A Blikk stábja riportot készített a szolnoki drogproblémáról, azonban amikor a no-go zóna felé vették az irányt, az antiszociális lakosok megfenyegették őket. A városban egyre nagyobb problémát okoz a kábítószer-kereskedelem, a helyiek este már ki sem mernek menni az utcára.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
“Ezt a harcot meg kell vívni, az alvilágban rendet kell tenni.” Ezzel a mondattal fejezte ki a város kábítószer-stratégiáját Szolnok polgármestere, Győrfi Mihály. Nyitott szemmel jár, látja, mi megy az utcákon, eljutnak hozzá a panaszok, s bár értékeli a rendőrség munkáját, szerinte a látványos akciók nem oldják meg a helyzetet, a drog a városban már nemcsak az utcákon található meg, az iskolákban, olykor az otthonokban is, olyan mindennapos, mint hogy mindig van só is a konyhaasztalon.
Az állomás
A város egyik veszélyes zónájának számít a vasútállomás környéke, a városba bevezető híd alatti, nappal is éjszakai sötétségben levő rész. A drogosok pont emiatt szeretik, el tudnak bújni, az árusok arca sem látszik, állandóan megy az üzlet. Persze stábunk felbukkanására tízen húszfelé szaladtak, csak a nyomok maradtak ott utánuk, hogy itt egy perce még ment a drogbiznisz.
– Pár méterre az állomástól óvodától, alig 300 méterre a főkapitányságtól, mindenki tudja, mégsem csinál semmit, struccpolitika – mondta sajnálkozva a közelben kaszáló László. – Egy vasutas barátom éjszakai műszak után akart itt hazamenni, hogy levágja az utat, már megbánta. Körbekapták a drogosok, elvették mindenét, meg is verték, pedig nem ellenkezett. A rendőrség meg megszűntette az eljárást, mintha nem tudnák, kik járnak ide, kik lehettek a támadók, szégyen. Itt élnek a drogosok, ide járnak vissza, most is, röhögnek, hogy nem csinálnak velük semmit.
István bácsi a régi MÁV-jármújavító üzem melletti utcákban nőtt fel, az egész rokonsága itt élt, itt dolgozott. Mára ő maradt egyedül, este mindent el kell zárnia a szobába maga mellé, ha azt akarja, hogy reggelre is meglegyen. Az autóját is legszívesebben hozzákötné a csuklójához, attól fél, egy reggel úgy ébred, azt is elvitték:
– Rengeteg a betörés, egyértelmű, hogy a drogosok miatt, ha a szalonnámat viszik el, nem kell költeniük élelmiszerre, marad pénz drogra, ha mást visznek el, akkor azt meg eladják, kell a pénz drogra. Itt születtem, nem is akarok elmenni, de sajnos egyre közelebb kerül hozzám a tiltott zóna.
Nappal még istenes
Szomszédja, Margitka szomorúan bólogat. Ő is azon a véleményen van, nappal még jó a helyzet, nem merik megtámadni, ám éjszaka kinézni sem mer az ablakon, minden éjjel retteg, hogy rátörik az ajtót, kirabolják, bántják az elvonási tünetek miatt szenvedő, pénzre, drogra vágyó fiatalok.
A Törteli út az egyik szolnoki no-go zóna, oda valóban nehéz bejutni. Nekünk sem sikerült. Akár a filmeken, a Blikk autójának motorját sem állítottuk le, védenünk kellett a testi épségünket, a kamerákat, itt nem lehetett riportot készíteni. Hogy miért, azt nem tudtuk meg, mert az átkok és a sértések, köpködések, dobálások között azt kiáltozták az asszonyok, itt nincs drog. Az utcákon kóborló zombi állapotú tizenévesek, néhány nő vérben forgó szeme, dühödt agressziója nem erre utalt. Amikor látták, rendőrt akarunk hívni, nevetni kezdtek, hogy ide a zsaruk sem mernek kijönni, őket is elzavarják. Még a helyszínre hívott kisebbségi önkormányzati képviselő sem tudta lecsillapítani az itt lakókat, ő is azt mondta, idegenek vagyunk itt, a saját biztonságunk érdekében menjünk el.
Mit mond a polgármester?
– Baj van Szolnokon drogfronton, ez nem vitás – mondta a Blikknek a polgármester. – Ráadásul a legutóbbi rendőri akció egyik gyanúsítottja egy kisebbségi, kormánypárti önkormányzati képviselő, erre nem is akarok reagálni. A szegregátumokban kezdődött, ma már külvárosi iskolákban is megy a drog, ezt nem hagyhatjuk. Elismerem, hogy a rendőrök mindent megtesznek, hogy minél több drogot vonjanak ki az utcáról, de radikálisabb megoldásra van szükség, nem csak látványos akciókra.
Györfi szerint nem a fogyasztó a bűnös, de ha elkapnak egy dílert, kettő jelentkezik a helyére, mert bár nagy a kockázat, könnyű a droggal pénzt keresni. A város drogellenes stratégiája sem megfelelően hatékony, ezen változtatni kell, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy a drog tönkreteszi a fiatalokat.
Gyerekek a zóna mellett
Antal is a szolnoki no-go zóna közelében lakik, azt mondja, ő leginkább attól fél, a gyerekei nap mint nap látják, mi megy az utcákon, és később ezt úgy értelmezik, ez a normális, a mindennapos, a drog már az élet része:
– Elköltözni innen nem tudok, csak annyit tehetek, hogy kotlós tyúkként ott leszek a gyermekeim mögött, láthatóan, de mégis a háttérben, s ha valaki kínálná őket, azt megcsapom. Vigyenek bíróság elé, vállalom, a rendőrnek kellene megcsapnia, nem nekem, mivel rám maradt ez, engem se büntethetnek meg, amiért a zsaruk dolgát végzem el!
Rendőrök menekítették el a kéktúrázókat, hogy ne támadjanak rájuk a cigányok?
Zádorfalvai cigánybűnözés: Két “fiú” erőszakolt meg egy 15 éves lányt, kaptak egy lábperecet
(Blikk nyomán Szent Korona Rádió)