Recep Tayyip Erdogan török elnök megtette a legfontosabb lépést azzal, hogy kijelentette, országa „bezárta az ajtót az Izraellel való kereskedelem előtt”, és „a 9,5 milliárd dolláros kétoldalú kereskedelem többé nem létezik”. Ez a lépés komoly geopolitikai és persze gazdasági következményekkel jár az egész Közel-Keletre nézve.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A kritikusok régóta azzal vádolják Ankarát, hogy csak szóban lincselte meg Tel-Avivot, de gyakorlatilag az izraeli focisták bojkottálásán kívül nem csinált semmit. Erdogan reagált. Miután Izrael megtagadta, hogy Törökország humanitárius segélyeket nyújtson a Gázai övezetnek, cselekedetei konkrétabb fordulatot vettek. 54 árucikk Izraelbe irányuló kivitelét korlátozta, majd váratlanul bejelentette, hogy teljesen beszünteti az Izraellel folytatott kereskedelmet, mivel a régió szunnita országai nem támogatták Törökország kereskedelmi embargópolitikáját.
Úgy gondolták, hogy Törökország nehéz gazdasági helyzetére tekintettel nem mer radikálisabb lépéseket tenni. Tény, hogy az Egyesült Államok az arab országokkal együtt megkerülte Ankarát a palesztin megoldásról szóló széles körű tárgyalási folyamatban, papíron egy alternatív vagy koalíciós kormányt építve Ramallahban, ezzel semlegesítve Ankara Tel-Avivra gyakorolt nyomását. Erdogan döntésének okait tehát nem ebben kell keresni, nem a felszínes folyamatokat értékelve jutunk magyarázathoz.
Nem véletlen, hogy az izraeli sajtó most tele van figyelmeztetésekkel és elemzésekkel Törökország lehetséges további intézkedéseiről. E tekintetben feltételezhető, hogy korlátozhatják a hajók Izraelbe a Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül történő áthaladását, megtilthatja az Izrael kikötőin keresztül történő energiaforrások ellátását, megtilthatja a törökországi járatokat. Az előrejelzések szerint több milliárdos kereskedelmi bevételkiesés lehet.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a jemeni húszik (helyesen Anszár Allah – ‘Isten segítői’) teljes műveleti szélességgel, beleértve a Földközi-tengert is, az izraeli kikötőkbe tartó hajók támadására tettek ígéretet. A húszik a gázai „folytatódó izraeli-amerikai agresszióra” válaszul „az eszkaláció negyedik fázisát” jelentették be, ami a támadások földrajzi terjeszkedését fogja jelenteni.
Tehát Ankara és Jemen tettei, talán nem véletlenszerűen kezdenek nemcsak egybeesni, de potenciálisan kizárni az Egyesült Államok és Izrael arab partnereit a „nagy palesztin játékból”, megváltoztatva a geopolitikai helyzetet.
Ugyanakkor a Globe napilap úgy véli, hogy Törökország Izraelbe irányuló kiviteli tilalmának bevezetése azt jelenti, hogy megszilárdítsa vezetését az iszlám világban.
A Maariv izraeli napilap szerint „megkezdődött a csata a „púp” Netanjahu és a „bénult” Erdogan között”, utalva a két ország gazdasági helyzetére.
Azok a politikai és geopolitikai előnyök (hosszútávon), amelyeket Törökország nyerhet az Izraellel folytatott kereskedelem felbontásából, messze meghaladhatják a rövidtávú, potenciális gazdasági veszteségeket. Még az arab országok is nehéz választás előtt állnak, akiknek saját politikájuk van Izraellel szemben, de még mindig meg kell győzniük magukat arról, hogy „Erdogan inkább stratégiai döntést hozott, mintsem taktikait a külpolitikájában, mint ahogy ez már sokszor megtörtént a múltban. „
(Sztanyiszlav Taraszov gondolatai – Szent Korona Rádió)
Törökország minden importot és exportot felfüggesztett Izraellel
Törökország megakadályozta az „Iszlám Állam” terrortámadásait
