A magyar járműipar mára sajnos inkább csak a ködös múlt kellemes emlékei közé tartozik. A Csepel, Pannónia, Rába vagy az Ikarus nevek évtizedekig a magyar utak mindennapos kiszolgálói voltak, azonban vagy a szocialista gazdaságpolitika, vagy éppen a kibontakozó rabló kapitalizmus nem kedvezett gyárainknak.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az elöregedő magyar gépjárműveket újak híján a korszerű, más országokban gyártottak váltották és selejtezésük tömegesen haladt. A gyárak is eltűntek, amik egyébként nem rendelkeztek gyűjteménnyel a saját történelmük bemutatására. Így aztán át is aludtuk az utolsó korszakot, hogy végül utána legyen nagy kapkodás, és csak a 24. óra elmúltával indult iparunk büszkeségének számító buszok, teherautók, motorok és a többiek megmentése.
Az Ikarus szó az előző évszázad második felének egyik legsikeresebb magyar termékét és az azt gyártó vállalatot juttatja eszünkbe. 1949-ben az államosítással három cég összevonásából jött létre az Ikarus Karosszéria és Járműgyár, mely később a világ autóbuszgyártásának meghatározó szereplőjévé vált.
1964-től a KGST döntése alapján Magyarország szakosodhatott az autóbuszgyártásra. Az Ikarus gyáregységet hozott létre Székesfehérvárott, és motorgyártás indult Győrben. A hetvenes évek végére az Ikarus 10 ezer darabos éves termelésével Európa legnagyobb gyártója lett, majd a ’80-as évek elejére a világ öt legnagyobb buszgyártója közé került, s mintegy 60 országban közlekedtek buszai. A legtöbb a Szovjetunióban és az NDK-ban, de gyártmányai eljutottak Afrikától Skandináviáig, az Egyesült Államoktól Kínáig.
Az Ikarus legendásabb típusai Az ’50-60-as évek ikonikus buszai a 60-as, 31-es és 311-es példányok voltak, melyek szinte minden hazai közlekedési – és iparvállalat flottájában megtalálhatóak voltak. De az Ikarus legismertebb legendái között foglal helyet az 55/66-os, vagy ahogy a nép hívta, a „Faros”. Formaterve egyedülálló, valószínűleg a valaha épített legszebb buszok egyike volt, és 1973-ig maradt gyártásban.
Az Ikarus 60 autóbuszok továbbfejlesztett változataként gyártották 1958 és 1972 között a városi forgalomnak épített Ikarus 620 és a távolsági közlekedés céljára szerkesztett Ikarus 630 típusú, alvázas járműveket.
Közismert típusnak a számított egykor a fővárosi utcakép meghatározó járműve, a tetszetős vonalakkal rendelkező csuklós 180-as, melyek a nagyvárosi zsúfoltság kihívásait volt hivatva megoldani. A legnagyobb sikert, az Ikarus 200-as buszcsalád jelentette, amelyek a világ legnagyobb számban gyártott buszai voltak. Évtizedekre meghatározták Magyarország és sok kelet-európai város utcaképét, komoly nemzetközi elismerést aratva, hiszen megközelítőleg 40 ország útjain lehetett találkozni velük. A gyár későbbi történetében megjelennek még a 300-as, 400-as, 500-as családok is.
Ikarus autóbuszok nemzetközi márkatalálkozóját tartották a hétvégén immáron negyedik alkalommal Tapolcán.
Érdemes elmondani, hogy egy ilyen találkozó rendkívüli terhet ró a tulajdonosokra, hiszen egy magánkézben lévő busz üzemeltetése nem kis költség. Alkatrész egyre kevesebb és ezzel párhuzamosan drágább, mozgatásuk pedig hihetetlen megterhelő az életbe lépett úthasználati díj miatt. Ennek ellenére az idén is kitettek magukért a magyar buszok szerelmesei, és a szervezők.
Csodás állapotban lévő német Ikarusok, Fotó: Mayer Jácint
Magyarország mellett mindig láthatóak a német műkedvelők tulajdonai is, akik ugyanolyan szeretettel tartják karban egykori munkaeszközeiket, mint magyar kollégáik.
Ikarus buszokkal a legnagyobb számban ma a Volánbusz, a BKK, és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum rendelkezik, melyek egyébként más rendezvények keretén belül is bemutatják állományukat. Ritkaságokat gyűjtenek és újítanak fel. Gyakran tartanak garázsnapot, fotós meneteket, nosztalgia- és retro járatokat, vagy emelik gyűjteményükkel más összejövetelek fényét.
(HelloMagyar.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Elkezdtek meghibásodni a már beültetett Neuralink mikrochipek