Constantin von Hoffmeister németországi politikai és kulturális kommentátor, az „Ezoterikus trumpizmus” című könyv szerzője, az Arktos Kiadó főszerkesztője fogalmazott meg gondolatokat a régi-új amerikai elnök, populista Trump, a technokrata Musk és a tradíció kapcsán. Lehet-e a tradíció védelmezője egy cionista elnök? Megvalósíthat-e tradicionális értékeket egy technokrata mágnás? Miként viszonyulunk hozzájuk tradicionális létszemléletünkből adódóan, sok mindenben nem egyetértve Hoffmeisterrel? Az említett gondolatok fonalán fejtettük ki mi is a tradicionális látásmódú kritikai észrevételeinket.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Nem titok, hogy portálunk szerkesztői nem rajonganak sem Trumpért, sem Muskért, így érzékeny terepre tévedünk mindig, amikor a két amerikaival foglalkozunk, hiszen még sok tradicionalista szerint is világmegváltó konzervatívként léphet fel a cionista elnök a végletekig modern X (korábban Twitter) tulajdonossal.
Ahogyan Jakab is írja, “Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek.” (Jak 4,4) A technológia majmolása ugyanakkor pontosan a világ barátságát akarja megalapozni, mely az előbbiek fényében igen meredek gondolat. Viszont a felmerülő vádak előtt tisztáznunk kell Evola nyomán (Jegyzetek a Harmadik Birodalomról), hogy írásunk folyamán “nem a tegnaphoz való egyszerű visszatérésről van szó”, nem történelmi formákban való leragadásunk folyományaként mondjuk amit mondunk, hanem ahhoz ragaszkodunk, “ami örök értékű”.
Constantin szerint Elon Musk és a francia archeofuturista, új-jobboldali Guillaume Faye filozófiájának elegye “egy olyan vízióban (találkozik), amelyben a fejlett innováció újjáéleszti az ősi értékeket, és a hagyományt a haladással ötvözi. Trump konzervatív vezetése alatt ez a szinergia olyan jövőt kovácsolhat, ahol az ősi szellem és a technológiai erő újradefiniálja a civilizációt.” Továbbmenve a gondolatmeneten azt fogalmazza meg, mely kétségtelen, hogy számos jobboldali számára jól hangzik, hogy “Musk rakétákat, elektromos autókat és agy-számítógép interfészeket épít, de a szilícium és az acél mögött egy olyan világnézet húzódik meg, amely pozitívan illeszkedik Faye víziójához egy olyan világról, ahol a csúcstechnológiát képviselő tudományok összefonódnak az ősi társadalmak ősi mítoszaival és etoszaival.”
Az archeofuturizmus egy érdekes keverék, mely azt vallja, hogy a klasszikus modernisták progresszivista mítoszát el kell vetni, és egy ciklikus modellt állít ennek helyére, a modern technológiákkal tarkított világ ezáltal egybeolvad az archaikus, tradicionális elvekkel. Ezt egy olyan vízióval kiegészítve, miszerint miközben az ember a csillagok felé tekint, feléleszti magában a hagyományos értékek tiszteletét. Hasonló futurisztikus elképzelések sokszor láttak már napvilágot, például a Dűne is ezt próbálja megjeleníteni az Atreides-ház jellemével a modernitás mocsarában (bár meg kell említenünk, hogy a történeti szálak szerint a számítógépes technológiát ott is be kellett tiltani).
Hoffmeister szerint “Donald Trump második elnöksége alatt egyedülálló szinergia fog kialakulni Musk technológiai törekvései és a kormányzat konzervatív politikája között.” A kérdés itt például az, hogy milyen konzervatív politikáról beszélhetünk? Hiszen Trump politikája enyhén szólva is langyos, nem éppen konzervatív, ugyanis bár sokszor a keresztény értékek védelmében tetszeleg, jól tudjuk róla, hogy cionista, zsidó veje által pedig Izrael legnagyobb kiszolgálója (Ábrahám-megállapodás), ezzel az Antikrisztus eljövetelének és uralkodásának elősegítője, mindeközben pedig az LMBTQP-vel sem áll szemben olyan harcosan, mint ahogyan sokan próbálják beállítani.
A továbbiakban az Arktos főszerkesztője bővebben fejti ki gondolatait: “Trump hangsúlyt fektet a deregulációra és a nemzeti szuverenitásra (melynek biztosítása valóban fontos lenne minden ország számára – a szerk.), és lebontja a bürokratikus akadályokat (szintén fontos lépés a modernitással szemben – a szerk.), termékeny talajt teremtve Musk fausti ambícióinak virágzásához. Míg sokan a Trump-kormányzatot egy régebbi, tradicionalistább Amerika jelképének tekintik, Musk egy magát újraértelmező társadalom előremutató motorját képviseli. Megközelítéseik együttesen egy olyan világ állványzatát adják, ahol a technológiai innováció anélkül fejti ki hatását, hogy veszélyeztetné az identitás és a szuverenitás alapelveit (ahogyan később megvizsgáljuk, azért az emberi identitás megmaradását igen erőteljesen veszélyezteti – a szerk.). Faye archeofuturizmusa ezt a dinamikát vetíti előre: a tradicionalizmus és a futurizmus szintézisét, ahol a kormányzás az innovációt és a kulturális megújulást együttesen táplálja, ahelyett, hogy szembeállítaná őket egymással.”
A csillagközi utazás és az emberiség univerzumra kiterjesztendő hatalma régóta lázálom a magukat akár fasisztának vallók szemében is. Hoffmeister is értekezik Musk azon mániájáról, mely szerint az élet feltételeit (és a földi tudatot el nem hagyó) csöppet sem biztosító sivár kőzetbolygókra kellene elutaznunk: “A SpaceX Musk vezetésével az archeofuturista eszmék monumentális kifejeződése. A vállalat többször felhasználható rakétatechnológiája mind gazdasági, mind ideológiai szempontból szétzúzza a régi modellek korlátait, és megnyitja az utat az emberiség számára a kozmosz régóta esedékes felfedezése előtt. Musk retorikája az élet multiplanetárissá tételéről nem tudományos fantasztikum. Faye felhívását juttatja eszünkbe, hogy az emberiség hősies szellemét újra fel kell éleszteni. Musk a Mars tervezett kolonizációját egyszerre tekinti technológiai vívmánynak és az emberi túléléshez szükségesnek – a felfedező archetípus visszaszerzése, amely az ókor óta a civilizációkat mozgatta.” A felfedezésekkel kapcsolatban megemlítendő az is, hogy az emberi kapzsiság erőteljes megjelenése, a modernség, és a technológia túlzott majmolásának kezdete pontosan az előző nagy felfedező hullám kezdetére és annak kiteljesedésére, a nagy földrajzi felfedezések korszakára tehető. Mint több tradicionális szerző is rögzítette, a középkorban sem azért nem születtek meg az új technikai eszközök, mert képtelenek lettek volna megalkotásukra (hiszen ismerünk találmányokat, melyek nem kerültek tömeggyártásba), hanem mert magasabb princípiumok felé tekintettek. A hagyományos nézet szerint a technokrácia nem egyeztethető össze a magasabb életrenddel.
A szerző kiemeli azt is, hogy “a Trump-kormányzat alatt, amely az amerikai kivételességet és az űrkutatás iránti újjáéledt érdeklődést ünnepli, a SpaceX valóban virágozni fog. A NASA-val való partnerség révén Musk képes Trump nacionalista energiáját egy olyan kozmikus ambícióvá alakítani, amely túlmutat a politikán, és a határok áttörése iránti ősi vágyat érinti.” Az amerikai kivételességtudat pedig semmiben sem jobb a világ számára, mint a modern zsidóság képzelt kiválasztottság tudata, hiszen a kettő, mint tapasztalhatjuk, összefonódik és konvergál egymáshoz.
A “Tesla felemelkedése egy újabb réteggel bővíti ezt az archeofuturista narratívát. Az elektromos járműveket sokáig a steril modernitás szimbólumának tekintették, Musk azonban a hatalom, a sebesség és az autonómia ikonjaivá alakítja őket. A Tesla-autók elegáns dizájnjukkal és korszerű teljesítményükkel ötvözik az ökológiai tudatosságot a technológiai dominanciával, megerősítve ezzel Faye ragaszkodását ahhoz, hogy a jövő társadalmainak egyensúlyt kell teremteniük a környezetvédelmi aggályok és a merész, dinamikus megoldások között. A Tesla a világ legértékesebb autógyárává válása nem csupán piaci siker. A kulturális változást szimbolizálja egy olyan jövő felé, ahol a fenntarthatóság nem egyenlő a középszerűséggel. A Trump-kormányzat, amely a szabályozási terhek csökkentését helyezi előtérbe, lehetővé teszi a Tesla számára, hogy soha nem látott ütemben újítson, megmutatva, hogy a konzervatív politika hogyan katalizálhatja az archeofuturista elvekkel összhangban lévő technológiai forradalmakat” – írja Hoffmeister. Csak ameddig Musk a Teslájával kísérletezik, több hibával az utcára bocsátva azt, addig a szinte laborpatkányoknak tekintett Teslákat vásárló modernisták életét követeli ez az archeofuturista álom: hiszen a sokak által istenített autómárka okozza a legtöbb halálos balesetet, emberek égtek már bent a csődöt mondó technika miatt, valamint egyéb műszaki gondok is okoztak már problémát. Szóval az archeofuturizmus hangoztatása, és Musk emberiségmegmentő szuperhősként való feltüntetése helyett inkább azt kell mondanunk, amit Dugin is kiemel, hogy a technológia “nem hozzáad, hanem elvesz valami fontosat az emberiségtől. A technológia a negatívum halmozódása. (…) A technológia az emberiség átka. (…) a technológia jövőbeni diadala a gonosz diadala. Azok, akik tökéletesen uralják a technológiát, erkölcsileg és szellemileg a kultúra legalját képezik. Lelkükkel fizetnek a találmányokért és azok következményeiért.”
Musk legsötétebb projektjéről is szólnunk kell, hiszen ez az a jelenség, melynek fehérre mosdatása lehetetlen annak lényegi volta miatt. Aki ebben részt vesz, mondhatjuk, hogy magára veszi a fenevad bélyegét. Az Arktos főszerkesztőjének írása szerint: “Musk Neuralink projektje az archeofuturizmus határait eddig ismeretlen területre tolja ki. Az emberi agy és a mesterséges intelligencia egyesítésére törekedve a Neuralink megtestesíti az archeofuturista célt, az emberi korlátok legyőzését. Ez nem mentes az ellentmondásoktól. Faye írásaiban arra figyelmeztet, hogy a féktelen technológiai fejlődés az emberiség spirituális lényegének erodálódását kockáztatja. A Neuralink arra kényszeríti a társadalmat, hogy szembenézzen ezzel a feszültséggel: lehetséges-e az emberi intelligencia növelése anélkül, hogy elveszítenénk azt, ami emberré tesz bennünket?” Erre határozott nemmel kell válaszolnunk, hiszen Musk ezen projektje egyenesen a transzhumanizmushoz vezet, ezzel újabb tradicionális identitást bontva le, a legalapvetőbbet, az emberit, melyet a darwinisták már így is az állat szintjére rántottak le, de Musk még mélyebben a szakadékba lökné, az élettelen anyag, a gépek világába. Hiszen a transzhumanizmus magának az ördögnek a találmánya, mely az Isten által teremtett tökéletes, bűnbeesés előtti embert parodizálja ki. Ezen vonalra Hoffmeister is felhívja a figyelmet: “Trump deregulációs éthosza felgyorsítja az ilyen technológiák fejlődését, paradoxont hozva létre, ahol az archeofuturizmus által elképzelt jövő megvalósul, de valószínűleg az alapértékek aláásásának kockázatával. A Neuralink egyszerre tükrözi az archeofuturizmus ígéretét és veszélyét, emlékeztetőül szolgálva arra, hogy a jövőt óvatosan kell hasznosítani az emberiség alapvető identitásának megőrzése érdekében.”
Musk Dél-Texas tengerparti részén létrehoz egy települést is Starbase City néven, mely “több lesz, mint egy űrkikötő. Egy újfajta emberi település prototípusa, amely a fejlett technológiát és a közösségi életet integrálja. Ez a kísérleti közösség tükrözi Faye megvilágosodását a lokalizált erőről: egy olyan világot, ahol a társadalmak az identitásban és a civilizációs célokban gyökerező új szerveződési formák elfogadásával alkalmazkodnak a technológiai felfordulásokhoz. Trump Amerikája, amelyet a határok és az önállóság retorikája hat át, felerősíti a Starbase kulturális visszhangját. Ez nem egyszerűen egy felfedező projekt, hanem a földhöz kötött globalizmus korlátaitól való függetlenség kinyilvánítása – egy lépés a decentralizált, de technológiailag felhatalmazott törzsek archeofuturista ideálja felé.” Ugyanakkor úgy tűnik számunkra, hogy ez a a technokrata, antiglobalista, elsőnek jól hangzó településkép valójában csak egy ugyanolyan ördögi karikatúrája a valódi tradicionális ősközösségeknek, az aranykori Nagy Közösségnek (Hamvas), mint amilyen a transzhumanizmus az embernek.
Ami biztos, hogy Musknak jelentős hatása lesz Trump ezen ciklusára, és az archeofuturizmus általa való beemelése jelentősen fokozhatja Amerika messiás (valóban ál-messiás) és világcsendőr identitását. “Musk befolyása a Trump-kormányzat alatt messze túlmutat az üzleti vállalkozásokon. Az X aktív használata lehetővé teszi számára, hogy alakítsa a közbeszédet és terjessze a jövőről szóló álmait. Ez összhangban van a „metapolitika” koncepciójával, amely a kulturális és ideológiai befolyás fontosságát hangsúlyozza, mint a politikai változások előfutárait. Musk gyakran provokatív és profetikus posztjai milliók fantáziáját ragadják meg, és olyan elvont fogalmakat, mint az űrgyarmatosítás és a mesterséges intelligencia etikája, kulturális jelenségekké tesznek. Trumpnak a közösségi média sajátos elsajátítása olyan környezetet teremt, amelyben Musk elképzelései virágozhatnak, bemutatva, hogy a technológiai metapolitika és a konzervatív nacionalizmus kölcsönhatása hogyan katalizálhatja a nagyszabású társadalmi átalakulást.”
“Musk vállalkozásainak pénzügyi sikere rávilágít az archeofuturizmus életképességére,” és arra, hogy a válságot tapasztaló emberiséget ezen áltradicionális, ha nem ellentradicionális irányzattal, amelyet a Tesla vezetője képvisel, meg lehet fogni. Ez így már “több mint egy mentális konstrukció – ez egy gazdasági és kulturális erő. A SpaceX értékbecslése ma már meghaladja a 350 milliárd dollárt, és ezzel a világ legértékesebb magánvállalkozásává vált. A Tesla dominanciája az autóiparban világszerte újradefiniálja a közlekedést, míg a Neuralink az ember-gép integráció ígérete miatt vonzza a befektetőket. Ezek a mérföldkövek azt mutatják, hogy egy társadalom képes úgy befogadni a technológiai innovációt, hogy közben megőrzi, sőt, újjáéleszti a jól bevált értékeit (ez azért erős állítás, hiszen a legnagyobb modernisták majmolják a Teslát, maximum az erőszakos LMBTQP-t elutasítva egy klasszikus liberális világnézetből – a szerk.). Faye térképét az elkövetkező napokról, amelyet sokáig „radikálisnak” minősítettek, Musk vállalkozásainak kézzelfogható sikere és Trump választási győzelme igazolja.”
“Az archeofuturizmus, amely egykor elméleti keret volt, ma már egy kialakulóban lévő valóság – egy új társadalom, amely a hagyomány és a technológia összeütközéséből születik, utat törve egy olyan jövő felé, amely egyszerre ősi és példátlan. Musk és Trump, bár módszereikben különböznek, egy új korszak építészei, ahol az archeofuturizmus lehetőségei már nem korlátozódnak a filozófia oldalaira, hanem a való világban bontakoznak ki” – zárja gondolatait az Arktos főszerkesztője.
Ha a Musk és Trump féle technokrata jövőkép valósul meg, nem hisszük, hogy rózsás jövő vár az emberiségre, hanem a tradicionális értékek modernek által való végső megrontása.
Nem állíthatjuk ugyanakkor azt sem, hogy a Hoffmeister által ismertetett archefuturisztikus elvek ne valósulhatnának meg, hiszen tudjuk, hogy “A szél ott fúj, ahol akar.” (Jn 3,8), ugyanakkor egy valódi tradicionális fordulat megtörténtét nem Trumptól és Musktól várhatjuk a fentebb említettek és kifejtett alapelvek okán. Hiszen egy ilyen fordulatra akkor számíthatunk csak, ha olyan vezetők kerülnek a népek fölé, akik Guénonnal szólva az emberi tevékenység egészére úgy tekintenek, mint ami lényegében a princípiumokból ered – zárjuk mi kritikai gondolatainkat.
Az elsötétülés, avagy a Kali-Yuga – René Guénon az emberalattiság koráról (I.rész)
(Geopolitka.ru nyomán Szent Korona Rádió)