Ferenc pápa 2021-ben visszavonta Benedek pápa azon rendelkezését, amely szélesebb teret engedett a hagyományos latin misének, tette ezt a püspökök véleményére hivatkozva. Most azonban napvilágot látott a Ferenc pápa rendelkezését megelőző püspöki konzultációról szóló jelentés: a válaszadó püspökök jelentős része – Ferenc pápa állításával szemben – ellenezte a Summorum Pontificum változtatását, mivel az helyreállította a békét a Katolikus Egyházban.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Egy amerikai katolikus újságíró, Diane Montagna, akivel az egyetemen egy ideig évfolyamtársak voltunk (és a reggeli latin misék után közösen kávézgattunk), hozzájutott a hagyományos latin rítust karanténba záró, lelkipásztorilag döbbenetesen érzéketlen pápai dokumentum, a Traditionis Custodes előzményeként értékelhető szentszéki jelentéshez, amely a világegyház püspökeinek véleményét értékelte ki a hagyományos latin rítus benedeki liberalizációjáról (Summorum Pontificum) és annak hatásairól – írja blogján Alácsi Ervin János.
Ami mindig is sejthető volt, most minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert: a világegyház püspökeinek véleménye javarészt pozitív volt (a Summorum Pontificumról), a motu proprio és a kísérő levél aláírójának (Ferenc pápának) és valódi szerzőjének, Andrea Grillo professzornak megállapításai, következtetései, indoklásai viszont elfogultak, érzéketlenek, hamisak, csúsztatóak, túlzóak, ideológiailag vezéreltek, romboló szándékúak voltak. A leleplezés egyháztörténelmi léptékű, nagyban hozzájárul a történelmi igazságszolgáltatáshoz, az előző pontifikátus motivációinak, vezetői stílusának és következményeinek tisztán látó, objektív értékeléséhez.
Álljon itt néhány Alácsi Ervin János által kiválasztott idevágó szentírási szakasz:
„Uram, szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól és az álnok nyelvtől!” (Zsolt 119,2)
„A hazug ajkak utálatosak az Úrnál; akik pedig híven cselekszenek, tetszenek neki.” (Péld 12,22)
„Mert aki az életet szereti, és jó napokat akar látni, tartóztassa meg nyelvét a gonosztól, és ajkai ne szóljanak álnokságot.” (1Pét 3,10)
„Semmi gonosz beszéd szájatokból ne származzék, hanem ami a hitben épülésre jó, hogy használjon a hallgatóknak!” (Ef 4,29)
Diane Montagna cikkének fordítását alább közöljük, a cikk alapját képező szentszéki általános értékelést pedig IDE KATTINTVA lehet magyarul olvasni.
Miss Montagna cikke
VATIKÁN, 2025. július 1. – Új bizonyítékok kerültek napvilágra, amelyek komoly ellentmondásokat tárnak fel a Traditionis Custodes (A hagyomány őrzői) című dokumentum alapjaiban – ez Ferenc pápa 2021-es rendelete volt, amely korlátozta a hagyományos római liturgia gyakorlását.
Az újságíró birtokába került a Vatikán átfogó értékelése a püspöki konzultációról, amelyik – a hivatalos álláspont szerint – „indokolta” Ferenc pápa azon döntését, hogy visszavonja XVI. Benedek 2007-es Summorum Pontificum kezdetű apostoli levelét, amely szélesebb teret engedett a Vetus Ordonak, ismertebb nevén a „hagyományos latin misének” és szentségeknek. Viszont kiderült, hogy egyáltalán nem indokolta, éppen ellenkezőleg.
Az eddig nyilvánosságra nem hozott szöveg, amely a Hittani Kongregáció 2020-as püspöki konzultációjáról készült hivatalos jelentés kulcsfontosságú része, kimondja:
„A kérdőívre válaszoló püspökök többsége szerint a Summorum Pontificum módosítása több kárt okozna, mint hasznot.”
Ez az átfogó értékelés tehát közvetlenül ellentmond annak az indoklásnak, amelyre Ferenc pápa a Traditionis Custodes bevezetését alapozta, és komoly kérdéseket vet fel annak hitelességével kapcsolatban.
Nem mondott igazat Ferenc pápa?
Amikor Ferenc pápa 2021. július 16-án kihirdette a Traditionis Custodest, azt mondta, a kérdőívre érkezett válaszok „aggodalommal és szomorúsággal” töltötték el, és megerősítették abban, hogy be kell avatkoznia. (Ez akár igaz állítás is lehet, csak éppen egy kicsit másként: Ferenc pápát nem az tölthette el aggodalommal, hogy a püspökök változást sürgettek volna – merthogy nem így volt -, hanem az, hogy nem szerettek volna változást, minden bizonnyal ezért érezhette úgy Ferenc pápa, hogy beavatkozásra van szükség – a szerk.)
Ferenc pápa a világegyház püspökeihez intézett kísérőlevelében így fogalmazott: „Sajnálatos módon elődeim lelkipásztori szándékát… gyakran súlyosan figyelmen kívül hagyták. A II. János Pál pápa és a különösen nagylelkű XVI. Benedek által nyújtott lehetőséget arra használták fel, hogy mélyítsék a szakadékokat, erősítsék az ellentéteket, és ösztönözzék az Egyház egységét sértő nézeteltéréseket.” Ugyanakkor a püspökök ennek épp az ellenkezőjéről, békéről számoltak be.
Azt is írta, hogy a püspökök „kérései” kényszerítették arra, hogy visszavonja nemcsak a Summorum Pontificumot, hanem minden azt megelőző szabályt, útmutatást, engedélyt és szokást is.
A Vatikán értékelése szerint azonban a megosztottság, az eltérések és nézeteltérések nem a hagyományos liturgiához ragaszkodó hívektől erednek, hanem egy püspöki kisebbség tudatlanságából, előítéleteiből és ellenállásából a Summorum Pontificummal szemben. A Hittani Kongregáció jelentése leszögezi: „A kérdőívre válaszoló püspökök többsége, akik nagylelkűen és értelmesen hajtották végre a Summorum Pontificumot, végső soron elégedettségüknek adtak hangot.” Azt is megjegyzi, hogy „ott, ahol a papság szorosan együttműködött a püspökkel, a helyzet teljesen megnyugodott.”
Ez az értékelés megerősíti azt, hogy a Traditionis Custodes felnagyított és súlyos problémaként állított be olyasmit, ami a hivatalos jelentésben csupán másodlagos volt. Továbbá a szöveg világossá teszi, hogy a Traditionis Custodes figyelmen kívül hagyta, elhallgatta azt a békét, amelyet a Summorum Pontificum helyreállított, és nem vett tudomást a püspökök azon tapasztalásáról, miszerint a régi rítusú liturgia által egyre több fiatal tér vissza az Egyházba. Az értékelés előre jelezte – a püspöki válaszok alapján –, hogy mi fog történni, ha a Summorum Pontificumot elnyomják – és ezek az előrejelzések helytállónak bizonyultak.
A hivatalos jelentés keletkezése és felépítése
A Hittani Kongregáció 2020 márciusában küldte ki a püspököknek az értékelő kérdőívet, tizenöt évvel azután, hogy XVI. Benedek kiadta a Summorum Pontificumot. A 2020 decemberére visszaérkező válaszokat a Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros, valamint Guido Pozzo érsek, a feloszlatott Ecclesia Dei Pápai Bizottság egykori titkára értékelte és foglalta össze. A jelentés, amelyet a Hittani Kongregáció másik volt vezetője, Gerhard Müller bíboros szerint maga is olvasott és támogatólag véleményezett, döntő szerepet játszott abban, hogy Ferenc pápa hivatalosan konzultálni tudjon a témában.
Ugyanakkor maga a jelentés nem lett nyilvánosan közzétéve – ez tette lehetővé, hogy a Traditionis Custodes a püspöki visszajelzéseket sajátos módon értelmezze és hivatkozzon rájuk. Az újságíró birtokába került másolat a teljes jelentés első részét tartalmazza (feltehetően egyfajta „vezetői összefoglaló”), amely három fő részből áll:
- „A válaszok jellemzői” – itt felvázolják a püspöki válaszadók fő tendenciáit, nyelvi és kulturális eltéréseit, valamint a pozitív és negatív megállapításokat.
- „A megjegyzések szintézise” – ez részletes áttekintést ad a kérdésekre adott konkrét püspöki válaszokról.
- „Javaslatok a jövőre nézve” – itt ajánlásokat fogalmaznak meg a dokumentum célja, joghatásai és esetleges korrekciói kapcsán.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a válaszadók többsége „gyakorlatias és nyitott” hozzáállással kezelte a Summorum Pontificumot, sőt – idézve:
„Az általános benyomás az, hogy a Summorum Pontificum hozzájárult a békés liturgikus együttéléshez az egyházmegyékben, különösen ott, ahol bölcsen és szeretettel alkalmazták.”
Sőt, a püspökök válaszaiban gyakran az jelent meg, hogy a hagyományos liturgia iránti érdeklődés – főként a fiatalabb generáció körében – hiteles keresésből ered, nem pedig ideológiai lázadásból.
A püspöki válaszok tartalma
A jelentés szerint a püspökök válaszaiban több fő témakör és visszatérő megállapítás figyelhető meg:
- A liturgikus béke és egység helyreállása
Sokan hangsúlyozták, hogy a Summorum Pontificum segített csökkenteni a feszültségeket, amelyeket a “liturgikus reform” utáni időszak okozott. Ahol a hagyományos liturgiát bölcsen és pásztori érzékenységgel alkalmazták, ott a különböző csoportok között megbékélés jött létre. - A fiatalok vonzódása a régi rítushoz
A püspökök többször kiemelték, hogy a fiatalabb hívek körében mutatkozott a legnagyobb érdeklődés a hagyományos liturgia iránt. Ezek közé sokan olyan fiatal felnőttek tartoznak, akik:
⦁ nem nőttek fel a latin misében,
⦁ de a „szentség” és „csend” iránti vágy vezette őket oda,
⦁ és gyakran megtérés, illetve a hithez való visszatérés kísérte érdeklődésüket. - A hagyományos rítus, mint lelkipásztori eszköz
Számos válaszadó püspök hangsúlyozta, hogy a Vetus Ordo nem nosztalgikus vagy reakciós elemként van jelen, hanem valóságos lelkipásztori eszközként, amely segít az embereknek közelebb kerülni Istenhez, elmélyíteni a hitüket és megtapasztalni az Egyház gazdagságát. - Félelmek és előítéletek néhány püspöknél
A jelentés megjegyzi, hogy egyes püspökök aggodalommal tekintettek a hagyományos liturgia elterjedésére, és azt „problémás”, „megzavaró”, sőt néha „veszélyes” jelenségként értelmezték. Ezek a püspökök:
⦁ sok esetben nem ismerték mélyebben a liturgiát vagy a híveket, akik kérték,
⦁ és inkább visszatérést szerettek volna a régi engedélyezési rendszerhez, hogy jobban ellenőrizhessék a helyzetet. - Néhány félreértés a Summorum Pontificum céljával kapcsolatban
Egyes püspökök azt hitték, hogy a dokumentum az SSPX (Szent X. Piusz Testvériség) megbékélését célozta, és mivel ez nem történt meg, szerintük kudarcot vallott. A jelentés azonban kiemeli:
XVI. Benedek világosan jelezte, hogy a Summorum Pontificum célja az egyházi belső megbékélés, nem kizárólag az SSPX visszahozása volt. - Félelem a megosztottságtól, de ez nem általános
Néhány püspök tartott attól, hogy két „egyházzá” szakad az Egyház, vagy hogy a hagyományhoz kötődő csoportok elutasítják a II. Vatikáni Zsinatot. A jelentés szerint ez részben igaz, de nem általánosítható. Ahol a püspök jelen volt, kísért és tanított, ott ezek az aggodalmak alábbhagytak. (Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy azok, akik ragaszkodnak a hagyományos rítushoz, nem szakadárok, legfeljebb az kiáltja ki annak, aki be akarja tiltani. Még ha fel is rúgják a II. Vatikáni Zsinat okozta langymeleg békességet, akkor azt a valódi, isteni békéért teszik, szemben a sátán mézes-mázas “békéjéhez” ragaszkodó modernistákkal. Ne bántsák azokat, akik Isten békéjét őrzik! – a szerk.) - A forma rendkívüli értéke
A püspökök közül sokan elismerték, hogy a hagyományos liturgia:
⦁ szellemi gazdagságot hordoz,
⦁ összeköt a múlt örökségével,
⦁ és alkalmas arra, hogy megszólítsa a ma emberét is, különösen a fiatalokat, értelmiségieket, családokat és megtérőket.
Javaslatok a jövőre nézve
A jelentés az alábbi javaslatokat fogalmazza meg a hagyományos liturgia jövőbeni helyzetének jobb megértése és kezelése érdekében:
- Pásztori kíséret és közelség
A püspökök számára alapvető, hogy:
⦁ jelen legyenek azok mellett a közösségek mellett, amelyek a régi rítust igénylik,
⦁ megismerjék ezeknek a híveknek a lelkületét, motivációit és hitét,
⦁ ne csak felülről szabályozzanak, hanem valódi pásztori kapcsolatban álljanak ezekkel a csoportokkal.
Ez segít elkerülni az elszigetelődést, és elősegíti az egységet. - A hívek jobb megkülönböztetése
A jelentés azt ajánlja, hogy különbséget kell tenni azok között, akik:
⦁ hitből és hűségből vonzódnak a hagyományos liturgiához,
⦁ és azok között, akik ideológiai vagy lázadó magatartással utasítják el a zsinatot vagy a modern Egyházat.
A pásztori döntéseket ennek alapján kell meghozni: a jóhiszemű, építő közösségeket támogatni kell, míg a megosztókat óvatosan kezelni. - A püspöki hatáskör megerősítése
Több válaszadó püspök kérte, hogy világosabb legyen:
a hagyományos liturgia engedélyezése az ő hatáskörük, és ne alakuljon ki újra egy „kettős hatóság”, ahol Róma vagy más testületek kerülnek közvetlen kapcsolatba a helyi csoportokkal.
Ez a világos egyházkormányzati rend és a püspöki tekintély tiszteletben tartása miatt fontos. - Képzés és liturgikus műveltség
Javasolt, hogy a papképzésben és a pasztorális továbbképzésekben:
⦁ legyen helye a hagyományos liturgia megismerésének,
⦁ hogy a papok és püspökök ne csak elméletből ismerjék ezt a formát,
⦁ hanem képesek legyenek értelmezni, megkülönböztetni és bölcsen kísérni a híveket ezen a téren is. - Egységes és világos szabályozás
A püspökök igénye, hogy ne legyenek:
⦁ homályos vagy ellentmondásos rendelkezések,
⦁ illetve ne maradjanak helyi kezdeményezések teljesen rendezetlenül.
Ehelyett világos, rugalmas, de irányadó szabályokat kérnek, amelyek lehetővé teszik a jó pásztori döntéseket, és nem rekesztenek ki senkit önkényesen. - A liturgikus reform megértésének előmozdítása
A jelentés szerint a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja nem ért véget, és még mindig van mit tanulni és megérteni belőle. Ennek előmozdítására szükséges:
⦁ mélyebb oktatás a reform eredeti céljairól,
⦁ a szentmise szépségének felfedezése a Novus Ordo formájában is,
⦁ valamint a két forma közötti párbeszéd és kölcsönös gazdagodás.
Végkövetkeztetés
A jelentés nem pusztán egy adminisztratív összegzés, hanem egy mély lelkipásztori reflexió, amely az Egyház egységének és a hívek lelki javának szolgálatában áll. A hagyományos liturgia helyzete összetett és árnyalt: nem lehet leegyszerűsíteni ideológiai vagy pusztán fegyelmi kérdéssé.
A következők kiemelten fontosak:
- Az Egyház egysége nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt teszi, hanem hogy közös úton járunk – egymás iránti tisztelettel, a Szentlélek vezetése alatt.
- Azok a hívek, akik a hagyományos liturgiához vonzódnak, nem feltétlenül szakadárok vagy lázadók, hanem gyakran mély hitből fakadóan keresik azokat a formákat, amelyek számukra segítik az Istennel való kapcsolatot.
- Ugyanakkor el kell kerülni, hogy a régi liturgia az egyházellenesség vagy a zsinat elutasításának szimbólumává váljon.
- A püspökök feladata, hogy bölcsen kísérjék ezeket a közösségeket, előmozdítva az Egyház egységét, szeretetét és hitelességét.
Végső soron a cél nem az egyik liturgikus forma győzelme a másik felett, hanem annak felismerése, hogy minden hitelesen végzett liturgikus forma a Krisztus misztériumához vezet – és így az Egyház küldetését szolgálja a világban.
(Alácsi Ervin János nyomán Szent Korona Rádió)