Anderkó Krisztián, a Savaria Múzeum régészeti osztályvezetője számolt be a nagy felfedezésről. A blogjában megemlíti, hogy Krisztus előtti második századból is kerültek elő érmék, amik komoly történelmi pillanatokat ábrázolnak. A 13 darab denarius komoly árucserére utal a térségben.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
2022-ben Tóth Zoltán és Gergye László múzeumbarát fémkeresősök kilenc darab római kori ezüstérmét adtak le a Savaria Múzeum Régészeti Osztályán. A következő évben a kőszegi helyszínen tartott mentő feltárás és fémkeresős kutatások során még négy denarius került elő. Összesen tehát tizenhárom érmével gyarapodott a Savaria Múzeum numizmatikai gyűjteménye.
A 13 darab pénz készítésének időszaka a Kr. e. 2. század második felétől a Kr. u. 1. század 40-es évek végéig, mintegy 180 évet ölel át. A denariusokból 11 darab köztársaságkorra datálható és csak kettő nyúlik át a császárkorba, azok is annak az elejére.
Hasonló összetételű – zömmel köztársaság kori pénzeket tartalmazott és Tiberius császárral záródott – az az 57 darabos római éremkincs, amely Pannonia hazai részéről, Szombathelyről (Zarkaháza) származik. Mindkét kincslelet a megyényi földterületet magába foglaló Savaria territóriumán, a Borostyánkőút közvetlen közelében került elő.
Árucsere a térségben – ennek köszönhető a sok éremkincs
A denariusok előfordulása nem meglepő a kiemelt jelentőségű észak – dél irányú kereskedelmi főút közelében, hiszen a nemesfémtartalmú érmek a térség árucseréjében alapvető szerepet játszottak már a római hódítást megelőzően is.
A köztársaság korban (Kr. e. 2–1. században) készült pénzek erősen kopottak, ami hosszú idejű használatot feltételez. Ezt támasztja alá a legkésőbbi – Claudius kori (Kr. u. 46-47) – veret, ami alapján feltételezhető, hogy a kincs valószínűleg Pannonia római hódítását követően került a földbe.
A sokáig – akár 100 évig is – használt, magas nemesfémtartalmú denariusok forgalomból való kivonása Nero császár Kr. u. 64-es pénzrontását követően kezdődött meg, amikor a kincstárnak már érdekében állt a régi, nehezebb, nagyobb ezüsttartalmú pénzeket beolvasztani.
Különlegesség
Az előkerült leletanyag egyik különleges darabja a L. Titurius Sabinus által Kr. e. 89-ben készíttetett erősen kopott érme. Az előlapon a szabin Tatius király szakállas feje jobbra tekint, a hátlapon pedig három alak látható, a széleken pajzsot tartó férfiak, középen felemelt kezű nő pajzsok között.
De mit is jelent ez az ábrázolás a római éremkincs hátoldalán?
A monda szerint a szabinok a leányaik elrablását követően Titus Tatius király vezetésével megtámadták Rómát. A fellegvár – a Capitolium – védelmét Spurius Tarpeius parancsnok vezette, az ő lánya volt a Vesta papnőjeként szolgáló Tarpeia, akinek legendáját több latin szerző – Livius, Varro, Propertius – is elmesélte. Az egyes verziók kissé eltérnek, de a lényeg, hogy a szabinok a lányt rávették, hogy titokban engedje be őket a fellegvárba, amit meg is tett. A legtöbb történet szerint az árulást kapzsiságból követte el, amiért cserébe azt kérte, ami a harcosok bal kezét díszítette, értve ezalatt arany karpereceiket. Az ostromlók viszont nem az általa óhajtott drága ékszereikkel, hanem a szintén bal kézben tartott pajzsaikkal halálra sújtották az árulót. Ezt a pillanatot örökítették meg az érme hátlápján. Tarpeia holttestét ezután a Capitolium egyik meredek pontjáról dobták le, ez a hely tarpeii sziklaként vált ismertté és később Róma árulóinak kivégzésére használták.
A beszámolót Anderkó Krisztián, a Savaria Múzeum régészeti osztályvezetője tette közzé az oldalukon.
A Savarai Múzeum régészei az utóbbi években több, igen komoly felfedezést tártak föl a térségben. Ilyen volt például, hogy főnemesi sírra bukkantak az egyik kőszegi templom feltárása során.
A levegőből vette észre a csaknem kétezer éve elrejtett kincs helyét
Főnemesi sírra bukkantak az egyik kőszegi templom feltárása során
(savariamuseum.blog.hu nyomán Szent Korona Rádió)