Egyre nagyobb teret hódít a zsidó lobbi a katolikus egyházon belül is. A zsidókeresztény áltanítás már szinte megkérdőjelezhetetlen alapelvvé vált. Vannak mégis, akik megkérdőjelezik ennek a hamis ideológiának az alapjait. Jan Paweł Lenga lengyel származású püspök kemény kritikát fogalmaz meg a zsidókkal kapcsolatban, hiszen azáltal, hogy nem keresztelkedtek meg, elvesztettek minden elsőbbséget, mely jogosan vagy vélten őket illette volna. Lenga atya szavaira érdemes odafigyelni a zsidókkal kapcsolatban, ellenben sok kortársával.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Mózes, mielőtt eltávozott volna ebből a világból, figyelmeztette a zsidókat, hogy ha hűtlenek lesznek Istenhez, és olyan utálatosságokat követnek el, mint amilyeneket azok a népek és nemzetek, amelyek az Ígéret Földjén voltak, amikor ők maguk megérkeztek oda, akkor ugyanúgy kiirtják majd őket, és hasonló büntetésben részesülnek, sőt még rosszabbul is járnak, mint azok a népek, amelyek helyét elfoglalták az Ígéret Földjén. […]
A zsidóság nem bizonyult hűségesnek Istenhez, nem nőttek fel a feladathoz, hogy kiválasztott népként tanúságot tegyenek a többieknek azokról a nagyszerű tettekről, amelyeket az igaz Isten művelt bennük.
Isten szándéka az volt, hogy a zsidók olyan nép legyenek, mint a kovász, hogy növekedjenek, és a környező népek észrevegyék hitüket és igaz Istenüket, és megtérjenek hozzá. […]
Ez volt az Úr szándéka a zsidó néppel. Azzal, hogy elutasították Istent, nagy büntetést érdemeltek, és ez a büntetés, Krisztus után hetven évvel a templom lerombolása lett, amiről Jézus beszélt nekik korábban. Emellett számos zsidót megöltek, sokan szétszóródtak a világon. […]
A zsidók betartották az istentiszteletet formáit és a vallási szertartásokat, amelyeket Isten Mózesen keresztül adott nekik. Lehetőséget kaptak az áldozatra, papokat a leviták közül. Ma ez nincs meg. Nincsenek papok, nincsen áldozat, csak rabbik, akik olyanok, mint a katekéták. […]
A felkészületlen nép illetve a vének, az írástudók, a főpapok, valamint Heródes király ahelyett hogy hálásan elfogadnák a megváltójukat, inkább a politikai messiást várják, és nem veszik észre azt, aki jön, Jézus Krisztus, nemcsak a zsidók, hanem az egész világ Megváltóját.
Jézus azzal vádolja a zsidókat, hogy megszegték a törvényt, bűnbánatra és megtérésre szólítja fel őket. Összegyűjti tanítványait, és hirdeti az örömhírt, az evangéliumot. Megalapítja Egyházát, nagy csodákat mutat a népek között, de a zsidókat ez sem győzi meg, és úgy döntenek, hogy megölik őt, amit meg is tesznek, és közben azt mondják, a vére rajtunk és gyermekeinken. Azt is kimondják, jobb, ha egy ember hal meg a nemzetért, mintha az egész nemzet elpusztulna.
Itt hibáztak hatalmasat. A templomot hetvenben lerombolták, és több mint kétezer éve ott imádkoznak az alapfalak maradványainál, a siratófalnál, semmit sem tudnak újjáépíteni, pedig az egész világon nagy a befolyásuk, uralják azt pénzzel és hatalommal.
A zsidók a Krisztus és az általa alapított Egyház iránti gyűlöletüket az egész világon elterjesztették, mert szétszóródtak a világban, amikor hetvenben a templom lerombolása megtörtént.
Eljutottak a hatalom különböző szintjeire, sőt a legfelsőbb hatalomig, és képesek lettek befolyásolni a világpolitikát. De lehetetlen egyszerre Istennek és a mammonnak szolgálni.
Ők a mammont követték, pedig Krisztus Isten követésére hívta őket, és mutatta nekik az utat. Számos országban még a keresztséget is elfogadták, hogy olyan pozíciókat tölthessenek be, amelyeket zsidóként nem lehetett.
Lettek közülük ortodoxok, katolikusok és protestánsok, még Marx is megkeresztelkedett, de nem a keresztség szellemében, a katolikus szellemben viselkedtek.
Amikor Péter az első prédikációját tartotta, mintegy sokan voltak, de a zsidó vezetés, a főpapok, a Szanhedrin, a vének, a farizeusok, az írástudók, azaz az arisztokrácia, nem fogadták el Krisztust, és mindent megtettek, hogy a zsidó népet arra kényszerítsék, utasítsa el Őt.
Amikor Krisztust keresztre feszítették, ők uszították a népet, hogy azt kiabálja, keresztre Krisztussal, és inkább Barabást engedjék szabadon.
Nemrég olvastam Staniław Didier Rola neofitów w dziejach Polski (A neofiták szerepe Lengyelország történelmében) című könyvét. Ebből kiderül, hogy különösen Spanyolországban számos zsidó származású pap, püspök, apát élt, és ezek gyakran arra használták a hatalmukat, hogy a legjobb katolikusokat küldjék máglyára.
Azt is megtudtam ebből a könyvből, hogy Lengyelországban a zsidók nagy hatással voltak a különböző felkelésekre, többek között a novemberire és a januárira (1800-as évek oroszellenes felkelései – a szerk.). Felbujtották a lengyeleket, támogatták a felkeléseket annak ellenére, hogy tudták, nincs esélyük, mert az erőviszonyok egyenlőtlenek voltak, és amikor ezeket leverték, megszerezték a felkelésben harcoló nemesektől elkobzott birtokokat.
Olykor megváltoztatták a nevüket, hogy a lengyel társadalom ne ismerje fel őket. Mindig okosak, ravaszak és egységesek voltak.
Tizenkilenc évszázad után Izraelben megpróbálták újra felépíteni a zsidó államot, de ott sincs béke, mert ezúttal nem Isten vezette oda őket, hanem ők maguk léptek be oda, annak ellenére, hogy Isten szétszórta őket az egész világon. Felfegyverkezve érkeztek. Nem tartottak bűnbánatot, nem akarnak megtérni, de szeretnék bebizonyítani mindenkinek, hogy nagyszerűt tudnak alkotni.
Nagyon művelt, bölcs nemzet, de elvesztették Isten ragyogó dicsőségét. Ha megtérnének, a világ teljesen más lenne. Mindenük megvan bőségesen. Van mammonjuk, de nincs Szentlelkük, így zűrzavart okoznak a világban, ami sem őket nem vezeti Istenhez, sem másokat, mert a világ nagyrészt nekik van alárendelve, hiszen a pénzzel és a hatalommal bármi megszerezhető.
Az oroszországi forradalom idején Lenin első kormányának háromszázkilencven tagja volt, ebből háromszáz zsidó származású. Akkor hogyan beszélhetünk orosz forradalomról? Hogyan lehetne mindazokat a bűnöket, amelyeket Oroszországban elkövettek, csak az egyszerű, szegény embereknek tulajdonítani, és nem azoknak, akik irányították őket? És vajon ki állta a forradalom számláját? Ők voltak a forradalom a tényleges vezetői.
Erről ma nem beszélnek, mert azok, akik létrehozták a holokauszt ipart – ahogy Norman Finkelstein írja – antiszemitizmus vádjával elhallgattatják mindazokat, akik bármilyen igazságot kimondanak a zsidósággal kapcsolatban. Megbélyegzik őket, különösen a tömegmédiában, amely többnyire az övék.
Abból, amit – többek között a tömegtájékoztatási eszközeiken keresztül – hirdetnek, úgy tűnik, hogy minden nép és nemzet bűnös, kivéve őket. Ez nem igaz, és nem is szolgálja az érdekeiket.
Mert ha Isten az, márpedig Krisztus azt mondja, hogy Ő az út az igazság és az élet, akkor Isten igazságában fognak megítéltetni előbb vagy utóbb.
És ha az ember nem ismeri fel az igazságot, önmagáról azt, hogy bűnös, nem veti alá magát Isten akaratának, nem tér meg, akkor Isten igazságszolgáltatása alá kerül mindazokért a tettekért, amelyeket elkövetett.
A zsidók voltak az elsők, akik megkapták Istentől a tíz parancsolatot. Ma sokan közülük ateisták, a kabbala az életmódjukká vált, tagok szabadkőműves páholyokban, a Szövetség Fiaiban (B’nai B’rith) és más különböző, gyakran sátáni szervezetekben, ez pedig nem fogja előidézni a messiás eljövetelét, akit oly régóta várnak.
Az Antikrisztus eljövetelét fogja inkább előidézni, mert Krisztus már eljött.
(Részletek Jan Paweł Lenga Nem hallgathatok! című művéből; p:173-182)