Baranyi Tibor Imre legújabb, Útmutatás – Kérdések és válaszok a szellemi úton c. művében létfontosságú szellemi kérdésekre kaphatunk választ, melyek ismerése elengedhetetlen a törekvő, saját egzisztenciájukra kicsit is adó emberek számára. A könyvben “hétköznapi” úton járó tanítványok tettek fel kérdéseket a saját fókuszukban aktuálisan munkálkodó témákban, amelyre az adott válaszok összegyűjtésre kerültek a világ javát szolgálván. Alább csak három kérdést és választ teszünk közzé, a teljes kötet ide kattintva rendelhető meg.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
014. Kifejtené kérem a különböző férfi és női típusokat isteni aspektusok alapján? Különös tekintettel a modern korban tapasztalható gyalázatos tendenciákra a párkapcsolatokkal, házassággal és válásokkal kapcsolatban. (Aquila)
Minden tradicionális civilizációban ismerték a férfiúiság és nőiség megélésének és valóságának különböző hierarchikus szintjeit. Itt legalább három szintet érdemes megkülönböztetni, amelyek a nemek kvázi mennyei vagy égi átélésének szintjével, a pusztán földi, evilági szinttel, valamint az alvilági, démoni, a szubtelluricitás erői által meghatározott szintekkel kapcsolatosak.
A teljesség igénye nélkül, mintegy illusztráció gyanánt megemlítem, hogy a görög-latin hagyományban, főként mítoszok nyelvén ismert szintek közül az alvilági-tellurikus-khtonikus szintet a férfiasság esetében a Hephaistos-Vulcanus princípium alsó vetületei képezték. Ennek még alább szállt mai megfelelője a primitív macsó, a kizárólag és jó esetben biológiai értelemben vett, nemző „férfi”, a self-made man testiségbe zuhant egoisztikus kategóriája, a kényszerítő erejű szexuális vágyak láncra vert rabja, folyamatos koitálási kényszerrel, vad, zabolázatlan karakterrel, mindig a legalacsonyabb rendű nők, a szilikonnal feltöltött plázanők és műkörmös, fitnesz-szalonokba járó tetovált műnők és hasonló visszataszító jellegzetességekkel leírhatók örök rászedettje: a primitív hódítási technikákkal operáló, pénzközpontú, emberalakú démoni nőstények által megigézve és végletesen mozgatva. Ez a típus a szexualitásban csak testi koitálási kényszert él meg, s a nőnek vagy rabszolgája, vagy azt primitív izomerővel, vagy lelki agresszióval ideig-óráig uralja.
A nőből nem ért semmit. Maradéktalanul a szexualitás foglya. Erre a modern típusra vonatkoztatható módon szinte nincsenek is tradicionális adalékok, annyira új és tipikusan modern. Mindenesetre női kiegészítője a boszorkány princípiumból, Hekaté, Lilith, Durga, és hasonló ellenistennői ellenprincípiumokból kiindulva írható le. Itt a szexualitás transzcendálása fel sem merül, a nemek között az állati vonzás és manipulált szenvedély jegyében kizárólag viszály, állandó „játszmázás” és többé-kevésbé ellenséges viszony ismert. Ez a nőtípus többnyire frigid, a szexualitást még biológiai szinten sem képes élvezni (ez az anti-extatikus elem lényeges a hatalmi ambícióihoz), azt démoni haszonszerzési célra használja, folyamatosan „macsó” áldozataira les és vadászik. Ez a szint egyre korlátlanabb teret nyer a modern antitradicionális világban, ami ezt a típust a reklámok és filmipar világának szintjéig leszállva valósággal fetisizálja. Az ilyen nő, amikor „,felöltözik” valahova, mindig kurvának öltözik, mert a legalpáribb és legvaskosabb csábításon, hódításon, a „megkívánva lennin” kívül semmi egyebet nem tud a férfi vonatkozásában elgondolni. Férfiképe fájdalmasan primitív, a hímet csak hülyének és mozgatandónak nézi, s kiegészítő „párja” valóban az is, akire pusztán átmenetileg, biológiai-testi megtermékenyülés és/vagy anyagi prosperálás végett formál fellengzős igényt. Ez a típus nem tud méltón megöregedni, s jutalmul végül kivénhedt boszorkánnyá, banyává válik. Íme a par excellence modern nőtípus. Aki nem reaktív, tehát nem a szellemi férfi akciójára reagál aktívan, hanem szellemi értelemben passzív: nem visszatükröz, nem Isten-szülő, hanem elnyel. A feloldás, elnyelés az ő sötét lényegnélküli „lényege”.
Nem ennyire nyíltan démonikus a „tudós nő” kiváltképpen szcientista értelemben, vagy a business woman és a modern világ egyéb feminista kreatúrái, de ezek is – sokszor erősen aszexuális -visszataszító teratómák. A nemek magasabb szintű képviselőinek klasszifikáláshoz ugyancsak a tradicionális világ idevágó adalékai és ábrázolásai nyújthatnak megfelelő támpontokat.
033. Milyen hatással van az elme működésére és a tudatállapotra a képernyő függőség, főleg az úgynevezett okostelefon használata, de tágabban ide értve minden újkeletű számítástechnikai eszköz állandó használatát is? (J. T.)
A hatások és következmények kétféle körével kell számolni: csekély – beetető jellegű – pozitívval és súlyos negatív hatások áradatával.
Kezdjük az átlag „felhasználó” számára jóformán nemlétező pozitívummal: ma az úgynevezett okostelefonok révén az ember zsebében elfér szinte a világ összes könyv-, kép- és filmtára. Ha ebből valaki pozitívan képes szelektálni, könnyedén hozzájuthat a világ legfontosabb szellemi, tudományos és kulturális alkotásaihoz, tanításaihoz. Ez azonban nem szokta érdekelni a “felhasználókat”. Shakespeare-t vagy Rilkét elenyészően kevesen olvasnak a zsebükben hordozott lehetőséget kihasználva, a szentkönyvek tanulmányozásáról nem is beszélve… Alacsonyabb szinten megfelelő és extramarginális elismertségű honlapok és hírportálok különböző nyelveken a momentán samsārai eseményekben való helyes eligazodás segédeszközei lehetnek, ehhez azonban tudni kell, ki és mi tekinthető hitelesnek.
A súlyos negatívumok három fő csoportjából az első tartalmi, a második funkcionális, a harmadik pedig testi-egészség- ügyi természetű.
A képernyőnézés, pláne képernyő-függés tartalmi természetéről sokan sokat beszéltek már. Alattomos, sötét modern propaganda rejtőzik a legártatlanabbnak vagy legizgalmasabbnak tűnő mediatartalmak elsöprő többségében. Ezek mentális deviációt kiváltó, fenntartó és fokozó hatalma masszív és veszedelmes. Még az „éberebb”, kritikai attitűddel rendelkező befogadó sem képes a legtöbb esetben mindent mindig átvilágítani és helyre tenni. Ennek ugyanis elvi előfeltétele a – mi szempontunkból – tökéletes létszemlélés aktív és eleven jelenléte lenne. A mainstream és úgynevezett „közösségi” media súlyosan ember- és szellemellenes, sőt egyre kifejezettebben szatanikus volta egyértelmű, ehhez kétség nem férhet. Tulajdonosai hatalmi érdekeit szolgálja több síkon és több értelemben: nem csupán sötét káros ideológiák, viselkedési es életmódbeli szokások, hozzáállások szuggesztív terjesztésével és fenntartásával, hanem egy még ennél is veszedelmesebb módon: a tudati funkciók degenerálásával, ami már a fent említett második kategóriával kapcsolatos.
Szigorúan tradicionális szempontból még az esetleges pozitívumoktól való függés is súlyos negatívum.
Az interaktív vagy ,,klikkelős” mediafelületek a szakirodalomban „dopamin-hatással” leírt jelenség révén alakítanak ki függést az emberekben. Ez egy benső doppingszer, ami sikerélmény hatására keletkezik az emberben. Valós teljesítmény és valós siker hatására ez természetes motiváló jelenség, ám a „közösségi mediában” a like-ok és „szívecskék” bugyuta formájában bármilyen a közvélekedésnek megfelelő és tetsző tartalom közlése kapcsán könnyedén megszerezhető. Az illető a nagy semmitől sikerélményt szerez, dopamin jön létre benne és rövid úton egy valós teljesítmény nélküli hamis és álboldogság függvényévé válik. Mondhatni digitális heroinfüggő lesz.
Ami a tudatfunkciókra gyakorolt káros hatásokat illeti, a készen kapott, főleg mozgóképek fogyasztása esetén azonnal úgyszólván lekapcsol a benső képteremtés, az imagináció folyamata, mert azt a külső kép illegitim módon helyettesíti. Elsorvad a fantázia, a képzelőerő, aminek a hátterében mindig működik az akarat. A mediafüggő fogyasztó egy idő után éppen a legfontosabb tudatfunkció, az akarat vonatkozásában akarni képtelen zombivá silányul. És ez a mediaipar hátterében álló erők és entitások egyik első számú célja, hiszen az akaratgyenge vagy akaratnélküli embertömeg könnyedén és tetszőlegesen befolyásolható és irányítható. A képernyőbe bámuló ember tulajdonképpen növényi szintre süllyed, testérzékelése megszűnik egy olyan hipnotikus transzban, amely elfeledteti vele a nyomorúságos modern világban betöltött nyomorúságos szerepét, individualitása fájdalmas korlátjait. A növények nem mozognak: így jön létre a képernyőbe bámuló egy négyzetméteres ember, akiben a mozgás hiányában a logikus és tematikus gondolkozás, ha egyáltalán kialakult benne, szintén sorvadásnak indul. A mediafüggőket egy idő után a világból nem érdekli semmi és senki, valódi személyes kapcsolataik nincsenek vagy elsorvadnak. Indulatkezelő képességük nullára csökken, megszokva, hogy ha valami nem tetszik a képernyőn, azt azonnal ,,leklikkelik”. Létezik már digitális demencia is, egyre fiatalabb kortól
kezdődően.
A negatívumok harmadik csoportja a szomatikus problémák kiváltásával kapcsolatos. A talán legenyhébb szinten népbetegség lett a mobiltelefonok kényszertartásától az úgynevezett „pattanó ujj”, ami a kéz inait, ínhüvelyeit érinti: behajlított ujjak nehézkes, fájdalmas kiegyenesítésekor pattanó hang hallatszik, amit az ínhüvelybe szorult ín megakadása, majd kiszabadulása bocsát ki. Az adóvevőként funkcionáló készülékek sugárterhelésének súlyossága nehezen megállapítható, hiszen ezeket az adatokat ,,üzleti érdekből” rendre elhallgatják vagy bagatellizálják. A sugárzások kapcsán a kérdés mindig az expozíciós idő, ami valós határértékeken felül súlyos élettani problémákat okoz. A szóban forgó eszközök és az azokon futó alkalmazások fejlesztői úgynevezett „,fertőzésmentes” iskolákba igyekeznek járatni a saját gyermekeiket, ahol a képernyők és a horribile dictu „okos eszközök” kapcsán null-tolerancia van érvényben. Ez tulajdonképpen önmagában mindent elárul ezen technológiai eszközök valós mibenlétéről, valamint a létrehozatalukban és elterjesztésükben részt vevők szándékairól.
096. A tradicionális tanítások szerint a szellemi útra csak az léphet, akiben nincs félelem. Félni sok mindentől lehet: adott esetben fenyegetést jelentő konkrét fizikai létezőtől, szeretteink elveszítésétől, asztrális lényektől, szellemektől, a haláltól, vagy méginkább a túlvilági lét sötét lehetőségeitől, a sort hosszan lehetne még folytatni. Hogyan lehet megszabadulni mindezektől a félelmektől? (Arti- fex)
– Korábban [lásd 018. – a szerk.] volt már szó a félelmektől való megszabadulásról. Az „erőt” itt értelmileg a félelem megszüntetéséhez szükséges „erőt adó erényként” érdemes felfogni. Eszerint tehát négyféle erőt adó erényt kell a félelem leküzdéséhez életgyakorlatszerűen tökélyre fejleszteni.
A tradicionális doktrínákból és azok hiteles exegéziseiből tudni kell, meg kell tanulni, hogy mi a helyes (üdvös) és mi a helytelen (kárhozatos). Ennek elmélyült tudása a szútra szerint bölcsességet jelent. Akaratlagos tetterőre van szükség a helyes (üdvös) dolgok életvitelszerű gyakorlására, és a helytelen (kárhozatos) dolgoktól való maradéktalan elállásra, azok nem gyakorlására. Végül az emberi egzisztencia minden szintjén, de elsősorban a tradicionális doktrína átadása formájában való adakozás szünteti meg a félelmeket, ha ezeket az erényeket az ember a tőle telhető legtökéletesebben gyakorolta az élet folyamán.
A teljes kötet, több, mint 100 létfontosságú kérdéssel és rá adott kiváló válasszal a Kvintesszencia Kiadó oldaláról elérhető, ide kattintva megrendelhető.
“Ha akarat van, út is van” – Baranyi Tibor Imre Útmutatás című könyvének bemutatója
Baranyi Tibor Imre: A szakrális tanítás mint figyelmeztetés és örömhír
(Részlet Baranyi Tibor Imre Útmutatás – Kérdések és válaszok a szellemi úton c. művéből, 014., 033., 096. kérdés)