A technológiai fejlődéssel eljöttek az egyre brutálisabb háborúk. Dugin szerint most érkeztünk el egy újabb lépcsőfokhoz. A mesterséges intelligencia, a kommunikációs eszközökbe rejtett robbanószerek és az információszerzés és felderítés egyre precízebbé válásának korát éljük. Ezek számos új veszélyt hoztak el. Hogy miket? Az orosz gondolkozó esszéjéből, Izrael példáján keresztül kiderül.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A palesztin-izraeli konfliktus kezdete óta Gázában – szinte közvetlenül azután, hogy a Hamász az Al-Aksza áradás hadművelet keretében támadást indított Izrael ellen, ami egy sor további esemény láncreakcióját váltotta ki – tanúi lehettünk annak, hogy Izrael olyan haditechnológiákat vetett be, amelyeket korábban még soha nem láthattunk akcióban. Ezek a technológiák döntő szerepet játszottak Izrael több katonai és politikai műveletének sikerében. Kommunikációs eszközök, számítógépek, mobiltelefonok és még csipogók használatával is érzékeny, sőt kritikus veszteségeket okoztak az ellenségnek. Ez a taktika szorosan összefonódott a rakétatámadásokkal és a harci drónok alkalmazásával. Ráadásul ma már egyértelmű, hogy Izrael aktívan alkalmazta a deepfake módszerét is.
Ezek a tényezők együttesen gyökeresen megváltoztatták a modern hadviselés jellegét. Izrael közel-keleti ellenfelei teljesen felkészületlenek voltak erre a fordulatra, amely döntőnek bizonyult a konfliktus alakulásában. Hagyományos hadászati szempontokat tekintve nagyjából egyensúly volt Izrael és regionális ellenfelei között – gerilla taktika terén pedig olyan csoportok, mint a libanoni Hezbollah, még fölényben is voltak, amint azt a 2006-os libanoni háború is bizonyította. Az új technológiai faktorok bevezetése azonban drámaian megváltoztatta az erőviszonyokat.
Melyek voltak ezek a technológiai és módszertani újítások? A legfontosabb közülük egy rendkívül fejlett megfigyelő szoftver volt. Az izraelieknek sikerült szinte minden ellenségük elektronikus eszközébe nyomkövető programokat telepíteniük. A palesztinok, szírek, libanoniak, irakiak és irániak mozgásait, beszélgetéseit, találkozóit és információcseréit – bárkiét, aki akár csak marginálisan is releváns volt Izrael számára – az izraeli titkosszolgálat teljes mértékben láthatta.
2019-ben megjelent The Empire and the Five Kings (A birodalom és az öt király) című könyvében a globalista Bernard-Henri Lévy sajnálkozott a Nyugat Közel-Keletről való fokozatos kivonulása miatt (különösen Irakból), megjegyezve, hogy az ilyen stratégiai pozíciók feladásának egyetlen ellentételezése a Nyugat ma már rendkívül kifinomult megfigyelő képessége, amely képes a legapróbb részleteket is észlelni a kiürített területeken. Lévy, aki agresszív imperialista, ezt elégtelennek tartotta – a gyengeség és a passzivitás jelének. Ő inkább azt részesítette volna előnyben, ha a Nyugat és Izrael közvetlen fizikai ellenőrzést gyakorolna az iszlám világ felett (innen a könyv címe, amely az ókori Izraelnek az öt kánaáni királyból álló koalícióval vívott háborújára utal, akiket az izraeliták legyőztek és leigáztak). De Lévy megfigyeléssel kapcsolatos érvelése éleslátó volt. Ez vált a döntő tényezővé 2023-tól kezdődően.
A kommunikációs rendszerek és a hálózati eszközök – elektronikus, helyi és más típusúak – halálos fegyverekké váltak Izrael kezében, meghatározva a gázai, libanoni, szíriai és a közelmúltbeli 12 napos iráni háború kimenetelét. Az Egyesült Államok és a nyugati világ segítségnyújtása jelentős volt, de a döntő előnyt az új stratégia jelentette. Izraelnek sikerült teljes ellenőrzést szereznie ellenségei kapcsolatrendszerei felett – telefonokat, csipogókat és különféle elektronikus eszközöket fegyverekké alakítottak. Azon Hezbollah tagok csipogóit, akik nem bíztak a mobiltelefonokban, robbanóanyaggal szerelték fel. Libanoni jelentések szerint nemcsak a csipogók robbantak fel, hanem mobiltelefonok, elektromos robogók, kaputelefonok és liftpanelek is. A technológiai háttér továbbra is homályos, de ha létezik, és Izrael rendelkezik vele, akkor soha nem látott kockázatokat jelent.
Egy másik elem a felderítés során a – gyakran az ellenséges területről – megszerzett irányzási adatok alapján indított drónok voltak. Ez a taktika először 2024 júliusában vált ismertté, amikor a Hamász vezetőjét, Ismail Haniyeht Iránban likvidálták. Hasonló módszereket alkalmaztak a Hamász vezetőinek megölésére nemcsak Gázában, hanem más országokban is. Az elektronikus megfigyelésnek köszönhetően az izraeliek teljes rálátással rendelkeztek célpontjaikra; a többi már csak puszta végrehajtás volt. A drónokat Izraelből vagy előkészített rejtekhelyekről indíthatták külföldi országokban.
Lehetséges, hogy az iráni elnök, Ebrahim Raisi halálát okozó szabotázs műveletben szerepet játszhattak csipogók és egyéb megfigyelési technológiák. Raisi konzervatív volt és Izrael határozott ellensége. Az iráni hatóságok nem tudták megállapítani a helikopterbaleset okát, de a 12 napos háború eseményei magyarázatot adhatnak erre: egyszerűen nem rendelkeztek a szükséges technológiával, és nem értették, hogyan működnek az ilyen rendszerek.
A Hamász vezetésének likvidálása után Izrael a Hezbollahra összpontosított. Célzott támadásokkal megölték Sejk Hasszán Nasrallahot és gyakorlatilag a Hezbollah teljes vezetőségét, akik egykor komoly fenyegetést jelentettek Izraelre. A robbanó csipogókkal és készülékekkel kombinálva ezek a merényletek, sőt a Hezbollah tagjainak tömeges meggyilkolása rendkívül hatékonynak bizonyult. Precíziós drón- és rakétatámadások követték őket – nem véletlenszerűen, hanem elektronikus megfigyelés révén azonosított célpontok alapján. Az izraeliek gondosan megtervezték ezeket a műveleteket, és a felső vezetéstől kezdve haladtak lefelé: először a legfelső vezetést – a vallási és katonai-politikai vezetést – semmisítették meg, majd a második, a harmadik szintet, és így tovább a rangsorban.
Szíriában a Moszad segítette hatalomra az ISIS-hez kapcsolódó al-Sharaa-t, a korábbiakban említett technikákat alkalmazva szervezte meg a rezsimváltást és Bashar al-Assad elnök eltávolítását. Izrael teljes ellenőrzést szerzett a szíriai katonai kommunikáció felett. Széles körben alkalmazták a deepfake-eket. Az alacsonyabb rangú parancsnokoknak, a szíriai felső vezetésnek kiadva magukat – néha egymásnak ellentmondó – parancsokat és utasításokat küldtek, még Assad hangját is utánozták. Ezek között voltak visszavonulási parancsok, értelmetlen pozíciókba való átcsoportosítások vagy hamis célpontok megsemmisítésére irányulók. A rezsimváltás nem annyira hagyományos katonai erővel, mint inkább hálózati technológiákkal valósult meg. Izrael megszilárdította hatalmát a Golán-fennsíkon, kiterjesztette ellenőrzési zónáját a Damaszkuszhoz közelebb fekvő drúz területek közelében, és drónok és rakéták segítségével megsemmisített minden olyan szíriai katonai létesítményt, amely akár csak minimális fenyegetőerővel bírt. Ezt megelőzően a szíriai Hezbollah és az iráni erők (különösen az IRGC egységei) már pontos csapásoknak voltak kitéve, és az al-Sharaa-felkelés kezdetével kénytelenek voltak visszavonulni.
Ezután Irán következett. Ismét ugyanazt a stratégiát alkalmazták. A 12 napos háború első óráiban Izrael szinte az egész iráni katonai vezetést családtagjaikkal együtt – a vezérkari főnököt, az IRGC parancsnokát és a vezető atomtudósokat – likvidálta, beleértve a kisgyerekeket is. Ez részben precíziós rakétatámadásokkal, részben Iránból indított drónokkal történt, előre létesített tárolókból. A drónokat ténylegesen szerény zsoldért afgán migránsok indították el izraeli utasítások alapján; őket az izraeli tervezők feláldozhatónak tartották.
A következő rakétatámadások Irán nukleáris infrastruktúráját vették célba, ami egy rendszerváltási művelethez vezetett. Ahhoz, hogy mindez sikerrel járjon, Izraelnek teljes ellenőrzést kellett gyakorolnia minden olyan iráni személy felett, akit potenciális fenyegetésnek vagy érdekesnek tartott – ez esetben is alkalmazták az elektronikus eszközöket. A stratégia kevésbé volt hatékony a jemen húszi milícisták ellen, de alkalmanként őket is sikeresen támadták precíziós támadásokkal, súlyos károkat okozva.
Ezáltal új típusú, rendkívül pusztító háborús módszerek megjelenésének lehettünk szemtanúi. Izrael olyan fegyverekkel rendelkezik, amelyekkel elképesztő mértékű károkat tud okozni ellenségeinek. Teljesen új korszakba léptünk a háborúk történetében.
A különleges katonai művelet (SMO) korai szakaszában hidegzuhanyként értek minket a drónokkal és a kommunikációval kapcsolatos problémák. Azonban amit most Izraelben látunk, az egy sokkal kifinomultabb szintet képvisel. Ha van olyan személy, aki szembehelyezkedik Izrael érdekeivel és vagy ő, vagy családtagjai rendelkeznek bármilyen elektronikus eszközzel, akkor bármikor precízen és hatékonyan kiiktathatják. Ez a félelmetes következtetés vonható le abból, amit a Közel-Keleten láttunk.
Különös aggodalomra ad okot a teljes ellenséges flották és tengeri kikötők megbénítására irányuló képesség. Ezen a téren is a még nem maradéktalanul bevezetett vízi dróntechnológiák jelentik a legnagyobb veszélyt, különösen ha azokat fejlett megfigyelő rendszerekkel kombinálják.
Ezért egy egész sor új fenyegetéssel állunk szemben. A következő pont: Izrael az Egyesült Államok és a kollektív Nyugat legközelebbi szövetségese. Egyesek Izraelt az Egyesült Államok geopolitikai helytartójának tekintik, míg mások – különösen az izraeliek – az Egyesült Államokat Izrael parancsának engedelmes gólemnek tartják. Akár így, akár úgy, a lényeg ugyanaz: azok a technológiák, amelyeket Izrael olyan hatékonyan alkalmazott a regionális ellenfeleivel vívott háborúkban, kétségtelenül ismertek és hozzáférhetők az Egyesült Államok és a Nyugat számára. Valójában nem világos, hogy ezek tisztán izraeli találmányok-e. Lehet, hogy a CIA, a Pentagon, a Palantir vagy az MI6 fejlesztette ki őket, vagy akár közös fejlesztés eredményei. De nem ez a lényeg. A fontos az, hogy a Nyugat rendelkezik ezekkel a fegyverekkel, és elsajátította ezeket a stratégiákat és technológiák használatát.
Oroszország nem áll háborúban Izraellel (bár ne felejtsük el, hogy Irán a szövetségesünk), így azt gondolhatnánk, hogy biztonságban vagyunk az újításoktól. Talán. Azonban tagadhatatlanul háborúban állunk a kollektív Nyugattal Ukrajnában – és Ukrajna egyértelműen a kollektív Nyugat bábja, eszköze. Ezért a következtetés egyszerű és ijesztő: ez a pusztító technológia bármelyik pillanatban Oroszország ellen fordítható.
Ha megnézzük, az ukrán szabotőrök által Oroszországban végrehajtott terrorista támadásokat – Daria Dugina (és jómagam) ellen, Vladlen Tatarsky és Zakhar Prilepin ellen, Moskalyok és Kirillov orosz tábornokok ellen, valamint a kijevi hatóságok által toborzott migránsok által elkövetett Crocus City Hall elleni támadást –, valamint a közelmúltban Oroszország területéről Oroszország nukleáris triádja ellen elkövetett drónos támadást is ebben a kontextusban kell értelmezni. Kritikus helyzetben egy ilyen stratégia teljes mértékben bevethető – vagy már be is vetették, csak korlátozott formában.
Logikus kérdések merülhetnek fel: rendelkezünk-e hasonló fegyverrendszerekkel? Átjutottunk-e az ellenséges eszközökön és kütyükön – nemcsak Ukrajnáéin, hanem az Egyesült Államokéin és a NATO-éin is? Másrészt, rendelkezünk-e megfelelő védelemmel az ilyen támadások és stratégiák ellen? Nyilvánvaló, hogy legjobb szakembereink szorgalmasan dolgoznak az elnök biztonságának biztosításán – aki a nyugat elleni háborúban kulcsfontosságú szerepet játszik. Ezért nem rendelkezik elektronikus eszközökkel – ami bölcs döntés. Mégis folytatjuk minden digitalizálását és elektromosítását, támaszkodva a mesterséges intelligenciára, amely – más hálózati technológiákhoz hasonlóan – máris fegyverré alakítható, vagy könnyen azzá válhat. Az AI képes ölni? A válasz egyértelmű a libanoniak és az irániak tapasztalatai alapján: ha a telefonok és a csipogók képesek ölni, akkor az AI bizonyos körülmények között biztosan fegyverré alakítható. Az AI által generált deepfake-ek máris fegyverré váltak. (Az AI már fegyverré vált, erről ajánljuk korábbi cikksorozatunkat – a szerk.)
Ezenkívül teljes mértékben tisztában vagyunk-e azzal, hogy a hálózati struktúrák könnyen beágyazódhatnak a bevándorló közösségekbe, különösen az illegális bevándorlók közé? Ezek kész technikai műveletek. Izrael soha nem tudott volna ilyen mélyen beágyazott szabotázshálózatokat létrehozni a társadalmakban anélkül, hogy a helyszínen elitekből álló ügynökhálózat állt volna rendelkezésre.
Végezetül: rendelkezik-e Kína ilyen katonai hálózati technológiákkal? Jelenleg Kína kritikus döntés előtt áll: belép-e nyílt konfrontációba a Nyugattal Iránban és a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, ahol a Nyugat precíziós csapásokat mér a kínai energia- és közlekedési csomópontokra. Valószínűleg hamarosan megtudjuk.
Mindazonáltal ez jelenleg a legnagyobb fenyegetés, amellyel a mai Oroszország szembesül. Minden mással meg tudunk birkózni. Itt azonban valami teljesen újjal állunk szemben – és ha egy kritikus pillanatban felkészületlennek bizonyulunk, a következmények valóban végzetesek lehetnek.
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)