Alexander Dugin szerint a Szovjetunió egyszerre testesítette meg a ruszofóbiát és az orosz nagyságot, ezért ma az oroszoknak túl kell lépniük a megoldhatatlan örökségén. Kommunista Oroszország helyett mit kell akkor elképzelni? Egy szuverén, ortodox és teremtőképes Nagy-Oroszországot.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Hogyan viszonyuljunk a Szovjetunióhoz? Egyrészt a bolsevikok helyrehozhatatlan károkat okoztak az orosz népnek. Szörnyű, helyrehozhatatlan károkat. Ez vitathatatlan; ideológiájuk valódi oroszgyűlölet, keresztényellenesség, tiszta sátánizmus volt.
Másfelől, az Orosz Birodalom elitje már a 18. század óta, Péter óta nyugatiasodott, és oroszgyűlölővé vált. Teljesen szolgalelkű, lényegében Jelcin-szerűvé. Hogyan is tudott volna az orosz nép nem fellázadni egy ilyen elnyugatiasodott elit ellen? Természetes, hogy fellázadtak.
Valóban fellázadtak. De ismét a rossz fajta “elit” vezetésével. És a rossz ideológia vezetésével. Ismét az oroszgyűlölőkkel.
Mit lehetett volna akkor tenni?
Az orosz emberek a kommunizmus, a szovjetizmus idején nőttek fel, Isten és a csillagok felé törekedve. Milyen gyönyörű és elpusztíthatatlan az orosz nép valójában!
A Szovjetunióban mind a marxista, mind az orosz elem jelen volt. Az orosz elem gyönyörű volt, a marxista viszont messze nem volt gyönyörű – sőt, egyenesen ocsmány. A népszerű, népi elem a Szovjetunióban nagyon fontos volt. Az oroszok szabadságot akartak. El akarták törölni a nyugatias elitet. Ma is ugyanezt akarják az oroszok. De ez egyelőre másodlagos szempont.
Ami a Szovjetuniót illeti: az oroszok és a nem oroszok közötti egyensúly soha nem rendeződött. Ma az Orosz Föderációban egyes oroszok vágyakoznak a szovjet múlt után („Sztálin, gyere vissza!”), míg mások birodalomról álmodoznak és Lenin eltávolítását követelik a mauzóleumból.
Maga a Szovjetunió gondolata megoszt minket. Nekünk, oroszoknak, mindenre szükségünk van, ami egyesít minket. Ez azt jelenti, hogy vagy másképp kell gondolkodnunk a Szovjetunióról (sem „mellette”, sem „ellene”, hanem az orosz nép érdekében), vagy pedig egyáltalán nem szabad gondolkodnunk róla, és előre kell lépnünk – az orosz jövő felé. Ha nem tudjuk megérteni a Szovjetuniót orosz szemszögből (és nem tudjuk), akkor talán itt az ideje abbahagyni a megértés kísérletét. Hagyjuk ezt későbbre. Építsük fel a Nagy Oroszországot, teljesen függetlenül a múlttól. Csak a jövőbe tekintve. Szükségünk van a jövő Oroszországára. Gyönyörű, nagyszerű és virágzó. Szabad és szuverén. Ortodox és a népé. Építsük meg!
Ideje, hogy elkezdjük megteremteni a saját kultúránkat. Hogy megszabaduljunk a kliséktől és alkossunk. A múlt nem tarthat vissza minket. Ami volt, az megtörtént. Valami eddig ismeretlen dolgot hozhatunk létre. Az orosz nép nagyszerű, hatalmas, életvidám és sok mindenre képes.
Csak meg kell szabadulnunk a kötöttségektől. A Nyugattól (amely ma már csak egy szeméttelep), és attól, amit a múltban nem sikerült elérnünk.
Sokkal inkább a saját erőnkre kell támaszkodnunk.
Egy alkalommal valaki azzal hitegette a vezetőt, hogy az autarkia rossz dolog. Ez tévedés – az autarkia ugyanazt jelenti, mint a szuverenitás, az önellátás, csak görögül. A szuverenitás pedig jó dolog. Az autarkia is jó dolog. Kreatív autarkia kell nekünk.
Dugin: “Egy hatalmas eurázsiai unió – ez a mi Monroe-doktrínánk Eurázsiára”
(Multipolar Press nyomán Szent Korona Rádió)