A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom minden évben megszervezi Ifjúsági Táborát, amely egyben belső tábor is a rendes tagság számára, és felnőtt fejjel ugyanúgy élvezhető programsorozatot kínál. A tradicionális szemléletmód alapján szervezett tábor egyedülálló Európában, mivel kontinensünkön a valódi szellemi talapzat megingott, és mindent átsző a dekadens modernitás. A tábornak egyáltalán nem célja a szórakoztatás, az egyéni igények kiszolgálása, mégis évről évre egyre nagyobb sikert arat. Szervezőket és résztvevő fiatalokat kérdeztünk azzal kapcsolatosan, miről is szól a nyár egyik legizgalmasabb eseménye.
Jövő évi Ifjúsági Tábor időpontja 2025. augusztus 10–17.
A helyszín – egy elszigetelt erdőség – Budapesttől tőszomszédjában terül el, mégis olyan, mintha évszázadokat utazna az, aki a vármegyések táborába érkezik. Nemcsak a külsőségek – fegyverek, pajzsok, ostromgép –, hanem a szellemiség is olyan, amely Európában utoljára meghatározó módon a középkor során lehetett jellemző, és manapság talán már csak Keleten fedezhető fel; ott is csupán sporadikusan. A modern embertípust, a materializmust és az önzőséget itt hátra kell hagynia annak, aki be akar illeszkedni. A tárgyalt témák sem könnyűek, hiszen szóba kerülnek az élet nagy kérdései – élet és halál, szerelem és családalapítás, hivatás és helytállás –, de közben a fizikai gyakorlatok is embert próbálóak. Legyen szó akár edzésről, akár pajzsfalas gyakorlatról, oda kell tennie magát minden fiatalnak.
Mind reggel és este zászló felvonás-levonás
A hagyományőrzés itt nem csak ruhákban, fegyverzetekben jelenik meg, a harcos eszmeiség pedig nem merül ki az üres militarizmusban vagy erőszakkultuszban: itt valódi, szellemi hagyományok ápolását végezzük. Ahhoz a minőséghez való visszatérés kívánjuk elősegíteni, amiről legkésőbb 1945-ben lehasítottak minket, de már előtte is folyt a bomlasztása bizonyos háttérhatalmi erők által – kezdi annak ismertetését Barcsa-Turner Gábor, a HVIM társelnöke, a tábor főszervezője, miért is egyedülálló a mozgalom ifjúságképzési programja, amelynek központi rendezvényei, sőt intézményei a nyári táborok.
Az oktatási-nevelési módszerünk is egyedülálló, amit ebben a formában 2018 óta kísérleteztünk ki a táborok és a hétvégi ifjúságképzések alkalmával, de benne van a szervezet 23 éves múltja és sava-borsa – meséli Barcsa-Turner. Szinte minden egyes nap egy adott téma köré rendeződik: ezek kibontását frontális, összegző, alapozó előadással nyitjuk meg, majd bővítjük a kört több előadó, idősebb vármegyés, esetleg vendégelőadó meghívásával, aztán este kötetlen keretek között tovább bontogatva a tematikát bevonjuk a fiatalokat is a beszélgetésbe. Viszont, ami nagyon fontos, hogy nem “tematikus” táborról van szó: nem katonai, nem küzdősport, nem hagyományőrző, de nem is csak önismereti tábor ez, hanem mindezek összessége; sőt, a meghaladás értelmében annál is jóval több.
Barcsa-Turner Gábor előadás közben
Valljuk, hogy szükséges a tradicionális identitások teljes körének helyreállítása, ugyanis ezeket módszeresen lebontotta a liberalizmus, pedig a vallási, kulturális, nemzeti, nemi, emberi identitások mindegyikére szükségünk van. Nem emelhetünk ki egyet, mivel nem elég csupán a nemzettudatra támaszkodni, csak “nacionalistának” lenni, de nem elég kizárólag vallásosnak sem lenni. Az ilyen hozzáállás egyfajta szektásodás (részekbe ragadás) volna, vagy súlyosabb esetben szubkulturális menekülőút. Mi az ember egészét képviseljük, a valaha létezett normalitást. A modern embernek nincsenek identitásai, ezért nincs semmilyen talapzata. A jobbak eljutnak addig, hogy például szükség van az istenhitre, illetve fontos a nemzeti öntudat, de szerintünk ez is kevés (bár fontos), illetve bármelyik túlhangsúlyozása a másik rovására hiba volna. Mi hierarchiába rendezve az összes tradicionális identitásra hangsúlyt fektetünk. A technikai, látványos programok pedig illusztrálják az adott nap témáját, illetve biztosítják a mozgást és az atmoszférát. Próbálunk eleve olyan légkört kialakítani, hogy mindenki úgy érezze, hazaérkezett: a fegyelmezés, de a dicséret sem önmagáért van, nem öncélú, hanem egy organikus egész része. A táborban megnyilvánuló közösség egésze (a mozgalmunk tagjait beleértve) szerves egységet képez – fejti ki a tábor főszervezője.
Kolonits László előadása a fiataloknak
Az ifjúságra normális esetben az energiák túláradása jellemző, de korunkban ezek az energiák hiábavalóságok által nyeletnek el. A modernizmus bizonytalanságot eredményező értéksemlegességét, értékválságát mára a posztmodern éra ál- és ellenértékei kezdték felváltani. A fiatalság dinamizmusa semmivé válik, vagy rosszabb esetben negatív célok felé terelődik – kezdi az alapokat vizsgáló gondolatokkal Kolonits László, aki szintén táboroztató, a HVIM vezetőségi tagja és nem mellesleg a DuoGladii folyóirat főszerkesztője. Ezt a helyzetet tovább gördíti az oktatás és nevelés eltévelyedése, elégtelen volta, amelynek egyik oka a pedagógus szakma és a szülői szerepek elnőiesedése.
A tábor – folytatja Kolonits – egyfajta detoxikációval, tudati méregtelenítéssel indul, majd kezdetét veszi az a folyamat, aminek keretében a fent említett túláradó energiákat próbáljuk meg jó irányba fordítani, mondhatni becsatornázni vertikális, felfelé vivő irányba. A fizikai és a vele összefüggő mentális terhelés célja a liminális, mintegy beavatásközeli helyzetek előidézése, a szellemi képzés pedig a vértezetet adja a jó irányban maradáshoz, a felfelé emelkedéshez. A táborozókban tudatosítani igyekszünk – teszi hozzá –, hogy minden más tettet meg kell, hogy előzzön a belső tett. Csak azután lehet rendet tenni a külvilágban, ha már magunkban rendet teremtettünk. Ennek pedig az egyik legfontosabb része a modern babonák – haladás, evolúció, materializmus, pozitivizmus, demokratizmus stb. – szétzúzása. E meggyőződések helyét tradicionális ellentétpárjaik kell, hogy elfoglalják, mint például az involúció tételezése, a metafizikai irányultság, a teisztikus szemlélet, a hierarchia és a meritokrácia igenlése.
Baranyi Tibor Imre
Horváth Róbert
Valódi tudást szeretnénk átadni – veszi vissza a szót Barcsa-Turner Gábor. Nem lexikálisat, nem technikait, hanem tudást a világunkról, tudást az Eredetről. Ennek a tudásnak a megszerzéséhez pedig alapokat, fegyverzetet biztosítunk, mint például az önismeret, illetőleg szempontokat a liberalizmus felismerésére. Olyan szellemi tekintélyeket hívunk előadni, akiket mi magunk is tanítóinkként tisztelünk: Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert előadásai életre szóló muníciót adnak a tradicionális szellemiséggel ismerkedőknek. Mellettük azonban felnőtt egy újabb generáció is, akik ugyan fiatalabbak, mégis komoly életutat jártak be, mint például Cserép Csongor, aki leginkább a pszichológia területén örvend elismerésnek, ugyanis nem a modern, elkorcsosult irányvonalat, hanem az örökérvényű szellemiséget képviseli a praxisa során is. A táboroztatók többsége eleve pedagógus, így a szakértelem ezen a téren is megvan – összegzi a vármegyés vezető.
Táborozók gondolatai
Néhány fiatalt felkértünk, hogy hazaérkezve röviden foglalják össze a táborral kapcsolatos gondolataikat, tapasztalataikat.
Péter (15 éves)
Tábor intenzitását tekintve úgy tapasztaltam, hogy keddig nagyon kemény volt, majd szerdán lágyabb, utána pedig még egy kicsit enyhült a fizikai terhelés, meg a mentális nyomás is. Persze így is keményebb volt, mint bármilyen más tábor.
Éjszakai ébresztő és teljes menetfelszerelés összepakolása
Az előadások – ahhoz képest, hogy napi átlagban 2 előadás volt –, mindegyike felmutatott valamilyen értéket, és mind érdekfeszítő volt. Szó volt a világ folyamatairól, korszakairól, és hogy azokat milyen érdekek irányítják, a végidőkről, a tradicionális szemléletmódról és a harcos szellemiségről, amely az egyik legjobban kivesézett téma volt, és a legfontosabb is. De én személy szerint hiányoltam a magyar őstörténetet, mert itt “csak” azt tudtuk meg, hogy hová tartunk.
Nagyobb súlyú, akciódús programok a pajzsfal és a tüntetés voltak, emellett pedig retorikai feladatokon is részt kellet venni. Emlékezetesek a Boti bácsi és a Gábor bácsi által tartott íjászatok is, mivel előtte csak technikai dolgokról hallottunk, de amint a szellemi vetületek is szóba kerültek, a táborban is jobban éreztem magam, és a lövéseim is pontosabbak lettek.
Ami a legnagyobb hozománya volt a tábornak számomra, hogy határozottabban tudok fellépni a testi igényeim halasztásával kapcsolatban, és már nem zavarna, ha egyetlen hálózsákkal kellene éjszakáznom az erdőben. Emellett növelte a küldetéstudatomat, és így határozottabb is lettem.
Zoltán (20 éves)
Kíváncsian, izgatottan, de kissé aggódva vártam a tábort. Kíváncsian, mert tudtam, hogy sok élménnyel fogok gazdagodni, jelentős szellemi tudást kapok, és jobban megismerhetem majd a Mozgalmat, illetve a bajtársakat. Izgatottan, mert abban is biztos voltam, hogy sok új, normális emberrel fogok megismerkedni, hogy akár új barátokat is szerezhetek, hogy itt nem a középszerűsködés és a finomkodás, a puhányság lesz a jellemző, hanem a nagyszerűség és belevalóság, életrevalóság. Viszont valamennyire aggódva is, mert felvetődött bennem a kérdés, hogyan fogom majd bírni a megpróbáltatásokat? Nem én leszek-e a gyenge láncszem? Például küzdősportokban sosem voltam jó, de tudtam, hogy ezek is lesznek majd a tábor alatt. Valamint amiatt is aggódtam, hogy mennyire lesz a táborozók szívatására kihegyezve a program.
Aztán elérkezett a tábor első napja, lelkesen érkeztem meg. A helyszín ideális egy ilyen rendezvény számára, bár én sokkal nomádabb körülmények között is meglennék. A modern civilizációból való kiszakadás így is rendkívül üdítő volt. A tábor menetrendje jól volt felépítve. Azzal, hogy az elején nagyobb volt a szigor, fárasztóbbak voltak a programok, keményebbek voltak edzések, meg lett adva az alaphangulat, és hatékonyan lettünk kimozdítva a komfortzónánkból, ami jó. Bár emiatt itt még azt éreztem, hogy inkább szívatós tábor lesz, ez a későbbiekben megcáfolódott.
Színi előadás
A tábor elején történt éjszakai ébresztések a későbbiekben nagy megbecsülést adtak a nyugodt éjszakáknak, amikor tudtunk aludni. Erre szükség is volt, ugyanis a szellemi tartalom a tábor során egyre komolyabbá vált, amit nehéz lett volna a vége felé értelmesen befogadni, ha teljesen kifáradunk. A tábor íve nekem kifejezetten tetszett, főleg azokkal együtt, hogy az izgalmasabb programok is inkább a vége felé kerültek sorra. A vezetők és táborozók között is egyre közvetlenebbé vált a kapcsolat, és az előadásokon is mind magasabb szintekre jutottunk. Szóval mint az életben, hasonlóan nőttünk föl itt, a táborban is. Éppen ezért erre a táborra különösen igaz, hogy végig itt kell lenni, elejétől a végéig, különben nincs sok értelme. Szóval talán mondhatjuk, hogy egy ütős kezdést követően olyan tábor alakult ki, ahol minden nap még jobb volt, mint az előző, ezért az egész egy nagy, pozitív élménnyé vált, ráadásul a középszerűségtől teljesen mentesen.
Amik miatt aggódtam, azok miatt hiába. Végig jól tudtam teljesíteni, és a tábor eleji kötetlen küzdelem is kulturált harcművészetbe ment át a tábor végére. A többi táborozóval nagyon jó közösség kovácsolódott össze; valóban olyan emberek jöttek ide, akikkel érdemes együtt lenni, de akikből sajnos nagyon kevés van a világban. A programok közül nehéz kiemelni, hogy melyik volt a kedvencem, mindegyik nagyon jó volt, együtt alkották a tábort; de talán az utcai harc szimuláció volt a legizgalmasabb, legemlékezetesebb számomra, bár messze nem a legkellemesebb.
A nélkülözhetetlen utcai harc szimuláció
Voltak kellemes, élvezetes programok, és voltak kevésbé olyanok, de ez a tábor nem a kellemességről szólt, annál sokkal többről. Az előadások nagyon sokat adtak szellemi téren, a tradicionális létszemléletet és több témát, kérdést rendkívül érthetően és alaposan jártunk körbe; nem hiszem, hogy bárhol máshol ilyen tanítást kaphatnánk, úgy, hogy közben hasonló táborban vagyunk.
Egyébként a szellemi táplálékon túl a testi táplálékra sem panaszkodhattunk, végig bőven elég és nagyon jó ételeket kaptunk, valamint az utolsó nap végén egy nagyon kiváló hangulatú búcsúestet is. Szóval sok és sokféle táborban voltam már eddigi életem során, de azok nem is hasonlíthatók ehhez, ebben a táborban sokkal több érdemi tartalom van, mint bármi másban.
Viktória (16)
Egy matrica hívta fel a figyelmemet a táborra: “Ahol harcosok születnek…”. Gondoltam akkor kipróbálom. Kicsit félve mentem, mert nem ismertem senkit előtte, de sok tapasztalatot és élményt szereztem a hét folyamán, így nem bántam meg, hogy részt vettem. Örülök, hogy tényleg jó társaságot ismertem meg, és hogy egy kis időre kikerülhettem a nyüzsgő világ mindennapjaiból. Hamar eltelt az idő telefonok nélkül is, és már csak arra eszméltem fel, hogy vasárnap van. Élveztem, hogy sok különböző, változatos témájú programban volt részünk, így sose unatkoztunk.
Közös étkezés
Nekem kimondottan bejöttek az éjszakai ébresztések, bár elvileg lányoknak a fizikai megterhelés része nem volt kötelező, én mégis többször megpróbáltam odaállni. A szombati koncert tökéletesen levezette a hetet. Az előadások is jók voltak, és tetszett, hogy összefüggtek egymással. Az ételek finomak voltak, meglepődtem, hogy mi mindent lehet egyféle alapanyagból, illetve tábori körülmények között csinálni. Ami a kérdéseket illeti, megfogalmazódott bennem egy-kettő, amit utólag is fel tudok tenni a tábor előadóinak, így a kapcsolat élő marad. A tábor végére elfáradtam… Összességében, igazi kihívás volt számomra, erőpróba és visszacsatolás önmagamnak azzal kapcsolatosan, hogy miben kell még fejlődnöm: például egy vitában való részvétel, vagy egy beszéd megtartása még feladja a leckét.
Következő Ifjúsági Tábor időpontja 2025. augusztus 10–17.
További képek:
(Szent Korona Rádió)
Előző évi beszámolók
A jövő szellemi elitjét képzik a HVIM táboraiban – Képes, videós beszámoló