A NER “összefideszezte” az államalapítást?

A balosoknak minden évben az egyik legnagyobb okuk a rikácsolásra az augusztus 20-a. A Fidesz egyre nagyobb hangsúlyt fektet erre az ünnepnapra, ami rendszeresen kiváltja a “mindenszarizmusban” szenvedő baloldaliak haragját, akik mindenben csak a markukat dörzsölő oligarchákat és a fölöslegesen elszórt milliókat látják, amik mehettek volna a szegényeknek is. De hogyan álljon az államalapítás ünnepéhez egy jobboldali, aki elutasítja az áljobboldali Fideszt? Erről szól Ábrahám Barnabás cikke, ami a Kuruc.Info hasábjain jelent meg.

Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

Természetesen az ünnep szentsége legkevésbé sem erről szól, de a minap belefutottam egy Népszava-cikkbe, ahol a szerző augusztus 20-át és az államalapítást a „semmi ünnepének” nevezte, ugyanis nem datálódik egyetlen egzakt történéshez sem, hiszen az államalapítás nem egynapos történet. Persze az olvasó most bizonyosan azt kérdezi, amire mindannyian gondolunk, amikor szóba jön a Népszava, nevezetesen, hogy egyáltalán még miért létezik, de hát ezek a „túlélők” már csak ilyenek, valahogy mindig természetellenesen hosszú ideig elvegetálnak.

Lényeg, hogy az írás inkább a NER ekézésére van kihegyezve, semmint magára az államalapításra, előbbi persze egyáltalán nem baj, finoman szólva sem áll jól az ország szénája. De mindezekre még visszatérünk.

Aztán tovább szőttem a gondolataim, és az alábbiakat már a népszavás írástól teljesen függetlenül írom, mert éppenséggel ezt a hibát amúgy nem követte el. A nemzet számára fontos ünnepnapokat – és itt most nyilván nem az adott rendszer által ránk erőltetett, a magyarság szempontjából jelentéktelen vagy káros „ünnepekre” gondolok, mint például április 4. – és azok jelentéstartalmát végzetes és kártékony hiba egy jelenleg regnáló, negatív színezetű kormányzat ténykedéséhez hasonlítani bármilyen tekintetben. Egyszerűbben fogalmazva, István államalapítása, politikai és uralkodói működése nem lesz jelentéktelenebb azért, mert a NER nagy hangsúlyt helyez az augusztus 20-ai ünnepségekre.

Ez a fajta teljes anakronizmus sokszor esztelen fröcsögésben szokott manifesztálódni, ahol az Orbán-rendszer vélt vagy valós hibáit kivetítik az ezer évvel ezelőtti államalapításra, a nemzeti gondolatot és a kereszténységet összességében támadják, kontinuitást sejtetve ezzel az akkori és a jelenlegi cselekedetek között.

Így lett sokak szemében a kereszténység vagy a nemzeti értékek tisztelete szinonima a NER rendszerével, az orbáni politikával. Ez természetesen végzetes hiba, és az előbbiek számára meglehetősen degradáló is, főleg, hogy másik oldalról a kormány még igyekszik is ráerősíteni ezekre a helytelen megállapításokra (amely egyébként odáig fajul, hogy a tisztességes hazafi lassan tényleg kerülni igyekszik a jobboldali jelzőt). Kommunikációjuk szerint ők – mármint a NER – jobboldaliak, a nemzeti és keresztény értékeket tekintik origónak, megóvják az országot a harmadik világból fenyegető bevándorlástól stb-stb.

Nos, ilyen kereszttűzben kell manapság tengődni nemzeti ünnepeinknek, valljuk be, nincs könnyű dolguk. Azonban az államalapítás ünnepe olyan kiemelt jelentőséggel bír egy nemzet életében, amit lehet, hogy manapság a Népszava újságírója mellett még többen nem értenek, ám egy egyszerű példával szemléltetve: ha egy háznak nincsenek erős alapjai, készülhet bármilyen jó minőségű nyersanyagból, össze fog dőlni. Így augusztus 20-a az egyik, ha nem a legfontosabb nemzeti és állami ünnepünk, alapvető identitásképző, mely nélkül ezeréves magyar állam sem létezne, így értelemszerűen semmi más sem, amelyre ebből az időszakból büszkék vagyunk.

Az pedig, hogy „ezen a napon nem történt semmi”, meglehetősen könnyen feloldható. Egyrészt – mivel az államalapítás egy hosszú folyamat volt – ki lehet és ki kell jelölni egy ünnepnapot, mely mindezt tető alá hozza az utókor számára, másrészt a Szent István-nap az évszázadok során szorosan összefonódott a Szűz Mária-kultusszal. Nagyboldogasszony napja rendkívül közel van, s maga István ajánlotta az országot Szűz Mária oltalmába. Ezenkívül ehhez az időszakhoz számos népszokás is kapcsolódik, nem beszélve az aratásról, a „magyar kenyér ünnepéről”, így augusztus 20-a egy remek választás abból a célból, hogy ezt a „csomagot” összefogja és egységesen reprezentálja.

Ezt az egységet egyébiránt a Horthy-korszakban sikerült a legkielégítőbb módon megjeleníteni, melynek legfőbb állomása egyértelműen 1938 volt, amikor nem csak Eucharisztikus Kongresszust rendeztek Magyarországon, de Szent István-emlékévet is, lévén, ekkor volt államalapító királyunk halálának 900. évfordulója. (Mindezt egyébként kiválóan bele lehetett illeszteni a magyar birodalmiság és a revizionizmus gondolatkörébe, de ez már egy másik publicisztika témája.)

Összességében tehát augusztus 20-a kiemelt identitásteremtő állami ünnepünk, melyet időlegesen elhomályosíthat ugyan az orbáni politika kétarcúsága vagy a lumpenproletárok hőzöngése a tűzijátékon, miközben annak szurkolnak, hogy mossa el ünnepünket az eső, de mindez mit sem változtat azon, hogy Magyarország immáron több mint ezer éve a keresztény Európa nélkülözhetetlen alkotóeleme, melyet az elmúlt hosszú évszázadok harcai és megpróbáltatásai is ékesen bizonyítanak.

Trón és Oltár – Szent Istváni állameszmény

“Az engedetlenség valójában pestis” – Szent István intelmei (részletek)

(Kuruc.Info nyomán Szent Korona Rádió)