A NATO egyre pofátlanabbul terjeszkedik Ázsiában is. Ezzel kapcsolatban fogalmazta meg gondolatait Leonid Savin. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy például Magyarország érdekeit miben szolgálja az, hogy egy olyan katonai szövetség tagjai vagyunk, mely tőlünk ezer kilométerekre provokálja Kínát.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Bár a NATO formálisan az euroatlanti régióra korlátozódik, ennek az agresszív szövetségnek a csápjai kiterjednek a Közel-Keletre, Afrikára és a csendes-óceáni térségre. Az évfordulós NATO-csúcstalálkozón az Egyesült Államokban kiderült, hogy a Washington szatellitjeivel való együttműködés nemcsak az AUKUS és a QUAD, hanem a brüsszeli központon keresztül is zajlik majd. A cél nyilvánvaló – az ázsiai partnerországok Oroszország, Kína és Észak-Korea elleni uszítása. Egyelőre különböző együttműködési projekteken és provokációk kreálásán keresztül. Potenciálisan – „ágyútöltelékként” felhasználva őket egy esetleges konfliktusban.
A NATO-csúcstalálkozó első napján arról számoltak be, hogy a szövetség és az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni térségbeli partnerei – Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland (mind a négy ország vezetője részt vett a csúcstalálkozón) – négy új közös projektet indítanak az együttműködés elmélyítése érdekében. Ezt Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó közölte a védelmi ipar képviselőinek találkozóján a NATO-csúcstalálkozó első napján Washingtonban. A projektek középpontjában Ukrajna, a mesterséges intelligencia, a dezinformáció és a kiberbiztonság áll majd.
Szerinte „minden kezdeményezés különbözik a többitől, de a fő cél ugyanaz: a rendkívül hatékony demokráciák egyedülálló előnyeinek felhasználása a közös globális problémák megoldására”, és „ami Európában történik, az hatással van az indo-csendes-óceáni térségre, és ami az indo-csendes-óceáni térségben történik, az hatással van Európára”.
Ugyanezen a fórumon Kathleen Hicks amerikai védelmi miniszterhelyettes azt mondta, hogy „a transzatlanti védelmi ipari bázis fordulóponthoz érkezett”, és hogy az olyan indo-csendes-óceáni partnerekkel, mint Ausztrália, Japán és Dél-Korea, a közös fegyvergyártás és a hajók és repülőgépek közös karbantartása terén folytatott együttműködés mindenki számára előnyös lesz.
Nyilvánvaló, hogy ezt úgy kell tekinteni, mint fegyverek és lőszerek küldését a kijevi rezsimnek, amelyet a Nyugat továbbra is Oroszország ellen használ.
A csúcstalálkozó nyilatkozatának egyik bekezdésében az állt, hogy „az indo-csendes-óceáni térség fontos a NATO számára, mivel az ebben a térségben zajló események közvetlenül érintik az euroatlanti biztonságot”. Üdvözöljük az ázsiai-csendes-óceáni térségből származó partnereink folyamatos hozzájárulását az euroatlanti biztonsághoz. Erősítjük a párbeszédet a régiók közötti problémák megoldása érdekében, és bővítjük gyakorlati együttműködésünket…”.
Meg kell jegyezni, hogy Japánnak a NATO-val való kapcsolata már rutinjelenséggé vált, és az Oroszország és a KNDK közötti új megállapodások aláírása után mindenféle fóbiák érezhetően megnőttek Tokióban. Tavaly Japán egy egyedileg kidolgozott partnerségi program aláírásával bővítette partnerségét a NATO-val. Ez a dokumentum hangsúlyozza, hogy Japán a NATO természetes partnere, és hogy mind a NATO, mind Japán egyetért abban, hogy a hadviselés minden területén bővítik a biztonsági együttműködést.
A NATO-n kívül Japán aktívan tárgyal és ír alá új kölcsönös hozzáférési megállapodást (RAA) a katonai kiképzés és kapacitásépítés területén a NATO-tagországokkal. Japán 2023 elején írta alá a RAA-t az Egyesült Királysággal. Jelenleg tárgyalások folynak egy ilyen megállapodás megkötéséről Franciaországgal. Japánnak és Olaszországnak 2027-re szóló cselekvési terve is van, amely különböző gazdasági és védelmi kérdéseket tartalmaz, mivel Olaszország Japán kulcsfontosságú partnere a következő generációs vadászgépek kifejlesztésében is.
Bár az Egyesült Államok megjegyzi, hogy „Japán NATO-val való partnerségének vannak korlátai. A szervezet nem lesz képes kiállni Japán mellett, még akkor sem, ha konfliktusba kerül Oroszországgal, Kínával vagy Észak-Koreával. De a NATO-tagállamok, különösen az Egyesült Államok, szükség esetén minden bizonnyal katonai és nem katonai támogatást tudnának nyújtani Japánnak”.
Dél-Korea korlátozottan képes együttműködni a NATO-val és annak tagjaival. Az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea között azonban számos lehetőség van a háromoldalú együttműködésre.
Japán már júliusban közös hadgyakorlatot tervez a NATO-tag Németország és Spanyolország erőivel. Ezekre a Kuril-szigetektől délre fekvő Hokkaido szigetén kerül sor. Oroszország máris tiltakozott a közelgő gyakorlatok ellen, és megfelelő ellenlépéseket jelentett be.
Azt is megjegyezték, hogy kevesebb mint hat hónap alatt Japán mintegy 30 ilyen jellegű manővert hajtott végre 14 országgal. Ez Tokió egyértelmű eszkalációs szándékát jelzi.
Ez nem mondható el például a Fülöp-szigetekről, amely elkezdett elhatárolódni az Egyesült Államokkal való kapcsolattartástól. Egy nappal korábban az ország hadserege bejelentette, hogy amerikai közepes hatótávolságú rakétarendszereket fognak hadrendbe állítani. A kínai védelmi miniszter 2024 júniusában arra figyelmeztetett, hogy az ilyen fegyverek telepítése a térségben árt a biztonsági rendszernek. Bár a Fülöp-szigetek az utóbbi időben szorosan együttműködik Washingtonnal, úgy tűnik, kezdtek rájönni, hogy a jenkik csak Kína ellen akarják használni őket. Manilában pedig elkezdtek racionálisabban gondolkodni, átgondolva a következményeket.
Ami Ausztráliát és Új-Zélandot illeti, mivel angolszász entitások, ez a két ország már régóta az Egyesült Államok nyomában jár, és Kanadával és Nagy-Britanniával együtt az „Öt Szem” hírszerző közösség tagja.
A csúcstalálkozó utolsó napján, július 11-én az összes ázsiai állam vezetője találkozott a NATO vezetésével, amelynek során Stoltenberg külön-külön megdicsérte mindegyiküket, és rámutatott saját regionális ellenfeleikre, így Kínára, Észak-Koreára, Oroszországra, sőt Iránra is, hangsúlyozva a jövőbeni közös munka fontosságát.
Ami a Washington ázsiai ügynökeivel való együttműködés terén az átfedéseket illeti, meg kell jegyezni, hogy a NATO-csúcson megállapodtak egy új integrált kibervédelmi központ megnyitásáról, védelmi iparfejlesztési tervben egyeztek meg, és elfogadtak egy frissített mesterséges intelligencia stratégiát.
Az is ismert, hogy a NATO-országok az új technológiák fegyveres erőikbe való bevezetésének felgyorsítása érdekében az első kereskedelmi űrstratégia kidolgozását tervezik, részben a NATO és az amerikai kereskedelmi kamara által támogatott kormányzati-ipari munkacsoport által készített ajánlások alapján.
Jelzésértékű, hogy a július 4-i NATO-csúcstalálkozó előestéjén a szövetség új tagja, Svédország elfogadta az első katonai űrstratégiát. Mindezek ismeretében valószínűleg az űrszektorban való – bár kereskedelmi fedezettel történő – munkavégzésről már korábban megállapodtak a katonai blokk résztvevői.
Mindezek a jelek nem csak Oroszországot, valamint Kínát, Észak-Koreát és Iránt, hanem az országok túlnyomó többségét és polgárait is aggodalommal töltik el. Hiszen a történelem tanulságai azt mutatják, hogy a NATO egy agresszív katonai blokk, amely nem törődik a nemzetközi jog normáival (Jugoszlávia tapasztalata), és beavatkozása messze túlmutat az Atlanti-óceánon (Líbia tapasztalata). És mivel a világgazdasági központ már Ázsiába tolódott, a NATO érdeklődése e térség iránt nem sok jót ígér. És csak egy erőteljes ellenszövetség, mint például az SCO és más kevésbé formális szövetségek segíthetnek megfékezni őket.
Új katonai szövetséget formál az USA az oroszok és a kínaiak ellen?
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)