Ahogy a modern filmipartól megszokhattuk: túlfűtött szexualizáció, indokolatlan rassztúltengés, és persze az elmaradhatatlan LMBTQP-lobbi. A legfelháborítóbb mégis az, hogy mind ezt egy pápa választást bemutató, egyházi szolgálatot teljesítő személyekről készült filmmel is megtették. Véleménycikk a Médiavadásztól.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Konklávé. Most adják a moziban. Ha a tartalmát nem nézzük, egész érdekesre sikeredett, pattanásig feszülő izgalmakkal (és zenével), amit egy pápaválasztásról szóló filmről nem is gondolnánk. Jó bepillantani egy még ma is élő hagyomány e régi szokásába, felemelő látni a tekintélyt parancsoló tradicionális öltözékeket, tárgyakat, épületeket.
De itt véget is érnek a pozitívumok. Az egyik konzervatív, régi rítust tisztelő pápajelölt egy agresszív, minden muszlimot és buzit a Teverébe lövetni akaró maradi bunkó. A másik afrikai konzervatív jelölt egy saját indulatainak parancsolni nem tudó, szexbotrányba keveredő figura. De csak most jön a java. A legvégén egy teljesen esélytelen bíborost választanak pápává, aki azon túl, hogy arab származású, ráadásként még az is kiderül róla, hogy hermafrodita, azaz férfi nemi szerve mellett petefészekkel és méhhel is rendelkezik. Amikor ezt a pápaválasztás Ralp Finnes által játszott lebonyolítója megtudja, szemet huny ezen apróság felett, és engedi, hogy a fazon az egyház élére lépjen.
Ez egy külsőleg a hagyománnyal foglalkozó, de annak értékeit szándékosan kiforgató és kigúnyoló film. A kitalált történetben a különböző irányzatokat képviselő, egymással óvodás módjára viaskodó éretlen férfiak helyett, egy szeretetet mindenek elé helyező bölcs „nőt” tesznek meg az egyház vezetőjévé, aki az „Ártatlan” pápai nevet választja. Ilyenkor mindig kiderül, hiába tett már eddig is számtalan engedményt a római katolicizmus a modern kor deviációinak, sosem lesz elég, mindig lesz lejjebb. Ez a film is ezt harangozza be.
Következetesen forgatja és gúnyolja ki a hagyományokat a filmipar
A Médiavadász korábban ‘Az ifjú pápa’ és ‘Az új pápa’ sorozatokat vette górcső alá, ahogyan mi is megírtuk.
Ezekben az alkotásokban a megkeseredett, magányos, kiégett vénemberként megjelenített XVI. Benedeken keresztül úgy ábrázolják a tradicionalizmust, mint ami egy korlátolt, begyepesedett, változásra képtelen, mindenféle spontaneitás és könnyedség híján lévő, idejétmúlt képződmény lenne, ami rég megérett a pusztulásra. Rendkívül ártalmas, főleg, hogy jelenleg az emberiség legnagyobb fegyverével, a média kihasználásával, vagyis a filmiparon keresztül manipulálják az emberek véleményét, ami ezek nélkül sincs valami pozitív véleménnyel sem a vallásról, sem a kereszténységről.
Aranybulla – identitásformáló „magyar Trónok harca” helyett nézhető dokumentumfilm
(Médiavadász nyomán Szent Korona Rádió)
