábrázolja, csak két halványan ragyogó csillag látható a szívük közelében.
A történet
A Disney „Versa” című rövidfilmje egy szerelmes párról szól, akik a szerelem és a veszteség útján haladnak. A film nagyon személyes, inspirációját a rendező és animátor Malcon Pierce és felesége által átélt veszteség adta.
Malcon Pierce animátor, elmondta, hogy a film egy fiatal párt követ nyomon, akik a gyásztól és a veszteségtől a végső örömig terjedő érzelmeket élnek át, miközben belekezdenek egy éteri „kozmikus élet táncba”.
A Versa júniusban debütált a franciaországi Annecy Animációs Fesztiválon.
Pierce magyarázata szerint a Versa története az ő és felesége, Keely kisfiának, Coopernek a elvesztéséről, valamint a szerelem, a veszteség, a gyász és a gyógyulás útjáról szól.
A kozmikus téma Cooper babaváró partijáról származik, amelynek témája a csillagok voltak. Pierce anyósa egy kristálycsillagot ajándékozott a párnak, amelyet a konyha ablakára helyeztek el.
„Minden reggel, amikor lejöttünk a lépcsőn, a kis csillagból kis szivárványok terjedtek szét a házban, és ez egyfajta emlékezéssé vált Cooperre, és közel tartotta őt hozzánk”
– mesélte a rendező a Variety magazinnak.
A rövidfilm zenével és tánccal egészül ki, a szereplők érzelmeit koreográfia fejezi ki, párbeszéd nélkül.
Élő zene fokozza az érzelmeket
Haim Mazar zeneszerző egy 69 tagú zenekart alkalmazott, hogy a karakterekkel együtt fejlődő zenét alkosson. Pierce elmagyarázta, hogy Mazar három változatot készített, mielőtt végül rátalált a karakterek érzelmeit legjobban kifejező hangzásra.
Pierce-t tovább inspirálta egy könyv, Permission to Mourn (Engedély a gyászra) címmel, amely azt a gondolatot vizsgálja, hogy a veszteség meghasíthatja az embert, és hogy a gyász szükséges folyamat ahhoz, hogy emlékezzünk azokra, akiket elvesztettünk.
„Azt hiszem, amikor olyan karakterekre gondolunk, akiknek életében ilyen tragédia történik, gyakran az a gondolatunk, hogy az ember meggyógyul belőle, és amikor meggyógyul, akkor rendbe jön” – mondta.
Hosszú ideig az animátor nem lépett be Cooper gyerekszobájába, hogy elkerülje a veszteség fájdalmas érzelmeit. Amikor végül mégis meglépte, az „felhasította”, de erőt is adott neki, és segített újra kapcsolatba lépni feleségével.
A film a japán kintsugi művészetet is beépíti, amelyben a kerámiák repedéseit arannyal töltik ki, a gyógyulás szimbólumaként.
Pierce elhunyt fiát „Észak Csillagának” nevezte, mind a projektben, mind az életében.
Vadliberális, agymosott kommentelők
Sajnos a nyugati woke-propaganda olyannyira átmosta az átlag ember agyát, hogy ma már magyarázkodnia kell annak, aki a normalitást képviseli. Olyannyira beférkőzött a gondolkodásukba az LMBTQP-lobbi, hogy elleneznek és támadnak mindent, ami normális.
Az utóbbi időben a Disney is fokozatosan elkezdte beépíteni LMBTQP karaktereket filmjeibe, mint például az Onward, a Lightyear, a Cruella és a Thor: Love and Thunder. Bár ezek megjelenése még mindig korlátozott. Ezeket a beépítéseket konzervatív csoportok kritizálták, akik „propagandának” titulálták őket, amelynek célja a kisgyerekek befolyásolása.
A közösségi médiában sok kommentelő felcserélte a szokásos forgatókönyvet, és a filmet felhasználva gúnyolta vagy kritizálta azokat a személyeket, akik ellenzik az LMBTQP-lobbi megjelenítését a gyermekfilmekben.
„A 3 éves unokám ártatlan szemekkel nézett rám, és azt kérdezte: »Nagymama, normális, hogy egy nő szeressen egy férfit?« Undorító…” – írta valaki a közösségi médiában.
„Kényszerítik az unokámat, hogy nézze ezt a visszataszító hetero propagandát; egy gyereket nem szabad ilyen fiatalon ilyen nézetekkel bombázni.”
„A woke szemét mindent tönkretesz” – írta valaki más.
„Mint heteroszexuális, felháborít, hogy ilyen nyíltan ráerőltetik az én meggyőződésemet.”
Hasonlóan egy másik felhasználó azt kérte, hogy
„tartsák távol ezt az undorító heteroszexuális szaporodási propagandát a gyermekek befolyásolható elméjétől”.
Nem gyűjtöttük ki egyesével a kommenteket, nincs is értelme végigolvasni őket. A szomorú valóság azonban az, hogy a világ teljesen kifordult önmagából. Aki mégis kíváncsi az agymosott kommenthuszárokra, ezen a linken el tudja olvasni, az eredeti cikk végén.
Szerencsére azért bőven akadnak még olyanok, akik hangot adtak örömüknek, hogy végre a normalitást is filmvászonra vetítik.
“Nemcsak animáció, nemcsak művészet – hanem két szív, ami darabokra tört,
és amely a mozdulatok, a zene és a fény segítségével újra megtanul dobogni.”
– olvasható Relic Hunter kritikus Facebook posztjában.
Túl sok volt a veszteség? Újabb meséből vágja ki az LMBTQP szálat a Disney
Gazdasági érdekek miatt csavarta le a nyílt LMBTQP-propagandát a Disney
(boredpanda.com nyomán Szent Korona Rádió)