Irán és Oroszország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait. 20 évre szólóan most megegyeztek, hogy kereskedelmi, gazdasági és katonai kapcsolataikat is megerősítik. Ennek jelentőségét fejti ki Alexander Dugin.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy a szerződés átfogó partnerségre utal. Ez azt jelzi, hogy számos nem nyilvános elemet tartalmaz azokon a pontokon és cikkelyeken kívül, amelyeket Vlagyimir Putyin orosz és Massoud Pezeshkian iráni elnök a Kremlben folytatott megbeszéléseiket követően nyíltan kimondtak és aláírtak.
Az átfogó partnerség magában foglalja mindazt, ami a szerződésben nyíltan szerepel, ami diplomáciai, gazdasági, kulturális és társadalmi kapcsolatokat jelent, valamint azt is, ami nincs kimondva. A szerződés deklarálja az ipari és katonai együttműködést, de vannak nem nyilvános aspektusok is, amelyek valóban átfogóvá teszik az Oroszország és Irán közötti stratégiai szövetséget.
A legfontosabb elem az az együttműködés, amely Iránt Oroszország teljes értékű katonai szövetségesévé teszi. Szuverén és erős államok eurázsiai katonai-stratégiai blokkja alakul ki a szemünk előtt, amely nemcsak összefoglalja, hanem megsokszorozza a lehetőségeiket. Mindenekelőtt a „nukleáris ernyőről” beszélünk – Oroszország nukleáris támogatásáról Irán számára arra az esetre, ha Irán katonai konfliktusba kerülne. Ugyanakkor valószínűleg feltételezhető, hogy Irán lehetőséget ad Oroszországnak arra, hogy katonai támaszpontokat telepítsen az Indiai-óceán területére, megvalósítva ezzel Oroszország régóta fennálló stratégiai célját, a meleg tengerekhez, az óceánhoz való hozzáférést.
E cél megvalósításának érdekében a történelem során végtelen számú orosz-török és orosz-perzsa háborúkra került sor. Ma Oroszországnak egyedülálló történelmi esélye van arra, hogy elérje ezt a legfontosabb geopolitikai célt – az integrációt a meridián vonalában, az észak-déli tengely mentén. És Oroszország ezt végre háborúk, agresszió, gyarmatosítás és emberéletek elvesztése nélkül – szövetség és barátság révén – megteheti.
Az észak-déli közlekedési folyosó döntő szerepet játszik, egyrészt összeköti Iránt Északkelet-Eurázsia hatalmas területével, másrészt lehetőséget nyit Oroszország számára különböző áruk exportjára és importjára, stratégiai szempontból fontos csúcstechnológiai eszközök és rendszerek fogadására Iránon keresztül.
A nyugati szankciók alatt mindkét ország megerősítette pozícióit. A lehetőségek megsokszorozódása új szintre emeli az orosz-iráni blokkot, és erőteljes globális erővé teszi. Tekintettel Iránnak a síita világra gyakorolt befolyására (Irak, Szíria, Hezbollah, síiták), orosz-síita szövetség alakul ki, amely kiterjeszti a stratégiai potenciál zónáját.
A szerződés megkötése időszerű lépés (volt) Trump beiktatásának előestéjén. Oroszországnak párbeszédet kell kezdenie és esetleg megállapodásokat kell kötnie az új amerikai adminisztrációval. Ahhoz, hogy teljes fegyverzetben legyünk, fontos volt megtalálni a módját annak, hogy jelentősen megerősítsük képességeinket.
Kína fontos partnere és barátja Oroszországnak, jelentős támogatást nyújt. Kína azonban egy külön történet, és aligha menne bele egy olyan átfogó stratégiai partnerségbe, amely a képességek teljes egyesítését jelenti Oroszországgal. Mindazonáltal a Kínával való szövetség Oroszország adu ásza, amely erősíti Oroszország pozícióját. Iránnal azonban Oroszország még többet érhet el. Az orosz-síita tengely alapvetően megváltoztathatja a geopolitikai helyzetet számos régióban.
Többpólusú világ: Oroszország és Irán, mint az egymást kiegészítő rendszerek példája
A kortárs politikai környezetben, akárcsak a történelmi gyakorlatban, a politikai kapcsolatok számos típusa különböztethető meg. A politikusok eltérő pozíciókat foglalhatnak el, az ellenségektől az ellenfeleken át a semleges erőkig vagy szövetségesekig. Vannak azonban olyan államok és ideológiai rendszerek, amelyek egyértelműen kiegészítik egymást.
Ilyen komplementaritásra példa az Oroszország és Irán közötti kapcsolat. A két ország között semmiféle ellentmondás nincs. Oroszországban és Iránban egyaránt jelen vannak a hagyományos értékek, valamint a nyugati hegemónia és a globalizáció közös elutasítása. Ezek a szempontok állnak mindkét nemzet politikájának, világnézetének és szuverenitásának középpontjában.
Kína minden bizonnyal fontos partner Oroszország számára, de a globalizációban való részvétele bizonyos kihívásokat jelent az Oroszországgal való kapcsolatok további fejlődése szempontjából. A kínai gazdaság mélyen integrálódott a nyugati piacba, ami megnehezíti, hogy ezzel az országgal ugyanolyan közelségről beszéljünk, mint Iránnal. Az Iráni Iszlám Köztársaság teljesen más helyzetben van: geopolitikai, politikai, ideológiai és világnézeti szempontból sokkal közelebb áll Oroszországhoz.
Ezért a külpolitikában finom különbségeket kell tenni. A politika nem lineáris folyamat; vannak ugyan barátok, de vannak szövetségesek és partnerek, érdekek és értékek is. Oroszország és Irán érdekei és értékei a lehető legközelebb állnak egymáshoz.
Eurázsiai katonai blokk: kilátások és geopolitikai realitások
Az eurázsiai orosz-iráni katonai blokk megalakulásával összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a világ valójában milyen mértékben oszlik katonai szövetségekre. Tulajdonképpen már most is megosztott, csak éppen nincs hivatalos megnevezése. Van olyan vélemény, hogy ha egy eurázsiai katonai blokk jön létre a NATO jelenléte mellett, akkor állandó versengéssel szembesülhetünk e struktúrák között, ami növeli a konfliktusok és összecsapások valószínűségét. Véleményem szerint azonban nem ez a helyzet.
Az egyes államok gyengesége, széttöredezettsége, elkülönülése és elszigetelődése csak provokációként szolgálhat az erősebb szövetségek és blokkok számára, és támadásra, leigázásra és közvetlen ellenőrzésre ösztönözheti őket. Ezért fontos, hogy minden rendelkezésre álló lehetőséget kihasználjunk a szuverenitás biztosítására, és a katonai blokk létrehozása hatékony eszköznek tűnik a szuverenitás megőrzésére.
A meleg tengerekhez való stratégiai hozzáférés iránti igényt, amelyről már volt szó, egy ilyen katonai blokk révén lehet kielégíteni. Iránnak viszont szüksége van bizonyos technológiákra, beleértve a nukleáris technológiákat is. Ebben az összefüggésben Oroszország fontos szövetségesévé válhatna Iránnak, mivel nukleáris ernyőt biztosítana számára, ami az ország puszta létének garanciája lehet.
Ráadásul létezik a NATO-blokk. Lehet, hogy a jövőben ez a blokk amerikai és európai részre oszlik.
Jelenleg a világ országai egyre inkább arra törekszenek, hogy katonai blokkokat hozzanak létre, ahelyett, hogy feloszlatnák azokat. Negatív példa erre az orosz katonai blokk, a Varsói Szerződés egyoldalú felbomlása, ami után a NATO csak megerősödött, és számos olyan országot is felvett, amelyet Oroszország elhagyott.
Következésképpen minél erősebbek és mélyebbek a katonai-stratégiai kapcsolatok más szuverén hatalmakkal, annál nagyobb a stabilitás és a béke garanciája. A nemzetközi politikában a gyengeség és a széttagoltság nem érv, sőt, éppen ellenkezőleg, provokációs lehetőséget teremt az erősebb katonai és politikai erők számára.
Így ha van valaki, aki nem tudja megvédeni magát egy komoly fenyegetéssel szemben – és ilyen fenyegetés ma a nyugati NATO-blokk -, akkor az a szuverenitásvesztés potenciális áldozatává, az invázió és a külső befolyásolás áldozatává válik. A függetlenség megőrzése érdekében szoros politikai-katonai tömörülésre és partnerségre van szükség Iránnal, mint a biztonság fokozásának és a szuverenitás megőrzésének egyik lépcsőfokaként.
(The Postil nyomán Szent Korona Rádió)