Vajon újra felkel a Nap Japánban? Sikerülhet lerázniuk a liberalizmust és az amerikai láncokat, hogy újra hagyományaik felé forduljanak? Dugin elemez.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Japán megválasztotta első női miniszterelnökét, Takaicsi Szanaét. Ez egy rendkívül figyelemre méltó jelzés.
Az egész világon összeomlóban van a liberális eszmerendszer. A liberalizmus az 1990-es évek eleje óta gyakorlatilag kihívó nélkül uralta a politikát, a gazdaságot és a kultúrát. Harmincöt évnyi töretlen uralom után azonban a teljes kimerültségbe jutott. Fő tételei – az emberi jogok egyetemessége, a „történelem vége”, az egyéni identitás, a „woke”, a transznemű ideológia, az illegális bevándorlás és a multikulturalizmus – globális szinten kudarcot vallottak.
A liberálisok az egész emberiség feletti uralom megszerzésének küszöbén álltak; most azonban a liberalizmus és a globalizmus mindenütt megbukik. Oroszország, Kína, India, az iszlám világ, az afrikai országok és Latin-Amerika – a BRICS-ben egyesülve – pontosan ezen program ellen emelték fel a hangjukat. Donald Trump megválasztása volt az első nagy csapás a liberális hegemóniára: hivatalba lépésének első napjától kezdve elutasította a liberális program alapvető dogmáit, beleértve az LMBTQP- és transznemű-aktivizmust, valamint a kritikai faji elmélet ideológiáját – a fehér emberek elleni rasszizmust, amely átvette az irányítást a nyugati oktatásban és kultúrában. Ezt az ideológiai csomagot a nem nyugati emberiség többsége elutasította, és most már Amerika is. Csak az Európai Unió maradt utolsó bástyaként, bár nem minden tagállama osztja ugyanazokat a meggyőződéseket.
Ezért nem meglepő, hogy a liberális paradigma Japánban is összeomlott – egy országban, amelyet régóta az Amerika központú nyugati világ részének tekintenek. Trump példájához hasonlóan Japán is megválasztott egy nőt, akit „trumpistának” – vagy talán „japán trumpistának” – lehetne nevezni. Takaicsi Szanae a hagyományos értékeket képviseli: a házasságot mint férfi és nő egyesülését, a nők házasság utáni férjük utáni vezetéknév viselését, valamint a „zéró bevándorlás” elvét, ami azt jelenti, hogy mind az illegális, mind a legális bevándorlókat ki kell utasítani Japánból.
Takaicsi a sintóhoz való visszatérést, a császári kultusz megerősítését és a hagyományos buddhizmus újjáéledését szorgalmazza. Rendszeresen felkeresi a második világháborúban elesett japán katonáknak szentelt kegyhelyet, nyíltan szembeszállva a Japán múltjáról szóló liberális narratívákkal. Lényegében Japán katonai és politikai szuverenitásának helyreállítását szorgalmazza. Meglepő, hogy az első női miniszterelnök egykor egy heavy metal zenekarban dobolt. Ez a figyelemre méltó nő – egykori metal dobos – ma a szamuráj szellem, a hagyományos értékek, a császári kultusz, a sintó vallás és a napistennő, Amateraszu, a császári vérvonal ősének imádatának újjáéledését vezeti.
Ez nem más, mint egy konzervatív forradalom Japánban, amely a szemünk előtt zajlik. A mérsékeltebb buddhista párt, a Kómeitó kilépett a Takaicsi vezette Liberális Demokrata Párttal kötött kormánykoalícióból. Takaicsi azonban egy másik erőt vonzott be a kormányba: a még jobboldalibb, konzervatív Japán Innovációs Pártot (Ishin no Kai).
Ez jó vagy rossz Oroszországnak? Ideológiailag jó. Oroszország is visszatér a hagyományos értékekhez – a birodalom, az ortodoxia és a nemzeti identitás eszményeihez. Ez a mi irányunk, ahogyan Amerikának és egyre inkább az egész világnak. Japán, liberálisellenes hullámában, csupán felzárkózik az emberiség nagy részéhez, mely egyre rohamosabb ütemben veti meg a liberális ideológia romlott eszméit.
Az Európai Unió marad a hanyatlás, a degeneráció és a politikai szenilitás utolsó szigete – de valószínűleg nem sokáig. Japán ezzel szemben csatlakozik a hagyományos értékeken alapuló országok táborához. Oroszország is ehhez a táborhoz tartozik, ami termékeny talajt teremt a párbeszédhez.
Ugyanakkor Japán továbbra is az amerikai külpolitika keretein belül marad. Növekvő militarizációja azt jelenti, hogy agresszívebb politikát fog folytatni a csendes-óceáni térségben. Oroszország és Japán hosszú és nehéz történelemmel rendelkezik – kezdve a 20. század eleji orosz–japán háborúval, amikor Tokió a Meidzsi-restauráció után az Egyesült Államok felé fordult. Ez bizonyos kockázatot jelenthet Oroszország számára.
Ez az új japán irányvonal azonban még nagyobb kihívást jelent Kínának – a másik csendes-óceáni óriásnak, Oroszország közeli barátjának és szövetségesének. Ezért a normális kapcsolatok helyreállítása az új tradicionalista Japánnal – amely ideológiailag most közelebb áll hozzánk – nem mehet a Kínával, fő és alapvető szövetségesünkkel való partnerségünk rovására.
Ha azonban Takaicsi Szanae – ez a „szamuráj dobos” – valódi lépéseket tesz Oroszország felé, és őszinte erőfeszítéseket tesz Japán stratégiai szuverenitásának elérése érdekében, vagyis az amerikai közvetlen ellenőrzés alól való felszabadulásért, akkor lesz miről beszélnünk. Oroszország kölcsönös érdekeken alapuló kétoldalú kapcsolatot építhetne ki Japánnal. Akár a béke közvetítőjeként is felléphetnénk a Csendes-óceán térségében, segítve kínai barátainkat abban, hogy a Japánnal való konfrontáció helyett valamilyen formában a távol-keleti együttműködés felé forduljanak. Nagy csendes-óceáni hatalomként Oroszország jelentős szerepet játszhatna ebben az átalakulásban.
Túl korai lenne megmondani, hogy mit hoz majd ennek a rendkívüli japán vezetőnek a regnálása – aki Amateraszu istennő lényegét testesíti meg szimbolikusan. De figyelemre méltó pillanatot jelent a japán történelemben. És talán, az új „Amateraszu istennő” alatt, Oroszország képes lesz konstruktív, jövőorientált, többpólusú kapcsolatokat kialakítani Japánnal – ideológiai, civilizációs és geopolitikai téren –, mindezt legkedvesebb barátunkkal és partnerünkkel, a nagyszerű Kínával összhangban, ahol a hagyományos értékek szintén érvényesülnek. (Érdekes Kína interpretálása ez Duginnak, aki több írásában is állította már, hogy Kínában a konfuciánus alapelvek az államélet több szférájában is érvényesülnek, ugyanakkor a szociális kreditpontok, a digitális diktatúra és a kommunista terror egészen mást mutat. Ami még abszurdabb, hogy Japánról szóló ezen írásában még Észak-Koreát is egy olyan országnak állítja be, ahol a hagyományos értékek diadalmaskodnak: “Egyébként a hagyományos értékek a gyönyörű Észak-Koreában is diadalmaskodnak – ellentétben Dél-Koreával, amely még mindig a liberális dekadencia egyik bástyája” – a szerk.)
Röviden, Oroszországnak most lehetősége van arra, hogy a hagyományos értékekhez való közös visszatérés alapján újraindítsa kapcsolatait Japánnal. Lássuk, mi sül ki ebből.
Japán első női minisztere “deportálásügyi minisztériumot” állít fel a migránsok ellen
Végre újra ráragyoghat a Nap a felkelő nap országára? – Visszanyerhetik szuverenitásukat a japánok
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)