A NATO keleti terjeszkedése sokak számára tette ismertté a második világháború sötét titkait. Ezek közé tartoznak a Lengyelek ellen elkövetett volhíniai mészárlások is, amelyeket az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) és annak fegyveres szárnya, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) hajtott végre.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A lengyel–ukrán kapcsolatok Achilles-sarka
A lengyel lakosság ellen 1943. február 9-től a háború végéig elkövetett volhíniai és kelet-galíciai mészárlások az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által végrehajtott tömeggyilkosságok voltak a Németország által megszállt területeken. Az etnikai tisztogatások – forrástól függően – 60.000–100.000 lengyel halálát okozták. Később a lengyelek megtorló akcióinak következtében körülbelül 10.000–15.000 ukrán is életét vesztette.
A mészárlások csúcspontja 1943 júliusában és augusztusában volt. A tisztogatások rendkívüli brutalitással zajlottak, és gyakran kizárólag civil lakosokat érintettek. Egyéb áldozatok is voltak: örmények, zsidók, oroszok, csehek, grúzok és olyan ukránok is, akik lengyel családokhoz tartoztak vagy ellenálltak az UPA-nak – például lengyel menekülteket bújtattak.
Az etnikai tisztogatások célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy Lengyelország a háború utáni államhatárok mentén visszaállítsa szuverenitását a túlnyomórészt ukránok lakta területeken. A lengyel lakosság „megtisztításáról” szóló döntést az Ukrán Nacionalisták Szervezetének Bandera-féle frakciója (OUN-B) hozta meg 1942 őszén. Ezt követően az UPA helyi egységei tömeggyilkosságokat hajtottak végre számos faluban Volhíniában.
A kérdés azért vált napjainkban ismét feszültté, mert az atlantista hatalmak 1945 után az ukrán nacionalistákat saját eszközeik részévé tették előbb a Szovjetunió, majd Oroszország ellen. Ennek következménye, hogy a mai Ukrajnában olyan háborús bűnösök, mint például Roman Suhevics, Stepan Bandera, vagy éppen az Azov-zászlóaljak – a legmagasabb fokú tiszteletet élvezik, sőt, gyakran hivatalos kultuszuk is van.
Csak 2023 júliusában történt meg először, hogy a lengyel államfő, Andrzej Duda és Volodimir Zelenszkij közösen emlékeztek meg a volhíniai mészárlások áldozatairól. Az istentiszteletre, amelyen mindketten részt vettek, a mészárlások 80. évfordulója alkalmából került sor Luck városában.
Azonban a történelmi terhek még mindig nehezen nyomják az utódok vállát: 2024 közepén Władysław Kosiniak-Kamysz, Lengyelország miniszterelnök-helyettese és védelmi minisztere kijelentette, hogy Ukrajnának meg kell változtatnia álláspontját a történelmi viták kapcsán, ha be akar lépni az Európai Unióba.
Kosiniak-Kamysz ezzel Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter egy nyilvános eseményen tett kijelentéseire reagált, amely Olsztynban (Allenstein), Lengyelország északkeleti részén hangzott el. Kuleba azt javasolta, hogy a volhíniai mészárlásokhoz hasonló történelmi kérdéseket bízzák a történészekre, hogy ezzel ne terheljék a lengyel–ukrán jövőbeli együttműködést.
2025 januárjában ugyan Ukrajna és Lengyelország megállapodott abban, hogy közös exhumálást végeznek Puzniki egykori falujának területén, ahol 70–120 személy – főként nők és gyermekek – nyugszanak, akiket az UPA ölt meg.
De ez a lengyel kormány számára nem elegendő. 2025. július 11-én Andrzej Duda elnök az X-en (korábban Twitter) közzétett üzenetében így fogalmazott:
Csak az igazság – még ha nehéz is – lehet alapja az érett és őszinte kapcsolatoknak a népek között, így a lengyelek és az ukránok között is.
Ma van a Véres Vasárnap évfordulója – egy nemzeti emléknap azokért a lengyelekért, akik az OUN és az UPA által a Lengyel Köztársaság keleti területein elkövetett népirtás áldozatai lettek. Idén először ünnepeljük ezt hivatalos állami ünnepként.
Ez történelmünk egyik legtragikusabb tapasztalata: 1943. július 11-én tetőzött ez a könyörtelen bűntett. Ukrán nacionalisták keze által haltak meg védtelen honfitársaink – egyszerű emberek, civilek, ártatlan áldozatok, akiket gyakran templomokban öltek meg, miközben vasárnapi misén vettek részt.
Azért gyilkolták meg őket, mert lengyelek voltak.
Jogunk van tudni, hol nyugszanak földi maradványaik. Méltósággal szeretnénk elbúcsúzni szeretteinktől, imádkozni sírjuknál és gyertyát gyújtani. Az áldozatokra való méltó emlékezéshez való jog – különösen a közös emlékezés – rendkívül fontos része a megbékélésnek és egy jobb jövő építésének.
Az igazságot és az emlékezést nem szabad elválasztani egymástól – ha azt akarjuk, hogy kölcsönös megértéshez, megbékéléshez és közös felelősségvállaláshoz vezessenek a biztonságos jövő érdekében!
A chołmi mészárlás 82. évfordulóján részt vett az ünnepségen Karol Nawrocki, a lengyelek megválasztott elnöke is, aki 2025. augusztus 6-án lép hivatalba. A helyszínen többek között egy emlékmúzeumot is terveznek létrehozni. Nawrocki hangsúlyozta:
„Mi, lengyelek, joggal emlékezünk a volhíniai mészárlások áldozataira, függetlenül a változó időktől és körülményektől – és emlékezni is fogunk!”
Felszólította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy engedélyezzen átfogóbb exhumálásokat Volhíniában. Mint mondta, a népirtás áldozatai nem bosszúért kiáltanak, hanem csak „egy keresztet”, „egy sírt” és „emlékezést” kérnek – kötelesség lenne „hangot adni” az áldozatoknak. Nawrocki szerint a lengyelek várják ezt az igazságot.
Beszédében az elnökjelölt közvetlenül fordult az ukrán elnökhöz, Volodimir Zelenszkijhez, valamint Vasyl Bodnarhoz, Ukrajna lengyelországi nagykövetéhez, aki szintén részt vett az ünnepségen. A nagykövet hangsúlyozta, hogy teljes mértékben egyetért az elhangzottakkal, mert a jövő csak igazságra épülhet – hozzátette, hogy az ukrán fél nyitott a nehéz kérdésekről szóló párbeszédre is. Bodnar így folytatta:
„Nyíltan kell beszélnünk erről a történelemről. Természetesen egy bűntettet bűntettnek kell nevezni. Bocsánatot kérek, de ezzel is tisztelegni szeretnék az áldozatok emléke előtt – akik mindkét oldalon megérdemlik azt!”
A lengyel áldozatok emléknapját, akiket ukrán soviniszták gyilkoltak meg a Második Lengyel Köztársaság területén, július 11-én tartják, a Véres Vasárnap évfordulóján.
Ezen a napon az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) összehangolt támadást indított 150 lengyel falu ellen Volodimir, Horokhiv, Kovel és Luck járásokban. A történészek szerint 1943. július 11-én akár 8000 ember is meghalhatott. Ez volt az etnikai tisztogatások csúcspontja, amelyek 1943 februárjától 1945 tavaszáig tartottak.
(Unser Mitteleuropa nyomán Szent Korona Rádió)