Idén is megtartották a Világgazdasági Fórumot. A globalisták háttérbe szorultak az elmúlt évekhez képest, ugyanakkor Trump szavai nem mutatnak fényes jövőt Európának. Leonid Savin, orosz geopolitikus szedte össze a legfontosabb történéseket.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A globalisták újabb csúcstalálkozója a svájci Davosban ellentmondásokat tárt fel a világpolitikai menetrendeket illetően.
Ismét Davosban gyűltek össze kormányfők, bankok és nagyvállalatok vezetői, közgazdászok és egy meglehetősen furcsa politikai program támogatói, amelyet a fórum alapítója, Klaus Schwab negyedik ipari forradalomnak vagy Resetnek nevez. A WEF (Világgazdasági Fórum) arról is híres, hogy különböző sztárokat és ismert közéleti személyiségeket vonz a soraiba, akik a fórum vezetősége szerint segíthetnek a programjuk előmozdításában. Ezúttal Davosban Melanie Brown, a Spice Girls egykori tagja mutatkozott be, mint a világon élő több millió nő egyike, aki családon belüli erőszak áldozata lett. Voltak más beszédek is ugyanebben a szellemben, a globalizmus, a feminizmus, a kapitalizmus, a technológia és a neoliberalizmus eszméinek meglehetősen furcsa, demokratikus retorikával fűszerezett koktéljából. Nincs értelme felsorolni az összes résztvevőt és az ülések nevét. Csak a leglényegesebb részleteket emeljük ki.
A korábbi csúcstalálkozókhoz képest ezen a fórumon érezni lehetett egyfajta idegességet, amelyet mindenekelőtt Donald Trump alakja okozott, aki ténylegesen hadat üzent a globalizmusnak (nem feltétlenül minden esetben, hiszen például a BRICS-be is beleállt – a szerk.), és így a davosi fórumon népszerűsített napirendnek is.
A csúcstalálkozót megelőzően különböző közgazdászok és bankárok 2025-re nehéz és lehetséges változásokat ígérő évet jósoltak. Szem előtt volt Donald Trump amerikai elnök akcióterve, Európa terve a „lassú agónia” megakadályozására és Kína szuperösztönző intézkedési terve.
Az egyik szerző megjegyezte, hogy „az eredetileg Amerika hármas éléből (energia, technológia és fiskális) eredő transzatlanti divergenciát Trump elnök politikája tovább fogja súlyosbítani, arra kényszerítve a Federal Reserve-t, hogy a refláció hatására félig-meddig megállítsa a lazítási ciklusát. Az amerikai kivételesség egy csavarral folytatódik: a tőke, a vonzerő és a kockázatok szempontjából sokkal költségesebb lesz a világ többi része számára.”
Az amerikai elnököt egy vele folytatott megbeszélésen arról kérdezték, hogy az Egyesült Államok hogyan kezelné az Európai Unió üzleti szabályozását, amely régóta szigorúbb szabályokat alkalmaz olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a munkavállalók jogai és az éghajlatra gyakorolt hatás. Trump sürgette az EU-t, hogy „gyorsítsák fel a folyamatokat”, hozzátéve, hogy az európaiak „szeretnének jobban versenyezni, de nem tudsz versenyezni, ha nem tudsz gyorsan átjutni az engedélyezési eljárásokon”.
Az igazság azonban az, hogy Trump alatt nagyobb nyomás nehezedik majd az EU-ra. Ugyanebben a davosi beszédében Donald Trump az Európai Unió szabályozóit bírálta, amiért célba vették az Apple Inc. vállalatot, az Alphabet Inc. vállalathoz tartozó Google-t és a Meta Platforms Inc. vállalatot, és az amerikai vállalatokkal szembeni ügyeiket „az adózás egy formájának” nevezte. „Nem kellene ezt tenniük. Ez, amennyire én tudom, az adózás egy formája. Nagyon nagy sérelmeink vannak az EU-val szemben”.
Trump konkrétan utalt egy bírósági ügyre, amelyet az Apple tavaly vesztett el egy 13 milliárd eurós (14,4 milliárd dolláros) ír adószámla miatt. Az EU luxembourgi székhelyű Bírósága egy 2016-os, mérföldkőnek számító döntést támogatott, amely szerint Írország megsértette az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályokat azzal, hogy tisztességtelen előnyt biztosított az Apple-nek, és kötelezte Írországot, hogy követelje vissza a pénzt, amely a végső döntésig egy letéti számlán pihent.
Tekintettel arra, hogy szinte az összes nagy amerikai technológiai vállalat támogatja Trumpot (és ő is támogatja azokat), a Fehér Ház egyértelműen ezeknek a cégeknek az érdekeit kívánja érvényesíteni az EU-ban. (Máris érthetőbb, hogy miért fordított olyan gyorsan köpönyeget például Zuckerberg – a szerk.) És bár Antonio Guterres ENSZ-főtitkár mondott valamit a mesterséges intelligencia fenyegetéseiről (és az éghajlatról is, éppen akkor, amikor az Egyesült Államok kilépett a párizsi megállapodásból), ez valószínűleg nem fogja megállítani az Egyesült Államokat. És mások is követhetik a példájukat.
„Közösen kell fenntartanunk és gyakorolnunk a valódi multilateralizmust” – mondta Ding Xuexiang, Kína miniszterelnök-helyettese. „A multilateralizmus a helyes út a világbéke fenntartásához és az emberi fejlődés előmozdításához. Ez az „aranykulcs” a világ előtt álló nehézségek és kihívások megoldásához.” A multilateralizmus nem multipolaritás.
Korábban a Barack Obama-kormányzat és Hillary Clinton külügyminiszter a multilateralizmus mellett érvelt. Miért beszélnek erről most Kínában? Kína bizonyos mértékig az Egyesült Államok égisze alatt zajló globalizációt próbálja felváltani a saját globalizációjával. Ez persze néhány paraméterben eltér az amerikaitól. De ettől függetlenül a nemzetgazdaságok szempontjából ez ugyanaz a globalizáció, amikor az árukat és szolgáltatásokat kínaiakkal helyettesítik, és a nemzetközi infrastruktúra bővítése (Egy övezet, egy út kezdeményezés) Kína hosszú távú érdekeit szolgálja, mindenekelőtt azt, hogy továbbra is telítsenek más országokat az árujukkal. Csak ezt sokkal kíméletesebben, nyomás és kényszerítés nélkül teszik, nem úgy, ahogyan azt korábban a nyugati multinacionális vállalatok gyakorolták.
Ami a többi állam vezetőit illeti, a Panama-csatornával kapcsolatban, amely Trump amerikai elnök beiktatási beszédében tett kijelentései után került a figyelem középpontjába, Mulino panamai elnök ismét elmondta: „A Panama-csatorna Panamáé”, és a nemzetközi protokollok tiszteletben tartására szólított fel. Hangsúlyozta továbbá Panama és az Egyesült Államok szövetségesi kapcsolatainak szilárdságát. Bár egy amerikai katonai beavatkozás valószínűtlen, Trump retorikáját tekintve valószínűleg meg akarja erősíteni pozícióit Közép-Amerikában, és a nyomást aduászként használja. És ha a Panama és az Egyesült Államok közötti együttműködés, ahogy Mulino biztosította, erős, akkor miért ne lehetne még jobban megerősíteni? Tekintettel arra, hogy a Panama-csatorna területén Kína által üzemeltetett infrastruktúra van, ez megmagyarázza Donald Trump Panama elleni támadását.
Anwar Ibrahim malajziai miniszterelnök azonban beszédében hangsúlyozta „a párizsi megállapodás és más klímaegyezmények rendkívüli fontosságát és sürgősségét”, és megjegyezte a szomszédos országokkal való együttműködés jelentőségét.
Ukrajna illegitim elnöke, Vlagyimir Zelenszkij nem jeleskedett az újításokban. Aggódott amiatt, hogy az Egyesült Államok és Oroszország megegyezésre juthat Ukrajnával kapcsolatban, és felszólította az EU-t, hogy egyesüljön és… továbbra is nyújtson segítséget Kijevnek. Állítólag szerinte Európa abban érdekelt, hogy megerősítse és visszaverje az „orosz fenyegetést”. A NATO-országok között a kiadások 5 százalékos növelésére vonatkozó felhívás azonban egybeesett Donald Trump követeléseivel. Bár Zelenszkijnek saját érdeke, hogy további katonai és technikai segítséget kapjon. De nem világos, hogyan tudná az EU javítani a teljesítményét az olcsó orosz gáz nélkül. Sőt, a blokk vezetése megerősítette, hogy az energiaforrások még drágábbak lesznek számukra, de kénytelenek lesznek ilyen költségeket vállalni. A kiadások pedig továbbra is rombolni fogják a gazdaságot. Ezért nem tűnnek hitelesnek az EU beruházási tervéről szóló kijelentések, amelyek állítólag egyszerre műszakiak és „zöldek”, valamint erősítik a kollektív védelmet.
Egy másik politikus, aki nem sziporkázott túlzottan, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök volt, aki felszólította az EU-t, hogy segítsen „újra naggyá tenni a közösségi médiát” (Trump szlogenjét értelmezve) azzal, hogy kemény szabályozási intézkedéseket hoz a technológiai platformokkal szemben, amelyeket szerinte a törvényt semmibe vevő mágnások irányítanak.
„A tech-milliárdosok meg akarják dönteni a demokráciát. Ez, hölgyeim és uraim, az igazság arról a szörnyű fenyegetésről, amellyel szembenézünk” – mondta Sánchez, a félretájékoztatás feltételezett terjedésére hivatkozva, amely a liberálisellenes politikai mozgalmakat táplálja. „A technológia, amely arra hivatott, hogy felszabadítson minket, saját elnyomásunk eszközévé vált.”
Az igazság az, hogy a közösségi média kevésbé liberális lett, noha korábban globalista napirendet követett, és szigorú cenzúrát alkalmazott minden másként gondolkodó ellenzékivel és kritikusával szemben. De amikor elkezdték kritizálni a liberálisokat, azonnal neheztelni kezdtek, és mindent a demokrácia ellenfeleinek tulajdonítottak.
Ezért nem valószínű, hogy a davosi WEF globalistái jól fogják érezni magukat az amerikai külpolitika új irányvonalával. Még az EU-n belüli európai egység ügyében is vannak nyílt támogatói Trumpnak, mint például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, aki biztosan követi a Washingtonból érkező utasításokat, valamint Németország és Franciaország vezetői, akiknek még mindig gondjaik vannak saját választóikkal. És velük van Nagy-Britannia is, amelynek miniszterelnökét, Keir Starmert Elon Musk kemény kritikáinak köszönhetően „pakisztáni erőszaktevőnek” titulálták…
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)