Egy ózdi „sanyarú sorsú” cigány, Bari Krisztián addig írogatta a segélykérő leveleket, míg végül az Index meglátogatta, és interjút készített vele. Nem ez az első ilyen alkalom, de a „belpesti” újságírók naivsága, hiszékenysége és a való világra való rácsodálkozása, hozzá nem értése mára már jelenséggé vált. Ezen jelenségről következik egy pár gondolat.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Számtalanszor láttuk már, hogy ezek a naiv újságírók rácsodálkoznak mindenre, amit az ország keleti felében látnak, de csak és kizárólag szegénység és nyomor alapon tudnak rátekinteni. A sajnálat, a támogatások gyűjtése, az megy, de betámadják azokat, akik a tettek mezejére lépve valódi megoldást kínálnak – ilyen volt például az érpataki modell, a Magyar Gárda, az exjobbik és mindenki más, aki megfelelő hozzáállással kezelné a problémát.
Miért kell feltöltős órát használniuk?
A szóban forgó újságíró, jelen esetben Ch. Gáll András (de nem csak ő) anélkül ír cikket a cigánytelepek és szegregátumok napi életéről, hogy tisztában lenne vele, például mi az a feltöltős villanyóra. Kimegy az igazi vidékre – legyen az Borsod, Szabolcs, vagy éppen Nógrád – sopánkodni, hogy szerencsétlen cigányoknak előre kell fizetniük az áramért, de közben nem veszi észre, hogy az áramlopó kampó alatt sétált el éppen. Mint ahogy azt sem, hogy a feltöltős villanyóra már egy következmény, mert általában ezt megelőzte az évekig való nem fizetés, elmaradás, és a szolgáltató kikapcsolta ezért az áramot.
Tehát az, hogy valakinek ilyen esetben feltöltős villanyórája lehet, egyértelműen egy pozitívum, és általában küzdeni is kell érte, hogy lehessen, mert az áramszolgáltatók részéről egyáltalán nem egyértelmű lehetőség. Általában a gyakorlatban segítők (civil szervezetek, jóindulatú önkormányzati dolgozók vagy ügyintézők, esetleg a polgármester stb.) közbenjárása szükséges, hogy egyáltalán ezt a lehetőséget a rászoruló család megkapja.
Ehhez képest Ch. Gáll András úgy értelmezi a jelenséget, hogy szegény elnyomott cigányoknak olyan szörnyű országrészben kell élniük, ahol még az áramért is előre kell fizetniük. Az Index cikkében ezt úgy tüntetik fel, mintha a cikkben szereplő cigány nem csinált volna semmit, hanem csak az áramszolgáltató szankcionálná őket ezzel. Pedig még a terepen dolgozó legliberálisabb civil szervezet aktivistái is általában tisztában vannak azzal, hogy a feltöltős villanyóra egy borzasztóan fontos lépés a család élete rendbetételének elkezdéséhez. Aki ilyen szinten nem érti a helyzetet, annak a lehető legjobb indulattal is csak azt tudjuk tanácsolni, hogy ne írjon cikket a cigánytelepekről és szegregátumokról.
A feltöltős villanyóra ellenére a téli hidegben valamilyen érdekes módon mégis megengedhetik, hogy a villanytűzhely négy, maximumra feltekert platnijával és egy elektromos hősugárzóval fűtsenek, miközben a házban perzselő a hőség. Ha nem lopják az áramot, akkor vajon hogyan fizetik ki ezt a 134 ezer forintos családi pótlékból? – adódik a kérdés.
Sokéves gyakorlati tapasztalat mutatja, hogy az ilyen esetekben szinte mindig kiegészítik a feltöltős óra áramlehetőségeit egy kis áramlopással is, és biztosak vagyunk benne, hogy ha mi kimennénk oda a helyszínre, pár perc alatt meg tudnánk mutatni, hogy milyen módszerrel csapolják meg a hálózatot. Feltételezésünk szerint – a cikk írójának naivságából következtetve – nem tűntek fel neki a valószínűleg ordító jelek.
A családi pótlék mellett szegény ózdi cigány „fizetéskiegészítés” gyanánt eljár plazmát adni a gyerekei kíséretében. Azért a gyerekeivel megy, mert a nagycsaládos vonatjegy ingyen van. Ennyi pénzből tartja el a hétgyerekes családját, a nyolcadik baba pedig már úton van. Az Index megint csak a „nyomorpornót” látja, és egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy ilyen anyagi körülmények között még egy nyolcadik gyereket is bevállalnak.
A családi pótlékból él
Nyilván nem azzal van probléma, hogy nagycsaládosok, hiszen normál magyar családokban is sokszor előfordul ennyi gyerek, főleg az extrém sok nagycsaládos kedvezmények mellett. Lehet, hogy nem mennek el a Bahamákra nyaralni, de tisztességesen eltartják és felnevelik a gyerekeiket. A probléma jelen esetben az extrém felelőtlenségben rejlik.
A naiv, tényleg mindenre bugyután rácsodálkozó újságírók azt sem veszik észre, vagy tartják aggályosnak, hogy nagy valószínűséggel több tucat okot lehetne találni a házuk táján, ami miatt akár már ki is emelhették volna tőlük a gyerekeket. Leírják ugyan, hogy az udvar úgy néz ki, mintha egy atomcsapás érte volna, de ezt is a szegénység részeként mutatják be. Ha valaki szegény, az még nem jelenti azt, hogy az udvarán fertőzésveszélyes, egészségre és a gyerekekre kiemelten káros szeméttelep kell, hogy legyen.
Nem veszik észre, hogy a szegregátum lakói, akikhez kimennek sajnáltató videóanyagot gyártani, előttük szemetelnek. Nem tűnik fel nekik a bűnözés, prostitúció, kábítószer, áramlopás, kábelnyúzás, az Ózd-Putnok vasútvonal kábeleinek ellopása, „kamatos pénz szedése” és még sorolhatnánk. De soha nem kérdeznek meg egy hozzáértőt sem, csak odamennek a szegény szerencsétlen cigányokhoz, és tankönyvbeillő naivsággal elhiszik, amit hazudnak. Semmilyen forráskritikát nem alkalmaznak, nem is értik az egészet. Ha panaszkodnak az államról, önkormányzatról, vagy a gárdistákról, szélsőjobboldaliakról, azonnal készpénznek veszik.
Azt a következtetést vonják le, hogy a szegény romákat elnyomják, nem hagyják érvényesülni. Általános tévképzeteik szerint ezek a szerencsétlen cigánygyerekek sokkal tehetségesebbek a magyaroknál, és a legjobb rákkutatók, Nobel-díjasok kerülnének ki közülük. Valójában viszont a legelhagyatottabb cigánytelepen élők jelentős része sajnos eleve fogyatékos a beltenyészetnek és a rendszerint veszélyeztetett, felelőtlen, gondozatlan, sok esetben kábítószerrel és alkohollal terhelt terhességeknek köszönhetően. Ezt a problémahalmazt is szintén könnyen észrevehetnék naiv belpesti újságíró „barátaink”, de nyilván nem teszik.
Miért is nem dolgozik a cigány?
A lap még munkát is keresett az illető Bari Krisztián számára Kazincbarcikán, ahol biztonsági őrt kerestek. Állítólag amikor meglátták „barna képét”, akkor fogyott el hirtelen a munkalehetőség. Megjegyeznénk, hogy ezt meg tudjuk érteni, hiszen ki merné kecskére bízni a káposztát? Adta volna magát, hogy ha az Index ennyire szívén viseli Bari úr sorsát, felvehették volna ők biztonsági őrnek.
Aki nem talál munkát, valószínűleg nem a megfelelő helyen keresi. Attól még, hogy nem a napon barnult az illető, és emiatt bizonyos helyekre nem veszik fel, ugyanúgy megvan a lehetősége, hogy más munkát keressen. Saját dolga, hogy legyen elég élelmes, és ne azokon az ajtókon kopogtasson, amiken nem engedik be. Ha biztonsági őrnek nem vették fel, nem fogják felvenni a Lidl-be sem. Keressen olyan munkát, ahova viszont felveszik. Például remek lehetőség lenne számára az építőiparban elhelyezkedni, még többet is keresne vele, mint biztonsági őrként. Hasonlóképpen, mint Ózdon és környékén sok más, cigány származású magyar állampolgár, akiket busszal visznek Pestre és más nagyvárosokba dolgozni.
Viszont ameddig nincs rendes fizetése, amiből a családját eltartja, logikus volna lejjebb adni az életszínvonalból. Miközben nem tud elegendő ételt sem biztosítani a családjának, a gyerekek „egyetlen szórakozása”, a lapostévé kötelező tartozék a háztartásban. És ez az őket meglátogató Indexnek nem szúrja ki a szemét.
Mi a megoldás?
Az ilyen naiv, hiszékeny, de hozzá nem értő újságírók egy típust alkotnak. Nincs racionális tapasztalatuk, burokban élnek, és néhanapján, ha ellátogatnak a „koszos vidékre”, mindenre rácsodálkoznak, és totálisan félreértelmezik, amit látnak. Nem veszik észre az okokat, csak a következményeket, és azon belül is csak a szegénységet, a nyomort látják meg, de a bűnözést nem. Márpedig az okokat ismernie kell annak, aki a cigányok helyzetére megoldást szeretne találni.
A lap által szervezett adománygyűjtés minden, csak nem megoldás. A különféle pénzbeli és tárgyi adományok és élelmiszerek nem azirányba fogják elmozdítani a családfőt, hogy dolgozzon. Minek dolgozzon, ha adnak neki mindent? Az újságírók összegyűjtik az adományokat, a „rászoruló” cigányok pedig majd jól elszórják rövidesen.
Az ózdi cigány családfő most megütötte a főnyereményt az extra naiv újságírókkal: mindenki küldte az adományokat, a Németországban élő magyar nyugdíjastól Majkáig, aki „ózdi lévén kötelességének érezte, hogy segítsen földijén”, ezért két éven keresztül fog utalni számukra egy bizonyos összeget. Majoros Péternek az RTL-lel 190 millió forintért aláírt kétéves szerződéséből nekik is csurran-cseppen valami, úgy látszik.
Miért maradt el az Indexes sikerpropaganda? Vajon Bari úr dolgozik még a Penny-ben?
Állítólag a beérkezett adományokból majd ki tudtak fizetni egy váci albérletet, és így elmehetett Bari Krisztián a váci Penny üzletbe dolgozni. De fél év múlva is ott fog még dolgozni? Mert az egy hónapja megjelent cikk után érdekes módon a mai napig nem számoltak be a cikk írói arról, hogy mi lett Bari úr sorsa a váci Penny-ben. Dolgozik, nem dolgozik, a gyerekek járnak iskolába? Valószínűleg hamar elköltik az adományokat, az újságírók pedig amikor rájönnek, hogy mégsem sikerült a projekt, feltételezhetően szépen „elfelejtenek” majd az eredményről beszámolni, mint ahogy esetünkben nagy valószínűséggel éppen történik…
De mi a helyzet a többiekkel? Mire volt jó a Bari Krisztiánéknak juttatott rengeteg adomány, ha mások, akik rossz anyagi helyzetben, nyomorban élnek, nem kapnak semmit? Még ha valóban ezen adományokon múlna, és a Bari családot ezzel rántanák ki a nyomorból, ezután sínre kerülne az életük, akkor sem lett megoldva a cigányság helyzete, a többi 1 millióval ugyanúgy nem történne semmi.
De ezt nem firtatja senki, az Indexnél pedig megpróbálják ezt a történetet úgy eladni, hogy ők milyen jó emberek, amiért segítettek egy rászoruló családon. Holott valójában több kárt okoznak, mint hasznot. Azokba pedig páros lábbal beleállnak, akik valóban megoldanák a problémát.
(Szent Korona Rádió)