Hogyan viszonyulnak a zsidók a kereszténységhez? Ahhoz, hogy erre megfelelő rálátásunk legyen, nézzük meg a legautentikusabb forrást, lapozzunk bele a zsidók szent könyveibe! Cikksorozatunk előző részében kifejezetten a Talmudra fókuszáltunk, rávilágítottunk, hogy a legfőbb zsidó tanítások népirtásra, gyűlölködésre uszítanak benne. Ebben a részben a Haszidok könyvét vizsgáljuk meg a Tündérdombi Fények Telegram-csatorna posztját szemlézve, különös figyelmet fordítva a “zsidó-kereszténység” kérdésére. Korábban már bemutattuk videókon keresztül is, hogy a zsidók hogyan viszonyulnak valójában a keresztényekhez.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az alábbi idézetek a Széfer Haszidim – Haszidok könyve c. 12-13. századi zsidó írásból származnak, az akkori Németország területéről. A 2016-ban magyar fordításban is megjelent könyv fülszövege így ajánlja a művet: “Mert a szöveg minden egyes során áthat az Örökkévaló és a másik ember iránti hűség és szeretet igénye, a jócselekedetek szépsége és fontossága.” Szép dolog is ez. Lássuk a példákat erre a szeretetre:
/1348/ Ne mondd a betértnek sem a bálvány (Krisztus) nevét, még gúnyból sem! Ne említsd a [szentek] nevét, és ne esküdj (valamely szent) zsidó nevére [sem]. Ne hangozzék el a szádból, amikor meg akar esketni a nem-zsidó, hogy megesküszöl neki az ő Istenére, hisz hamisan tennéd, és ezt sem szabad!
Ha azt kívánja a gój: ‘Istenünk vagy Urunk segítsen’, ‘mentsen meg’, illetve ‘legyen veled’, ne válaszold azt, hogy: ‘ámen’, mert ő a saját Istenére gondol. De ha úgy fogalmaz: ‘Istened vagy Urad mentsen meg’, ‘legyen veled’, akkor mondd rá az ‘Ament’.
Mindennemű érintkezés tilos a keresztény szövegekkel
Ha adott egy pijjut /vers/, amelyről úgy tűnik a zsidóknak, hogy az az Örökkévaló dicsérete, bár valójában egy keresztény pap vagy szerzetes írta a bálvány (Krisztus) dicséretére a saját bálványának – vagyis a keresztények Istenének -, akkor nem szabad azt a szent nyelven elmondanod az Örökkévalónak!
Ha a keresztény papok könyveibe valami utálatos, azaz keresztény imádságot írtak a bálványnak, /azaz Krisztusnak/ még ebben az állapotában sem szabad, hogy zsidó írjon a lapjaira, még levelet sem!
Azokba a könyvkötésekbe, amelyekbe keresztény, tehát érvénytelen könyveket kötöttek, nem szabad zsidónak zsidó könyveket bekötni!
Azt a Huszonnégy könyvet /Tanakh/, amelyet keresztény pap vagy szerzetes vetett papírra, nem szabad egy szekrénybe elhelyezni zsidó könyvekkel még akkor sem, ha nincsenek olyan részek benne, amelyek vagy a bálványra /Krisztusra/, vagy a szentekre utalnának!
Ha egy keresztény pap verset akar írni a bálványnak /Krisztusnak/, vagy egy goj éneket akar szerezni bűnös módon és megkér téged: ‘Mutass nekem egy szép dallamot, amellyel ti az Isteneteket dicséritek’ – ne mutass be neki semmit, nehogy te légy ennek a bűnnek az előidézője!
[1349] A legtöbben, akik [üzleti] kapcsolatban állnak szerzetesekkel, nem lesznek gazdagok egész életük folyamán, mert nem tart ki a gazdagságuk soká. A szerzetesek ugyanis a bálványimádás kegytárgyait adják nekik zálogba, és igy ők megszegik a „Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba se!” parancsot.
[1351] [Egyszer] valaki örökölt egy keresztény könyvet, de nem akarta eladni, inkább elégette.
Még véletlenül sem szabad fejet hajtani a kereszt előtt
[1352] Történt, hogy egy zsidó asszonynak a fia megbetegedett. Elment hozzá egy nem-zsidó nő, és így szólt: “Adj a fiadnak inni ebből a kőből, tehát tedd ezt a követ az ivóvízébe, és meg fog gyógyulni!” Megkérdezte tőle a zsidó nő: “Miféle kő ez?” Ő azt válaszolta: “A Gödörből való [ti. a jeruzsálemi Szent Sírból]. Ez az a kő, amely tisztátalanná lett [nitma ba vagyis az, ahova eltemették Jézust]. Pár gojnak már odaadták, hogy igyanak belőle, és meg is gyógyultak!” Ám a zsidó nő visszautasította: “Mivel azt mondta, hogy az (átkozott)* Jézusé, nem akarom, hogy a fiam igyon abból a kőből, vagyis abból a vízből, amelynek az alján az a kő lapul!” Nem akart tehát semmiféle orvoslást sem végeztetni azzal a kővel.
[1353] A házad ablakait ne az utálatosságokkal, vagyis a kereszttel szemközti oldalra tervezd, mert mikor kinyitnád, mindig olyan lenne, mintha meghajolnál a bálvány előtt! S azért se nézzen az ablak a keresztre, mert az olyan benyomást keltene, mintha állandóan a bálvány felé fordulnál, márpedig: „Ne forduljatok a bálványokhoz” (Lev. 19,4)!
A zsinagógában se legyen olyan nyitott ablak, amely a bálvány irányába néz! És ne tégy könyveket se az ablakodra, se a bálvány felé!
[1354] „Minden utadon gondolj rá” (Péld. 3,6). Ha a kapu a bálvánnyal szemben helyezkedik el, és nem elég magas, és emiatt [állandóan] le kell hajtanod a fejed; ne előre nézz, hanem fordítsd el az arcod hátra vagy oldalra, nehogy úgy tűnjön, mintha meghajolnál a bálvány előtt! Olyan irányba fordulj, hogy ne kelljen meghajolnod előtte!
[1356] Ismerünk egy történetet valakiről, akinek R. Jichaq Haszid volt a neve, és aki soha életében nem akart belépni a bálványimádás házába, azaz a keresztény templomba. Amikor meghalt, útnak eredtek vele a zsidó temető irányába, hogy eltemessék. Amikor a város kapujához ért a szekér, a lovak hirtelen megtorpantak és irányt változtattak, anélkül, hogy a szekér hajtója idézte volna elő ezt, és a várfal egyik hasadékához indultak el. A város kapuján ugyanis volt egy bálvány, egy kereszt. Ez a hasadék pedig a várfal beomlása következtében keletkezett, nem sokkal az igaz ember halála előtt.
A lovak tehát ezen mentek keresztül, húzván maguk után a szekeret is. Majd viszonylag könnyedén kikecmeregtek a várost körülvevő árkokból, s innen már egyenes úton haladtak tovább. Mivel ez a zsidó egész életén át vigyázott arra, hogy ne tegye be a lábát keresztény templomba, az Örökkévalónak is gondja volt rá, hogy még a halála előtt ledőljön a városfal. Így aztán a halála után a lovak a várfal repedésén át ki tudták vinni a temetőbe.
[1357] Egy zsidó elment egy bálványnak, vagyis egy keresztény templomnak az udvarába, és amikor kijött, hallotta az Égi Hangot szólani: „Nekem pedig hátat fordítottál!”(1Kir 14,9) emiatt az eset miatt aztán egész életében böjtölt.
[1364] Ha a zsinagógában tartózkodsz és onnan egyenesen a bálvány házára vagyis a keresztény templomra látsz, tégy valamit az ablakra, ami akadályt képezhet a kilátásban!
Gójokat nem szabad megmenteni
[1777] Egyszer tűz ütött ki Sabbatkor. A zsidó negyedben pedig zsidó és gój gyerekek egyaránt tartózkodtak, és nem lehetett felismerni közülük a zsidókat. Volt ott egy zsidó, aki elkezdte levetkőztetni a gyerekeket, hogy megnézze, melyikük körülmetéletlen, s ki van körülmetélve közülük. De így kiáltottak rá: “A tűz már a nyakunkig ér, és mindjárt mindenki elég! Ne válogass, ments meg mindenkit!”
Egy olyan Sabbat-szegés miatt, amelyet zsidókért hajtanak végre, még ha egy részük végül aztán gój is, nem kell böjtölni! De ha azért szeged meg a Sabbatot, mert azt hiszed, hogy zsidókat mentesz meg, miközben mindenki goj, és egyetlen zsidó sem akad közöttük – akkor azért böjtölnöd kell, még ha nem is nagyon, hisz nem volt elég időd arra hogy figyelj, és feltett szándékodban állt, hogy zsidókat mentsél!
“Mert a szöveg minden egyes során áthat az Örökkévaló és a másik ember iránti hűség és szeretet igénye, a jócselekedetek szépsége és fontossága.”
Az biztos. Mint a “zsidó-kereszténység”.
*Az 1352. szakaszban a fordító a Jézus neve előtt álló jelzőt kipontozta. Talán már neki is túl szélsőséges lehetett? Egy olyan jelzővel helyettesítette a poszt írója, amely a zsidó szóhasználatban Jézussal kapcsolatban még a finomabbak közé tartozik.
(A Széfer háaszidim Juda ben Smuelnek a műve. A mű a 12-13. századi Németország legnagyobb vallástudósainak (Smuel, a haszid; Júda a haszid; valamint Eleázár Rokéách) a tanításait tartalmazza az ott élő vallásos zsidók mindennapjaira vonatkozóan.)
Keresztényellenesség Izraelben – Nyílt gyűlölet uralkodik (Frissítve)
Ezért gyilkolják le a zsidók a gójok gyermekeit lelkiismeret nélkül (I. rész) – A Talmud valódi arca
(Tündérdombi Fények nyomán Szent Korona Rádió)