Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Másrészt az emberi egyéniséget jellemző pszichikai princípium kettős természetű: a tulajdonképpeni észbeli elemen kívül az egyéni tudathoz szintén hozzátartozó szentimentális vagy érzelmi elemeket is magában foglalja, ami azonban az értelemtől még távolabb esik, és egyidejűleg a szervi feltételektől még szorosabban függ, tehát a testi vagy érzéki világhoz még közelebb áll. Ez az új megkülönböztetés, noha a sajátosan individuális bensejében alapozódik meg, következésképpen pedig kevésbé alapvetően, mint az előbbi, mégis sokkal mélyebb még annál, semhogy első pillantásra fel ne ismerhetnők; pedig a nyugati filozófia sok tévedése vagy félreértése, különösen annak pszichológiai formájában a látszat ellenére abból ered, hogy ezt ugyanúgy nem ismeri fel, mint az értelmet, vagy az észbelit, vagy legalábbis annak valódi jelentőségét félreismeri. Mi több, a megkülönböztetés, sőt azt is mondhatjuk, hogy ezeknek a tulajdonságoknak az elválasztása megmutatja, hogy magában az egyénben az állapotok, vagy pontosabban a módosulatok igazi sokfélesége létezik, noha ez a maga egészében a teljes lénynek pusztán egyetlen állapotát képezi; a rész és az egész analógiája, mint egyébként mindenütt, itt is jelen van. Így tehát a teljes lény állapotainak hierarchiájáról beszélhetünk; csakhogy az egyén tulajdonságai, ha lehetséges kiterjedésükben meghatározatlanok is, számszerűleg meghatározottak, és több vagy kevesebb részre való felosztásuk egyszerű ténye nagyobb vagy kisebb távolságra kiterjesztett felbontás révén nyilván semmilyen új lehetőséget nem nyújt számukra, miközben, ahogy már mondtuk, a lény állapotai saját természetük révén valóban meghatározatlan sokaságúak (a megnyilvánult állapotokhoz viszonyítva), ez pedig az Egyetemes Létezés minden fokán ugyanígy van. Azt mondhatnók, hogy egyéni síkon a megkülönböztetés csak felosztás révén megy végbe, és hogy ezzel ellentétben egyénen kívüli síkon megsokszorozódás révén; itt tehát, mint minden esetben, az analógia ellentétes értelemben érvényesül.
Egyáltalán nem szándékozunk itt belemenni a különböző egyéni tulajdonságok és szerepeik vagy kölcsönös hatáskörük speciális és részletes tanulmányozásába; ez a tanulmány legalább annyiban szükségszerűen inkább pszichológiai jellegű lenne, hogy ragaszkodnánk ezeknek a tulajdonságoknak az elméletéhez, amit egyébként elég megnevezni ahhoz, hogy saját tárgyai világosan definiálva legyenek ezáltal, természetesen azzal a feltétellel, hogy általánosságban maradnak, ami számunkra jelenleg egyedül fontos. A metafizika hatáskörébe nem tartozó, többé-kevésbé finom elemzésekhez hasonlóan, amelyek egyébként annál hiábavalóbbak rendszerint, minél finomabbak, ezeket nagyon szivesen átengedjük azoknak a filozófusoknak, akik a bennük való tetszelgéssel kérkednek, másrészt az emberi lény szerkezetének kérdését jelenleg nem áll szándékunkban teljesen kifejteni, ezt egy másik műben már megtettük, ez felment a jelenleg minket foglalkoztató témával kapcsolatban csak másodlagos fontosságú kérdések bővebb kifejtése alól.