Feketén-fehéren nyilatkozik legújabb közleményében a HVIM az orosz-ukrán háborúról. A szervezet amellett, hogy kifejti mit gondol Ukrajnáról, arra is kitért, hogy mit ért valódi szuverenitás alatt, és miként állnak az oroszokhoz.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Amióta Ukrajna függetlenné vált – nem kell különösebben idősnek lenni ahhoz, hogy visszaemlékezzünk azon időszakra, amikor a név csupán egy szovjet tagköztársaságot jelentett –, a magyar társadalom többségében tapasztalati alapon negatív érzések, gondolatok sora tapadt hozzá. Ez persze nem véletlen, Ukrajnáról mindenkinek Csernobil, a hihetetlen mértékű szegénység és korrupció, illetve a maffia, legjobb esetben pedig az örömlányok és a csempészett Priluki jutott eszébe. A névről, amely önmagában is arra utal (u krajina – határnál, határvidék), hogy a terület sosem volt önálló, mindig az orosz nyelvterület peremvidékét alkotta.
Ukrajna egyébként sem rózsás helyzetét tovább rontották a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok (CIA) destabilizációs törekvései. Előbb az úgynevezett színes forradalmak egyik leglátványosabb állomásával, a 2004-es narancsos forradalommal avatkoztak be durván a térség belügyeibe, aztán a 2013-ban – a hasonló inspiráltságú erők vezénylete alatt – kitört Euromajdan tüntetések megindítása és támogatása által. 2014-ben ez vezetett ahhoz a rezsimváltáshoz, amelynek keretében nyíltan amerikai (értsd szélsőségesen antitradicionális) érdekeket szolgáló erők kerültek hatalomra az Ukrajna nevet viselő entitásban.
A bábkormányok az új gazda igényeinek megfelelően láttak neki a térség átalakításának, amihez megbízható és erős szövetségesekre leltek az éppen virágkorukat élő soviniszta félkatonai – gyakran nyíltan banderista – szervezetekben, mint az Azov, a Pravij Szektor és társaik. A kormány és a soviniszta szervezetek együttműködésében kezdetét vette az Ukrajnában élő kisebbségek jogfosztása és nyílt terrorizálása, amely elsősorban ugyan az ország keleti felében csoportosuló oroszok ellen irányult, de jócskán kijutott belőle a kárpátaljai magyarságnak is. Az orosz medve végül megunta bajszának húzogatását, és a Donbasszban önvédelemre berendezkedett, évek óta az ukrán hadsereg ellen harcoló milíciák segítségére sietett.
Az amerikai pénzeken hizlalt magyar balliberális oldal rögtön tudta a helyét és szerepét a világban. Ez természetesen nem intuitív képesség, semmi sincs ingyen, a pénzekkel együtt ukázok is érkeznek. Az online teret elöntötték az ukrán zászlók, az ukrán hősiességről áradozó beszámolók (olyanok tollából, akik a magyar történelem heroikus megnyilvánulásait mindig is zsigerből támadták), hirtelen senkit sem zavartak a zsidó Zelenszkij csapatai mellett harcoló soviniszták nemzetiszocialista jelképei, és minden, a magyar nyelvet kicsit is ugató ukrán katona magyar hőssé avanzsált a szemükben. Bizonyos, magukat jobboldalinak tekintő körök fokozott lelkesedése sem maradt el, akik a saját szubkulturális szintjükön dagonyázva az egészből csak a horogkeresztet imitáló jelképekkel megtűzdelt lobogók alatt vonuló milíciák harcait érzékelik. Azt nem látják, hogy mindez milyen értékek felé irányul, hogy kik a mozgatók. Érdekesség, de ugyanezen személyek 2013-ban még a Majdan téri események ellen szólaltak fel, most pedig foggal-körömmel védik az események háború formájában beérő gyümölcsét, és hirtelen ukránpártiak lettek.
Mozgalmunk büszke a legszélesebb körű autonómiájára, és arra, hogy nem kell a választók akaratához alkalmazkodnunk, így a világ eseményeivel kapcsolatos állásfoglalásainkban csupán a legmagasabb rendű értékekre kell tekintettel lennünk. Az álláspontunk pedig egyértelmű:
- Számunkra az igazság képviselete mellett az ügyben a legfontosabb Kárpátalja és az ottani magyarság helyzetének rendezése.
- Sem Ukrajnát nem tekintjük önálló és legitim államnak, sem az ukránt önálló népnek.
- Az ukrán elnök és a vezetése alatt álló hadsereg jelenleg a legsötétebb erők szolgálatában tevékenykedik.
- A kérdésben az igazság az oroszok oldalán van, az orosz törekvések között pedig fényteli tendenciákat (élő vallásosság, a tradicionális vallások közötti valódi együttműködés, birodalmiság, monarchisztikus törekvések etc.) is találhatunk.
- Nem értünk egyet azokkal a modern elméletekkel, amelyek az igazságos háború fogalmát csupán a védekező háborúhoz kötik, és csak azt nézik, hogy fizikailag ki támadott meg kit konvencionális módon, de az előzményeket nem veszik figyelembe.
- Oroszország egybemosása az 1991-ben szétesett és megszűnt Szovjetunióval anakronizmus, de természetszerűleg aggodalommal figyeljük az orosz hadsereg soraiban is megjelenő kommunisztikus törekvéseket. Oroszországot kritikával szemléljük, míg Ukrajnát a jelenlegi formájában teljesen elvetjük.
Az, hogy jelen kérdésben, a háború kérdésében az orosz oldalon találjuk meg az igazság képviseletének nagyságrendekkel erősebb jelenlétét, még nem jelenti azt, hogy vágynánk, várnánk akár az oroszok, vagy bármely más nagyhatalom parancsait, fennhatóságát. Szögezzük le egyszer és mindenkorra: nem kívánjuk magunk felett se Moszkva, se Brüsszel, se Washington, se pedig Peking uralmát!
Erről szól a HVIM útja: autonóm módon, mindig az igazság védelmében és kizárólag Istenre szegezett tekintettel küzdünk, bármiféle megalkuvás és háttéralku nélkül. Ahogy Mozgalmunk esetében is elvárjuk a felénk irányuló tiszteletet, úgy Hazánk szempontjából is ezt tartanánk üdvösnek: senki felé sem meghunyászkodva, valóban szuverén módon létezni és kiteljesedni.
Kelt: Székesfehérvár, 2025. szeptember 3.
“Aki nem törekszik, az zuhan”- Ilyen volt a HVIM 2025-ös ifjúsági tábora
„Kárpátalját Magyarország elvitathatatlan részének tekintjük!” – üzeni az orosz Tsargrad mozgalom
(Szent Korona Rádió)